Gyűlöletből szerelem/Bakugou Katsuki x reader/

13.

-----
Az előző részből:
-(Név)? Ott vagy?-kérdezte aggódva barátnőm.
-----

-I..igen-szipogtam
-Te... Te sírsz?
-Igen...-nyöszörögtem.
-Keress valakit, akivel beszélhetsz és át tud ölelni. Erre én sajnos távolról nem vagyok képes. Ha megnyugodtál hívj fel, jó?

-O..Oké-motyogtam. Kinyomtam a telefont és ledobtam az ágyra. Megfogtam a Naplót és elraktam a szekrényembe. Fogtam egy kis háti táskát, elraktam a telóm, egy csomag zsepit, a könyvem és a fülhallgatóm. Még csak öt óra volt, szóval gondoltam sétálok egyet... Leszartam hogy az arcom csupa könny... El akartam menni valahová ahol kisírhattam magam... Gondoltam a társalgó üres, szóval nyugodtan lementem a lépcsőn és elindultam a beszélgető helyiség felé, ahol ment a TV. "Na szuper, vannak itt... Mindegy, leszarom" Átvágtam a társalgón... Már épp indultam volna gyorsan az ajtóhoz, amikor Kiri megszólalt.

-(Név)?
-I..Igen?-fordultam felé könnyezve.
-(Név) mi a baj? Jól vagy?-állt fel Kiri Bakugou és Kaminari közül és odajött hozzám, miközben a másik két fiú engem nézett.

-N..Nem igazán v..vagyok jól...-próbáltam beszélni, de nehezemre esett. Kiri csak megölelt. Nem igazán tudott mást tenni, mivel nem mondtam el mi a bajom. De ez az ölelés nagyon jól esett... Újra sírtam. Mély levegőket vettem, de a sírás nem állt el, a könnyeim patakokban folytak.

-Oi Liba!-szólalt meg a sün.
-Bakugou, ezzel nem segítesz-szólt rá Kaminari.
-Ez nem volt férfias-szólalt meg Kiri is. Ezen muszáj volt mosolyognom.
-Fogjátok be egy kicsit-morgott Bakugou.-Csak meg akartam kérdezni, miért van mögöttetek egy kis tornádó?
-Hol?-kérdezte Kiri.-Ó, tényleg.
-A..A sok k..képesség hátránya...-kezdtem-Ha az é...érzelmeim m..megváltoznak ak...akkor az erőm meg...megbolondul... Nagyjából e..ennyi...-szipogtam.

-Ááá, értem.-mondta Kiri, majd megemelte az arcom, ami még mindig mellkasán pihent.-Figyelj (Név)! Próbálj meg megnyugodni! Minden rendben lesz-nyugtatott, majd egy aranyos cápavigyort is kaptam tőle.

-Köszönöm Kirishima-néztem rá hálásan.
-Én is hadd öleljelek meeeeg!-nézett rám Kaminari.
-Gyere-tártam ki a karom kuncogva, mire a Pikachu szó szerint rám ugrott, így a földre estünk.
-Bakugou, te is öleld meg!-nézett fel rá Kaminari.
-Biztos hogy nem-mondtam.-Seggfejek engem ne öleljenek meg, akkor se ha szar kedvem van.

-Haa? Mit mondtál Liba?
-Azt hogy seggfej vagy.
-Látom visszatértél...-forgatta a szemeit.-Pedig pont most akartam felajánlani, hogy belerobbantok annak a képébe, aki miatt ilyen vagy...
-Szerinted ha akarnám, nem tudnám elintézni úgy mint téged?

-Csak mázlid volt.
-Mindegy... Mellesleg, úgy se hinnétek el nekem... Megyek kiszellőztetem a fejem. Kaminari légyszi leszállsz rólam?
-Ja, persze, bocsi-mondta, majd felállt és engem is felhúzott.

-Kösz. Sziasztok-intettem és kimentem a kollégium főbejáratán. Elmentem a kolesz udvarában egy nagy fa alá. Bedugtam a fülem és elkezdtem (kedvenc szomorú dal)-t hallgatni, közben az eget figyeltem. Egyszer csak valaki megérintette a vállam. Odanéztem és azt hittem a szívroham visz el.

-Bakugou?-néztem rá, miközben kivettem a fülhallgatómat.

-Nem bazmeg, Szűz Mária vagyok.-forgatta a szemeit. Ezen muszáj volt nevetnem...-Legalább már nem sírsz...
-Fogd be-néztem rá.
-Oi, nem azért jöttem utánad, hogy lekussoltass...
-Hanem?

-----
Itt a kövi rész💥🦔
A kövi is ma jön, kicsit később
Addig is puszi😏🔥🌊🌍🌪️❤️
----