Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

tízedik

Charles

24-én vacsora után a nappaliba gyűltünk, ahol Gloria leült a karácsonyfa mellé, ahova végül követtem. Carla Arthur kezét megragadva ült le mellénk, és meglepetésemre Enzo is csatlakozott, aki eddig barátnőjével telefonált, aki sajnos nem tudott eljönni. A szülők a kanapén foglaltak helyet, és mosolyogva néztek mindent. Imádom, hogy még mindig tudok gyerek lenni.
Gloria izgatottan ficánkolt mellettem, mire térdére tettem az egyik kezemet. Természetesen baráti gesztusból. Jó, meg a nagy francokat, ezt csak ő hiszi.

-Nagyon bepörögtem.- napsikolt az előbb említett lány.

-Látszik!- nevetett fel anya.- De nem baj, jó látni.

-Na ki kezdi az ajándékozást?- kérdezte Greg, mire Enzo azonnal pattant is, miszerint ő fogja kezdeni. Anyától tudtam meg, hogy a Ford család készült nekünk is ajándékokkal, így nekünk is illene. Mondjuk ezt mondania se kellett volna, mindenképpen vettem volna nekik ajándékot. Sorban osztogattuk az ajándékokat, mire Gloria került sorra. Utoljára lépett hozzám és a kezembe nyomott egy kis ajándéktasakot, miközben beharapta ajkát. Nekem ő maga lenne az ajándék...

A tasakban találtam egy karkötőt, miben valami olyan cucc volt, hogy ha belenéztem egy képet láttam. A képen Gloria és én voltunk, ahogy önfeledten a kamerába mosolyogtunk. Még valamikor karácsony előtt készült ez a kép.

-Tetszik?- harapdálta még mindig az ajkát, és egyre csak arra tudtam gondolni, hogy bárcsak a szobámban kötne ki az este.

-Hogy tetszik-e? Imádom, köszönöm!- vigyorogtam rá.

Az ajándékozós sort én zártam. Gloriához léptem utoljára. Kezébe adtam a dobozt, miközben visszaültem mellé. Gyerekes boldogsággal arcán bontani kezdte a csomagot, és mikor meglátta, hogy mi van benne, szája elé kapta a kezét. Nem volt akkora ajándék, de tudtam, hogy örülni fog neki.

-Köszönöm!- borult a nyakamba. Mesélte, hogy mikor kicsi volt, akkor anyukájának mindig ilyen illata volt, de sehol nem talált olyan parfümöt. A dobozt megtartotta és abból kiindulva elkezdtem a kutatást, hogy találni tudjak neki egy olyat. Ilyenkor nagyon jól jöttek a kapcsolataim és be is tudtam szerezni neki a darabot.-Honnan szerezted?

-Az legyen az én titkom.- kacsintottam. Válaszul csak nevetve megforgatta a szemét.

~

Éjfél előtt elköszöntünk egymástól és mindenki gyorsan letudta a fürdést. Unatkoztam, így végül arra gondoltam, hogy bepróbálkozom Pierre-nél, hátha felveszi a telefont. Pár kicsengés után mosolygó fejével találtam szembe magam.

-Na, tetszett neki?- tért rögtön a lényegre. Pierre tudta, hogy mit szeretnék adni Gloriának.

-Igen!

-Hála Isten!- nevetett.- És mi újság arra?

-Nincs semmi érdekes. Gloria egy tök cuki karkötőt adott nekem.- mutattam a kamerába a csuklómon lévő csodát.- De mikor odaadta egyfolytában harapdálta a száját...

-Á Charles!- röhögte el magát, mintha fuldokolt volna.- Tisztára ki vagy éhezve a csajra!

-Nem tagadom.- vontam vállat.- De megbeszéltük, hogy barátok vagyunk.

-Nem tudom tisztában vagy-e a barátok szó jelentésével.

-Persze.- erre Pierre csak legyintett egyet.

-És neki nem tűnik fel, hogy nem úgy viselkedsz vele, ahogy egy barátnak kéne?

-Nem hiszem.

-Vagy csak nem is akarja észrevenni.- gondolkozott hangosan Pierre. Ha ő gondolkozik, abból nem mindig sül ki jó dolog.

-Hagyjuk ezt a témát inkább. Veled mizu?

-Anya olyan finom vacsorát csinált, mint még szerintem soha.- simogatta meg hasát.

-Azért én sem panaszkodok.- emlékeztem vissza a vacsorára, ami kimondottan ínycsiklandó volt.

-Gloria segített elkészíteni a vacsit?

-Igen.

-Akkor csak elfogult vagy.- legyezett telefonja előtt.

-Dehogy vagyok!

-Dehogynem!

-Tény, hogy édesanyád fantasztikus a konyhában, na.- hagytam rá.

-Így igaz.- bólogatott bőszen.- Amúgy arra gondoltam, hogy majd...- mondatát azonban félbetörte egy kopogás az ajtómon.

-Várj egy percet.- intéztem szavaimat a fiúhoz.- Gyere!

A szobában Gloria lépett be. Néhány tincsa az arcára volt tapadva, ahol meglátszódott a párna nyoma. Arca nedves volt a könnyeitöl, ami miatt rögtön aggódni kezdtem.

-Pierre, holnap beszélünk. Nem baj ha most leteszem?- egyébként nem is érdekelt válasza, vagy engedélye.

-Dehogy menj csak hősszerelmes.

Telefonomat az éjjeliszekrényre tettem és felpattantam, majd Gloria elé álltam.

-Mi a baj?- vettem kezeim közé arcát.

-De ne nevess ki!- szipogott.

-Persze, nem foglak.- mégis, hogyan tudnám szegény lányt kinevetni?

-Rosszat álmodtam.- motyogta, miközben közelebb lépett hozzám. Azonnal karjaimban zártam.- Itt maradhatok veled?- kérdésére szívem hatalmasat dobbant. Nálam érzi magát biztonságban?

-Még szép!- a lánnyal a karjaimban döltem az ágyra, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk.

-Köszönöm.- suttogta Gloria.

-Ne köszönd!- hagytam egy csókot homlokán.- Szeretnél róla beszélni?

-Nem.- ingatta a fejét.

Arcát a nyakhajlatomba fúrta, én pedig a hátát simogattam nyugtatásképp. Lassan éreztem, hogy egyenletesen kezdte venni a levegőt. A tény, hogy, velem biztonságban érezte magát megmelengette az egész testemet. Amikor azt mondtam, hogy kiköthetne a szobámban nem így gondoltam, de a lényeg, hogy itt van...

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_