Gyűlöletből szerelem/Bakugou Katsuki x reader/

16.

-----
Az előző részből:
-Már majdnem másfél év....-válaszolta barátnőm.
-----

-Milyen gyorsan repül az idő...-csodálkoztam, miközben elengedtem Yuki-t.

-Elmegyünk vásárolni, mint régen?-kérdezte kék, csillogó szemekkel.
-Azt hiszem, muszáj lesz-nevettem.
-Gyere, irány a pláza!

Este hatig shoppingoltunk... Vagyis Yuki minden szart meg akart venni, de szerencsére lebeszéltem néhány felesleges cuccról. Nekem 2 teli szatyrom lett, neki pedig 6...
Vásárolgatás közben nagyon sokat nevettem és jól elbeszélgettünk.

-Ideje lenne visszamenni a koliba...-néztem az órára, már majdnem este 7 volt...
-Oksa, elkísérlek, utána megyek haza.

Ezzel elindultunk a kolesz felé... Az épület előtt egy hosszúra nyúlt búcsút vettünk és én elindultam be. Megbeszéltük, hogy hétvégén összefutunk valahol. Szóval meg is van a programom.

Felmentem a szobámba, majd kezembe vettem a telefonom. Osztálycsoportban volt pár üzi.

Mina🌺:
Ma este 8-tól 9-ig felelsu vagy mersz a társalgóban! Aki akar jöjjön.

Néhányan válaszoltak, gondolom mindenki jön megint...

Az órára pillantottam, már fél nyolc. Gondoltam elmegyek tusolni, utána felveszek valami pizsoma szerűt és lemegyek, mert kb. semmi dolgom...

Így is tettem. A fürdőből már a kedvenc pizsimben jöttem ki.

Már majdnem nyolc óra volt, úgyhogy leballagtam a társalgóba. Néhányan már voltak lent, kb. az osztály fele. Pontosan nyolcra mindenki lejött, így el is kezdtük a játékot.

-Én kezdek-mondta Mina-Momo, felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Ki az a lány, akit legkevésbé bírsz az osztályból?

Nyeltem egy nagyot és vettem egy mély levegőt. Ekkor a lány megszólalt.

-Nincs olyan, én mindenkit ugyanannyira szeretek-mosolygott ártatlanul.
-Tch, ne haragudj-morgott Bakugou, az egyetlen aki mindent tudott. Könyörgöm, ne mondj semmi olyat...-Mindenkinek van egy olyan személy, akit nem bír annyira mint a többieket.
-Ugyan, nekem nincs-legyintett Yaoyorozu.

Felálltam és körbenéztem.
-Ne haragudjatok, mindjárt jövök vissza. Valamit elfelejtettem.-mondtam, majd felmentem a szobámba. Ideges voltam... Ez volt az a pillanat, ahol semmi sem érdekelt. Elővettem a naplót, kitéptem az utolsó pár oldalt, azt visszaraktam a szekrénybe, a könyv többi részét pedig nemes egyszerűséggel felgyújtottam.

-Ez jól esett-suttogtam halkan, keserű mosollyal arcomon.
Kopogást hallottam az ajtómon, szóval kinyitottam. Nem kellett volna.
-(Teljes Név), igaz?-nézett rám egy szétvart arcú, fekete hajú pasas-Ha sikítani akarsz, belédszúrom ezt-vett elő egy kést.-Beszélgessünk.

-----
Tudoooom, rövid rész, de most csak ennyit tudok gyorsan kirakni. Holnap nem biztos, hogy lesz rész, mert esküvőre megyek🥲❤️
De igyekszem...
Addig is sziasztok🥺❤️
💥💥💥
🔥🌊🌪️🌍
-----