Gyűlöletből szerelem/Bakugou Katsuki x reader/

30.

Na, HELLOU!

Igen, élek. WOW.

Büszke vagyok magamra, hisz azt hittem hogy majd csak januárba tudom hozni az új részt, de MEGLEPI, itt van, KARÁCSONYKOR!

Szóval, NAGYON BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT MINDENKINEK, AKI ERRE TÉVEDT! (A falamra is írtam, de senki nem válaszolt :c , DE remélem itt fog valaki)

Mivel 30. rész, ez mégiscsak egy szép, kerek szám, hadd szolgáljak egy-két hírrel, amit akik követnek, már tudhatnak.

A könyv a végéhez közeledik!

Viszont nyugi, már írom a kövit.

Illetve úgy zárom a könyvet, hogy lehessen folytatni egy „Második Évad"-dal, ha van rá érdeklődés.

Idén már valószínűleg nem kerül ki rész, szóval előre is BÚÉK!

Továbbá köszönöm mindenkinek, aki idén velem volt. Remélem 2024-ben is velem lesztek <3

Nagyon hálás vagyok a 3,7K olvasóért, hiszen alig számítottam 1-2 emberre, valamint hálás vagyok a 281 csillagért és a 112 kommentért, aminek kb. a fele én vagyok, hisz igyekszem mindenkinek válaszolni :D

Remélem mindenki jól van, na de kezdjük. Elég érdekes rész lesz^^

----------

Az előző részből:

Mikor vége lett, felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra.

----------

Előkaptam a telefonom és felmentem Tiktokra livokat nézni. Semmi izgi nem volt, hamar meguntam... Inkább elmentem tusolni, átöltöztem és lefeküdtem aludni.

-Kicsit kevesebb, mint 1 héttel később (Péntek)-

Ez a reggel is úgy indult, mint a többi. Reggeli rutinom elvégzése után lementem reggelizni, majd ismét fel a szobámba, ahol felvettem a cipőm és a pulcsim, felkaptam a hátamra a táskám és mentem suliba. A teremben már páran ott voltak, többek közt Deku, Mina, Sero, Kaminari, Ochako és Bakugou is.

-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva, ám a kedvem rögtön elromlott, mikor a süni megszólalt.

-Tch, jó kedved van Liba. Mivan, jó volt az éjszaka?-röhögött, ám nem úgy tűnt, mint aki viccelni akart... Féltékeny? Á, (Név), ne gondolj hülyeségeket...

-Mivan, Baku, féltékeny vagy?-szólt neki Mina.

-Én?-kérdezte kiabálva.

-Nem bazmeg, egy másik Bakugou.-nevetett fel Mina.

-Nem vagyok féltékeny. Miért lennék féltékeny?-nézett szúrósan Mina-ra.

-Mina, hagyd. Morcos sünikkel nem érdemes vitatkozni-legyintettem, amin legjobb barátnőm jót nevetett, ám Bakugou-nak nem tetszett ennyire...

-Mondtál valamit Liba?

-Talán süket vagy?-néztem rubintvörös íriszeibe.

Én ezzel lezártam a vitát és indultam a helyemre, viszont Bakugou kitette elém a lábát, így kis híján lefejeltem a sün mögötti padot...

-Te normális vagy?-rivalltam rá-Mi lett volna, ha bebaszom a fejem a padba és a mentő visz el? Ebbe belegondoltál? Bár téged úgy sem érdekelne...-mondtam, de az utolsó mondatot már jóval halkabban.

Bakugou nyelt egyet, az előbbi vigyorának már semmi nyoma sem volt... Hirtelen elkapta rólam a tekintetét, majd az előtte lévő padot kezdte bámulni. Azt hiszem ezzel valóban lezártuk a vitát... A helyemre sétáltam, majd leültem.