Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

tizennegyedik

Gloria

Hogy mit éreztem, mikor láttam, hogy Charles egy idegen lánnyal táncolt? Borzalmasan féltékeny lettem. Tudtam, hogy Charles nem érez többet irántam, és hogy nem kellett volna úgy viselkednem, ahogy, de nem tudtam uralkodni az indulataimon, és így kerültem egy parkba egy padra. Először meg sem éreztem, hogy mennyire hideg van, viszont egy idő után már szinte percenként rázott a hideg. Telefon csak Charles-nál volt, bár az is a kocsiban a kabátokkal együtt, így nem tudtam mást csinálni bementem a legközelebbi boltba. A melltartómba rakott pénzből vettem egy táblacsokit és megkérdeztem az eladót, hogy maradhatok-e zárásig, mivel legalább ott meleg volt. Annyira pofátlan pedig nem akartam lenni, hogy pulcsit kérjek tőle. Fél tizenkettőkor azonban elnézést kérve kiküldött, mivel el kellett hagynia a boltot, és még így is csodálkoztam, hogy azon a napon olyan sokáig dolgozott.

Visszamentem az egyik padra, oldalvást leültem rá és lábaimat felhúztam magam elé. Kibontottam a kezemben tartott édességet, majd nem foglalkozva a sorokkal és kockákkal beleharaptam, hogy legalább annyi örömöm lehessen.

Nem messze tőlem egy pár sétált kézenfogva, majd átölelték egymást, mire nekem, hiába próbáltam visszatartani, de egy könnycsepp szökött ki a szeméből, ami szinte égette a bőrömet. Ahogy csak nyugodtan ültem ott egyre jobban éreztem, hogy fázom, de jobban érdekelt az, hogy nem akartam Charles közelébe kerülni.

-Hát itt vagy!- hallottam, hogy a hátam mögül megszólalt valaki, majd leült mellém.

-Menj el!- motyogtam.

-Gloria ne csináld ezt, kérlek!- nyúlt volna kezemért Charles, viszont elrántottam az említett végtagomat tőle.

-Hagyj békén, Charles!- ingattam meg a fejemet.

-Mi a baj? Mit csináltam rosszul?

-Miért táncoltál azzal a lánnyal?- emeltem végül rá a tekintetemet.

-Mert miért ne? Zavart?- húzta fel egyik szemöldökét és nálam ott szakadt el minden.

-Tudod Charles, igen zavart! Kurvára zavart! Mert kurvára többet érzek irántad, mint holmi barátság, de te ezt észre se vetted, és én hülye belementem abba, hogy legyünk csak barátok. Nem tudok csak a barátod lenni!- fakadtam ki, miközben felálltam ülő helyzetemből és a megmaradt csokival a kezemben hadonásztam.- És igen tudom, ezzel elbasztam a barátságunkat, meg az új évet, meg mindent, de jogom van elmondani. Kibaszottul elérted, hogy beléd bolonduljak, és ezért csak te lehetsz a hibás!- jó ezt még én is tudtam, hogy nem igaz, de akkor az érzelmeim beszéltek belőlem.- És mikor láttam, hogy azzal a csajjal táncolsz, csak azt akartam, hogy én legyek a helyében.- Charles közbe akart szólni, de megakadályoztam.- Ne, ne szólj közbe, most én beszélek.- mutattam magamra.- Mikor Arthurral ittam, minden amit mondtam igaz volt, és...- nem tudtam befejezni a mondatomat, mivel Charles hozzám lépett, és elhalgatatott.

Megéreztem ajkait az enyémeken, mire meglepetten elszakadtam tőle.

-Mit csinálsz?

-Azt, amit már rég meg akarok tenni!- szorította meg derekamat.- Soha nem hittem volna, hogy tényleg komolyan beszéltél akkor. És hidd el, nagyon nehéz volt eljátszani, hogy csak barátként tekintek rád. Nem tudok csak barátként tekinteni rád! Mellékesen az a csaj meg erőszakos volt.- forgatta meg szemeit.

-Én is az vagyok!- voltam vállat.

-De tőled elfogadom. Tőle nem.

-Mi a különbség?

-Mondhatnám, hogy az, hogy téged ismerlek, de nem csak az...- hajolt közelebb.- Téged szeretlek!

-Ho...hogy tessék?- kerekedtek el szemeim és pirultam el egyben.

-Szeretlek Gloria!- mondta hangosabban.- Te? Te szeretsz engem?- nézett rám csillogással szemeiben. Komolyan mondom, mint egy kisgyerek, aki hamarosan megkapja álmaim játékát.

-Szeretlek Charles!- bólogattam nagyokat. Megkönnyebbülten nevetett fel, majd ajkait enyémekre helyezte. A táblacsokival a kezemben karoltam át nyakát, és úgy éreztem, hogy minden a helyén volt. A pillanatot a tűzijátékok szakították meg, ebből tudták, hogy éjfél van.

-Boldog új évet!- suttogta elnyílt számra.

-Boldog új évet!- követtem példáját, és most én húztam őt le magamhoz.

-Menjünk vissza, mielőtt mégjobban megfázol!- karolta át vállaimat és dörzsölni kezdte azokat. Nem ellenkeztem, mondjuk amíg csókolt egyáltalán nem éreztem, hogy fáztam, de így már igen.- Haragszol rám?- szólalt meg a semmiből.

-Már nem.- ráztam meg a fejemet mosolyogva. Még akkor sem hittem el, hogy csókolóztunk. Ahogy a parkolóba értünk, a kocsiból kivettük a kabátjainkat, és a sajátomba segített belebújtatni kezeimet. Kabátba léptünk újra a szórakozóhelybe, mivel mind a ketten bőven átfagytunk.

-Én mondtam neki, hogy ne menjen utánad.- ugrott elém Carla, és egy szoros ölelésbe vont.

-Végülis nem baj, hogy utánam jött, sőt...- hajtottam le a fejemet, miközben mosolyomat próbáltam visszafolytani. Carla csak értetlenül nézett rám, akkor pedig megjelent Charles mögöttem, aki átkarolta a derekamat és egy csókot nyomott nyakamba.

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_

Ezt a fejezetet eredetileg egyáltalán nem így terveztem, de végül így jött össze, jobbnak láttam.