Gyűlöletből szerelem/Bakugou Katsuki x reader/

10.

------
Az előző részből:
Megágyaztam és eltettem magam holnapra.
------

Reggel már fél hatkor felkeltem. Nem tudom miért, mert sok időm volt még, de mindegy is... Felöltöztem és olvastam.

Valahogy sétálni támadt kedvem és suliba menni nem kötelező a többiekkel együtt, szóval miért ne. Hatkor indulásra kész voltam, így elindultam egy kerülő úton suliba. Jó nagy kerülés, 15-20 perccel hosszabb az út. Út közben átvágtam a parkon, ami télen, amikor mindent hó borít, egyszerűen meseszép.
Még nagyban gyönyörködtem, amikor halottam egy morgást mögülem. Ez nem a süni.... Akkor mégis mi a fene? Lassan megálltam és megfordultam. Egy szörnyeteg volt, aki megtámadott egy anyukát és a kislányát. A hősök még nem érkeztek meg...

  Nem állhattam ott tétlenül, cselekednem kellett. Előhívtam a föld erejét és elsüllyesztettem a lényt. A derekától lefele ki se látszott a földből.

Viszont tudott lőni, így a kezeivel is kezdeni kellett valamit. Előhívtam a tüzet és megperzseltem. Nem volt jobb ötletem. Ameddig a szörny égett, én odafutottam, fogtam a nőt és a lányát és biztonságos helyre vittem őket.

Megint morgás. De ez most kicsit más... Odanéztem a szörnyre. Hirtelen mellette termett egy másik. Ó, basszameg... Azt is megperzseltem, de kezdtem a határaim feszegetni.... Akkor és ott ez nem érdekelt... Majd pihenek, ha ezt befejeztem. Megnyitottam a másik szörny alatt is a földet.

-(Név)?-hallottam egy ismerős hangot oldalról.
-T..Todoroki?-nyöszörögtem, mert az erőm koncentrálása miatt nem nagyon tudtam beszélni.-Hát t..te?-kérdeztem, mire ő oldalra nézett. Észrevette a szörnyeket és hogy próbálom őket fogvatartani. Ezután rám nézett.

-Basszus, megint a határaidat (írói megjegyzés: nem olyan határok...) feszegeted, igaz?-kérdezte, mire bólintottam. Kitartotta a kezét és az eddig általam fogva tartott szörnyeket egy pillanat alatt megfagyasztotta.

-K..Köszi-nyöszörögtem még mindig.
-Ugyan. Na, gyere, nehogy elkéssünk. Látom megjöttek a profi hősök.
-O..Oké-bólintottam és elindultam Todoroki mellett. De a lábaim nem bírták, összeestem.
-(Név)? Jól vagy?-nézett rám aggodalmas arckifejezéssel.
-N..Nem igazán.
-Na, gyere-mondta, majd felkapott menyasszonypózba-beviszlek.
-K..Köszi-mondtam, majd lehunytam a szemeim, hátha segít. Mikor kinyitottam már a suli előtt voltunk. Todoroki óvatosan kinyitotta a lábával a kaput és bevitt. A terembe belépve mindenki ránk nézett, de nem igazán érdekelt se engem, se Todoroki-t. Odavitt a helyemre és leültetett a székre.

-Jobb már?-kérdezte.
-Igen, kicsit. Köszönöm.
-Igazán nincs mit-mosolygott, majd leült a helyére.

A többiek még mindig minket figyeltek, de rohadtul nem érdekelt. Hamarosan becsengettek, szóval bejött a tanár és kezdtük az angol órát. Gyorsan elment az idő, csak arra eszméltem fel, hogy kicsengettek. Az óra alatt elmúlt minden fájdalmam, így nyoma sem volt a reggel történteknek. A szünetben odajött hozzám Todoroki.

-Jobban vagy már?
-Igen. És köszönök mindent. Megint...-nevettem kínosan.
-Ugyan. A lényeg, hogy minden rendben-mosolyodott el halványan. Ezután elment és Midoriya-val beszélt, szóval egyedül maradtam. De nem sokáig.
-(Név), mi történt reggel?-kérdezte halkan Mina, nehogy bárki meghallja.
-Majd elmesélem.
-Okés.-mosolygott.-Képzeld, tegnap....-kezdett mesélni, szóval a szünet hátralévő részében vele beszélgettem. Pontosabban hallgattam és néha beleszóltam. (Írói megjegyzés: azt, hogy Mina mit mesélt, az találjátok ki magatok. A story szempontjából lényegtelen.)

Csengőkor Mina a helyére ment én pedig elővettem a füzetem és a könyvem a következő órához. Midnight tanárnő bejött és el is kezdtük az órát. Hogy mit ne mondjak, dög unalom volt. Szerintem be is aludtam a felénél.

Bambulásomból a jelző csengő hangja ébresztett fel.

-Végre-suttogtam magamnak.
Kicsengetés után kimentem a mosdóba, ahol összefutottam Mina-val.
-Naaa, elmeséled a reggelt?
-Igen. Reggel korábban indultam suliba, mert sétálni támadt kedvem. Kerülő úton mentem. Egyszer csak egy morgást hallottam, mire megfordultam. Megláttam, hogy egy szörny megtámad egy anyukát és a kislányát. Nem gondolkodtam sokáig, nekirohantam az erőmmel, hogy megvédjem a két bajba jutott embert. Viszont nem bírtam sokáig és az erőm határait feszegettem. Aztán jött Todoroki. Nem tudom mit keresett ott, de szerencse, hogy ott volt. Elintézte a szörnyeket, mert közben megjelent mégegy. Aztán indultunk vissza, de összeestem, nem bírtak el a lábaim. Úgyhogy Todoroki elhozott. Ennyi.
-Ááá, értem. Azt hittem valami más-mosolygott pimaszul.
-Butus Mina-forgattam a szemeim és elkuncogtam magam.