Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

tizenharmadik

Charles

A szórakozóhely küszöbét átlépve rögtön megcsapott az alkohol és cigi szag, de jobban érdekelt, hogy abban a pillanatban a mellettem sétáló Gloria összekulcsolta ujjainkat. Bevállaltam, hogy nem iszok az este, mivel valakinek haza is kell majd fuvarozni a társaságot. Meg persze követni szerettem volna Gloria minden lépését, hogy biztos lehessek benne, hogy jól van. A kabátainkat a kocsiban hagytuk, mivel nem bíztunk annyira az itt lévőkben. Leültünk egy asztalhoz, majd beszélgetni kezdtünk értelmetlen dolgokról. Carla elment italokért és a három fiatalabb számára itt kezdődött az este. Ahhoz képest, hogy új évet fogjuk köszönteni, nem voltak annyira sokan, és ennek kimondottan örültem is.
Nem sokkal később Arthur meglátta az egyik haverját, így Carla engedélyével elment hozzá beszélgetni, mivel rég látták egymást.

-Ria, jössz táncolni?- bökte meg a lány karját öcsém barátnője.

-Nem is tudom...- kezdett volna ellenkezni, de Carla nem hagyta neki.

-Naa, légyszi! Jó lesz, ígérem.- győzködte tovább.

-Nem baj, ha egyedül hagyunk?- nézett most rám Ria.

-Dehogy, menjetek csak.- addig is figyelni tudom. A két lány egymásba karolva indult a táncparkett felé és lassan ringatózni kezdtek. Le sem tudtam venni a szememet Gloriáról. Fantasztikusan nézett ki. Ahogy a ruha feszült rajta, még jobban kiemelte homokóra alakját, és a ruha alakjának köszönhetően a mellei nagy figyelmet kaptak. Sajnos nem csak tőlem...

Mélázva figyeltem a táncoló lányt, mikor valaki lehuppant mellém.

-Szia!- csúszott közelebb hozzám az ismeretlen csaj.

-Szia?- hangnemem inkább volt kérdő.

-Judy vagyok!- nyújtotta a kezét, amit kételkedve, de megráztam.

-Charles Leclerc!

-Tudom.- jelentette ki.

-Á, szóval követed a Forma 1-et.- erre válaszul csak bólogatott.- És melyik csapatot támogatod?

-Egyértelműen téged!- mondta komoly fejjel és vártam, hogy mikor neveti el magát, miszerint csak viccelt, de sajnos ez nem következett be. Én éreztem magam kínosan...

-Am Judy, csapatot kérdeztem.

-Jaa. Ferrarit.- mondta kis idő után.

-Az szuper.- próbáltam lerendezni ennyivel a témát, meg úgy az egész beszélgetést. Mikor pedig végre azt hittem, hogy csendben marad és elmegy, feltett egy újabb kérdést.

-Egyedül jöttél?

-Nem.

-Barátnőddel?

-Nem.

-Van egyáltalán barátnőd?

-Miért mondanám el?- itt már kezdem egy picit ideges lenni, hogy ilyen pofátlanul kérdezget.

-Mert szépen kérdeztem.

-Mindegy.- legyintettem és visszafordultam narancslevemhez. Ria és Carla éppen úgy táncoltak, hogy rájuk láttam, és megnyugodtam, hogy még mindig együtt vannak.

-Nincs kedved táncolni?- araszolt mégjobban felém, mire automata toltam arrébb magam.

-Nincs.- ráztam meg a fejem.

-Kérlek, csak egy számot!- nyúlt kezemért és kivette belőle a poharat.

-Nincs hozzá kedvem.

-Az engem nem érdekel, gyere már!- soha nem gondoltam volna, hogy abban a lányba ekkora erő van, viszont akkorát rántott rajtam, hogy felálltam a székemről és mire észbekaptam, már a táncparketten húzott magához. Átkarolta a nyakamat és minél közelebb próbált hozzám férkőzni. Láttam, ahogy Arthur visszament az asztalunkhoz és kérdő tekintettel nézett ránk, mire csak megforgattam a szemem és nagyon reméltem, hogy vette a lapot, miszerint kibaszottul unom a csajt. Piros ruhát viselt, ami túlontúl is rövid volt, száján erős vörös rúzs, lábain pedig egy nagyon magas sarkú cipőt viselt, de még így se ért velem szemmagasságba.
Mikor a számnak vége lett, azonnal el akartam szakadni a lánytól viszont ő őrülten tartott tovább.

-Mondd, hogy nem élvezed és elengedlek.

-Nem élvezem!- mondtam ki, miközben szemeibe néztem. Hát ha ez kell ahhoz, hogy elengedjen... Ekkor megláttam, hogy Gloria viharzik ki nem messze tőlünk az épületből, mire azt sem tudtam mit gondoljak. Egyszerre aggódtam és voltam ideges, így azonnal levettem magamról a lány kezeit és amilyen gyorsan lehetett indultam el az ajtó felé, nem foglalkozva azzal, hogy Judy a nevemet kiabálva próbált visszahívni magához.

-Mégis milyen cafkával táncoltál?- ragadta meg vállamat Carla, mielőtt elértem volna a bejárati ajtót.

-Hova ment Gloria?- hagytam figyelmen kívül kérdését.

-Messze tőled.- ejtette ki könyörtelenül a szavakat.

-Mi... Miért?

-Nem bírta tovább nézni, ahogy azzal a csajjal táncolsz.- oh baszki, gondolatban nagyon erősen tarkón csaptam magamat, de az biztos, hogyha Gloria ezután haragudni fog rám, akkor saját magam kérem meg Arthurt, hogy verjen meg.

-Hova ment?

-Én se tudom Charles.- szemeiben mintha egy kis csalódottságot láttam volna felfedezni.- Csak azt kérte, hogy ne menjünk utána!- hülye leszek nem utána menni. Mindig tiszteletben tartottam a kérését, viszont akkor nem tudtam megtenni. Újra megindultam az ajtó felé.- Charles ne menj!- hallottam, hogy Carla meg utánam szól, de nem fordultam vissza. Csak mentem a fejem után és kerestem a lányt, aki valószínűleg kabát nélkül lófrál valahol, mivel a kocsikulcs nálam volt.

Kerestem a lányt, akibe menthetetlenül beleestem...

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_

Jelentem, ezt a fejezetet is kómásan írtam.