Charles
Pár nappal később rávettem Riát, hogy én vihessem vissza szüleihez, mivel addig is időt tudok vele tölteni. Nem mondom, hogy könnyen belement a dologba, hogy furikázzam, de nem érdekelt, időt akartam vele tölteni, ezért végül én vittem haza.
A kocsiban kellemes hangulat volt, halkan szólt a zene a rádión keresztül, amit Ria elkezdett dúdolni, ami nagyon aranyosnak hatott, és én is dúdolni kezdtem vele a dalt, mire gyengéden felnevetett. Órákon keresztül képes lennék hallgatni azt, hogy nevet.
-Elmondhatom a szüleimnek, hogy milyen bókot mondtál múltkor?- pillázott felé az egyik piros lámpánál.
-Értékelném, ha nem mondanád el.- húztam el a számat kínosan.
-Szerintem baromi jó volt pedig!
Tíz perce utazhattunk csendben, mikor Ria egyszer csak felszólalt hangosabban, mire lopva ránéztem.
-Mi történt?- kérdeztem, mikor továbbá nem mondott semmit.
-A kedvenc focicsapatom nyert tegnap!- örömködött még mindig.
-Kinek szurkolsz?
-Attól függetlenül, hogy francia vagyok, nem a francia ligából van a kedvencem. Angol ligából a Chelseanak.- mosolygott büszkén.
Mivel nem tudtam annyira beleszólni ebbe a focis témába, így csak örültem annak, hogy ő örült a csapat sikerének.
~
-Végre!- sóhajtott fel Ria, mikor a családiházuk előtt kiszálltunk az autómból.
A bejárati ajtónál nem kopogott vagy csengetett, egyszerűen belépett a házba.
-Megjöttünk!
-Charles!- sietett ki a konyhából Colett és ölelésben részesített, mire Riának leesett az álla és sértett pillantásokat lövelt édesanyja felé, ami mosolyt csalt az arcomra.- Hogy vagytok?
-Köszönjül, szuperül!
-Fiatalok, hát ideértetek?- jelent meg Greg is az előtérben, akit Aaron követett, aki egy ökölpacsival köszöntött.
-Amint látod!- fordult körbe Ria.
-Milyen volt ez a pár nap?- terelt minket Colett a konyha felé.
-Nagyon jól éreztük magunkat!- beszélt lelkesen Ria.- Képzeljétek, hogy a boltba úgy mentünk, hogy én Charles hátán ültem.
-Nem mondod komolyan?- nevetett Greg hitetlenül.
-Hülye nőszemély!- rázta a fejét Aaron, mire Colett egy szúrós pillantással díjazta fiát, mire Aaron azonnal behúzta nyakat.
-Sütöttem süteményt, kérték belőle?- váltott témát Colett.
Ria szemei felcsillantak és megnyalta ajkait.
-Ezt még kérdezed? Persze, hogy kérünk!- nyújtotta ki a kezeit, amibe várta, hogy Colett beletegye a tálcát. Mikor ez megtörtént Ria kisebbet sikítva tette le a tálcát az asztalra kihelyezett deszkára.- Ez meleg!
-Miért mit gondoltál, nem lesz az?- nevetett Colett.
-Legalább szólhattál volna!- vett duzzogva kezébe egy meleg süti darabot és lassan rágcsálni kezdte. Mosolyogva lendítettem meg kezemet, majd azzal átkaroltam barátnőm nyakát, aki csak közelebb ült hozzám.- Felmegyünk a szobámba?- pillantott rám, mire csak bólogattam.- Sütiért visszajövök, ha úgy vélem meghült.
Egymás kezét fogva másztuk meg a lépcsőket, majd eljutottunk Ria szobájához.
-Csak szólok, hogy sok plüssöm van!
-Ez aranyos!- csíptem meg pofiját, mire rácsapott kezemre.
Nem volt nagy a szoba, de annál otthonosabb.
-Tudod néha szégyellem, hogy ennyi idősen még mindig a szüleimmel élek.- vallotta be, miközben az ablakhoz lépett szellőztetés céljából.
-Szerintem ezen nem kell semmit se szégyellned.- ráztam a fejemet és mellé léptem az ablakhoz. Hátulról átöleltem derekát, arcomat pedig nyakába fúrtam.- De ezen tudunk változtatni, ha gondolod?
-Hogyan?- csúsztatta kezeit enyémekre.
-Költözz hozzám! Mikor otthon vagyok, akkor ott lennél, meg persze bármikor, mikor kedved tartja, és a szüleid bármikor szívesen látnának itt, biztos vagyok benne.- ötleteltem és nagyon beleéltem magam, hogy milyen lenne vele együtt élni.
-Nem is tudom Charles... Pár napja vagyunk együtt.
-Ez igaz, de régebb óta ismerjük egymást.
-Ez is igaz. Még meglátjuk, jó?
-Jó!- mikor ezt mondja, akkor már félig az igen felé halad.
-Lemegyek, hozok sütit, addig nyugodtan nézz körül.- mászott ki kezeim közül
A szemem megakadt pár képen, melyek a szekrény polcaira voltak kirakva, így azokat nézegettem. A legtöbbön a Ford család volt, viszont találtam olyat is, ahol csak Gloria van kisgyerekként.
Nyílott az ajtó, amint Ria lépett be, kezében egy tányérral, amin a finomság foglalt helyet.-Ez a kép kurvára aranyos rólad!- mutattam felé az egyik képet, amin éppen egy hintában ült, haja kettő oldalra be volt fonva és nevetett.
-Ne már! Azok a képek tök gázak!- takarta el arcát kezeivel, majd beleharapott egy az általa felhozott ételbe.
-Szerintem pedig aranyos!- vontam vállat, majd visszatettem eredeti helyére a képet.
-Tudtam én, hogy ízlésficamod van!
-Miért? Szerintem igenis jó ízlésem van!- kacsintottam rá.
-Ne kacsingass már!- szólt rám nevetve.
-Imádom, hogy ennyitől zavarba tudsz jönni.
-De nem tud mindenki zavarba ejteni!- húzta ki magát.
-De én igen!- mosolyogtam rá önelégülten.
-Csak te.- vallotta be, majd bedőlt az ágyba. Mellé feküdtem, ügyelve arra, nehogy valamelyikönk rádőljön a sütis tányérra.
-Csak én.- ízlelgettem a szavakat.- És ez örökre így fog maradni!- jelentettem ki.
-Örökre!- csókolt ajkaimra, mire felé kerekedtem.
Vége
Instagram: dina_writer
Tiktok: dina__writerCsak ne utáljatok meg🙏🏼
ESTÁS LEYENDO
Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓
FanficGloria Ford a lány, aki egy ideje ellentmond édesanyjának és interneten ismerkedett meg egy fiúval és tartja is vele a kapcsolatot. A lány szülei még nem tudnak a fiúról, mert Gloria sem gondolta komolyan a fiúval a dolgokat, a korábbi tapasztalatai...