Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

huszonkettedik

Charles

Pár nappal később rávettem Riát, hogy én vihessem vissza szüleihez, mivel addig is időt tudok vele tölteni. Nem mondom, hogy könnyen belement a dologba, hogy furikázzam, de nem érdekelt, időt akartam vele tölteni, ezért végül én vittem haza.

A kocsiban kellemes hangulat volt, halkan szólt a zene a rádión keresztül, amit Ria elkezdett dúdolni, ami nagyon aranyosnak hatott, és én is dúdolni kezdtem vele a dalt, mire gyengéden felnevetett. Órákon keresztül képes lennék hallgatni azt, hogy nevet.

-Elmondhatom a szüleimnek, hogy milyen bókot mondtál múltkor?- pillázott felé az egyik piros lámpánál.

-Értékelném, ha nem mondanád el.- húztam el a számat kínosan.

-Szerintem baromi jó volt pedig!

Tíz perce utazhattunk csendben, mikor Ria egyszer csak felszólalt hangosabban, mire lopva ránéztem.

-Mi történt?- kérdeztem, mikor továbbá nem mondott semmit.

-A kedvenc focicsapatom nyert tegnap!- örömködött még mindig.

-Kinek szurkolsz?

-Attól függetlenül, hogy francia vagyok, nem a francia ligából van a kedvencem. Angol ligából a Chelseanak.- mosolygott büszkén.

Mivel nem tudtam annyira beleszólni ebbe a focis témába, így csak örültem annak, hogy ő örült a csapat sikerének.

~

-Végre!- sóhajtott fel Ria, mikor a családiházuk előtt kiszálltunk az autómból.

A bejárati ajtónál nem kopogott vagy csengetett, egyszerűen belépett a házba.

-Megjöttünk!

-Charles!- sietett ki a konyhából Colett és ölelésben részesített, mire Riának leesett az álla és sértett pillantásokat lövelt édesanyja felé, ami mosolyt csalt az arcomra.- Hogy vagytok?

-Köszönjül, szuperül!

-Fiatalok, hát ideértetek?- jelent meg Greg is az előtérben, akit Aaron követett, aki egy ökölpacsival köszöntött.

-Amint látod!- fordult körbe Ria.

-Milyen volt ez a pár nap?- terelt minket Colett a konyha felé.

-Nagyon jól éreztük magunkat!- beszélt lelkesen Ria.- Képzeljétek, hogy a boltba úgy mentünk, hogy én Charles hátán ültem.

-Nem mondod komolyan?- nevetett Greg hitetlenül.

-Hülye nőszemély!- rázta a fejét Aaron, mire Colett egy szúrós pillantással díjazta fiát, mire Aaron azonnal behúzta nyakat.

-Sütöttem süteményt, kérték belőle?- váltott témát Colett.

Ria szemei felcsillantak és megnyalta ajkait.

-Ezt még kérdezed? Persze, hogy kérünk!- nyújtotta ki a kezeit, amibe várta, hogy Colett beletegye a tálcát. Mikor ez megtörtént Ria kisebbet sikítva tette le a tálcát az asztalra kihelyezett deszkára.- Ez meleg!

-Miért mit gondoltál, nem lesz az?- nevetett Colett.

-Legalább szólhattál volna!- vett duzzogva kezébe egy meleg süti darabot és lassan rágcsálni kezdte. Mosolyogva lendítettem meg kezemet, majd azzal átkaroltam barátnőm nyakát, aki csak közelebb ült hozzám.- Felmegyünk a szobámba?- pillantott rám, mire csak bólogattam.- Sütiért visszajövök, ha úgy vélem meghült.

Egymás kezét fogva másztuk meg a lépcsőket, majd eljutottunk Ria szobájához.

-Csak szólok, hogy sok plüssöm van!

-Ez aranyos!- csíptem meg pofiját, mire rácsapott kezemre.

Nem volt nagy a szoba, de annál otthonosabb.

-Tudod néha szégyellem, hogy ennyi idősen még mindig a szüleimmel élek.- vallotta be, miközben az ablakhoz lépett szellőztetés céljából.

-Szerintem ezen nem kell semmit se szégyellned.- ráztam a fejemet és mellé léptem az ablakhoz. Hátulról átöleltem derekát, arcomat pedig nyakába fúrtam.- De ezen tudunk változtatni, ha gondolod?

-Hogyan?- csúsztatta kezeit enyémekre.

-Költözz hozzám! Mikor otthon vagyok, akkor ott lennél, meg persze bármikor, mikor kedved tartja, és a szüleid bármikor szívesen látnának itt, biztos vagyok benne.- ötleteltem és nagyon beleéltem magam, hogy milyen lenne vele együtt élni.

-Nem is tudom Charles... Pár napja vagyunk együtt.

-Ez igaz, de régebb óta ismerjük egymást.

-Ez is igaz. Még meglátjuk, jó?

-Jó!- mikor ezt mondja, akkor már félig az igen felé halad.

-Lemegyek, hozok sütit, addig nyugodtan nézz körül.- mászott ki kezeim közül

A szemem megakadt pár képen, melyek a szekrény polcaira voltak kirakva, így azokat nézegettem. A legtöbbön a Ford család volt, viszont találtam olyat is, ahol csak Gloria van kisgyerekként.
Nyílott az ajtó, amint Ria lépett be, kezében egy tányérral, amin a finomság foglalt helyet.

-Ez a kép kurvára aranyos rólad!- mutattam felé az egyik képet, amin éppen egy hintában ült, haja kettő oldalra be volt fonva és nevetett.

-Ne már! Azok a képek tök gázak!- takarta el arcát kezeivel, majd beleharapott egy az általa felhozott ételbe.

-Szerintem pedig aranyos!- vontam vállat, majd visszatettem eredeti helyére a képet.

-Tudtam én, hogy ízlésficamod van!

-Miért? Szerintem igenis jó ízlésem van!- kacsintottam rá.

-Ne kacsingass már!- szólt rám nevetve.

-Imádom, hogy ennyitől zavarba tudsz jönni.

-De nem tud mindenki zavarba ejteni!- húzta ki magát.

-De én igen!- mosolyogtam rá önelégülten.

-Csak te.- vallotta be, majd bedőlt az ágyba. Mellé feküdtem, ügyelve arra, nehogy valamelyikönk rádőljön a sütis tányérra.

-Csak én.- ízlelgettem a szavakat.- És ez örökre így fog maradni!- jelentettem ki.

-Örökre!- csókolt ajkaimra, mire felé kerekedtem.

Vége

Instagram: dina_writer
Tiktok: dina__writer

Csak ne utáljatok meg🙏🏼