Gyűlöletből szerelem/Bakugou Katsuki x reader/

17.

-----
Oké, élek...
Az más kérdés, hogy a tegnapi teltházas (2 óra hosszú) rockopera után éjfélkor értem haza... Meg hogy internet barát szórakozik velem... -_-
De a lényeg, hogy Budepesten voltam kb. egész nap... Na meg ugye az esküvő után szintén éjfélkor aludtam el... Szóval jó kis hétvége... Na meg amúgy kb. egy órája keltem és internet barát visszatért, szóval ezt gyors kirakom, amíg lehet...
Na de kezdjük
-----
Az előző részből:
-(Teljes Név), igaz?-nézett rám egy szétvart arcú, fekete hajú pasas-Ha sikítani akarsz, belédszúrom ezt-vett elő egy kést.-Beszélgessünk.
-----

Csak bólintottam, jelezve, hogy rendben, teszem amit mond, mert nem szeretnék meghalni... A pali csak bejött, becsukta az ajtót, majd leült egy fotelbe. Rám nézett majd az ágyra mutatott. Értettem a célzást, így helyet is foglaltam.

-Szóval, te vagy (Teljes Név)?
-I..igen.
-Szuper. Nem kellett sokáig keresnem... A lényeg, hogy a liga küldött. Az erőd miatt hasznodat vennék, szóval gyere. Ha nem akarsz jönni, erőszakhoz kell folyamodnom...-mosolygott kissé betegesen a varrott képű.

-Ö...öhm...-sóhajtottam egyet... Miért nem jön valami megmentő mint a filmekben? Hajh... Mert ez a valóság... Nem álmodom véletlen.

-(Név) jól vagy?-hallottam az ajtón át Mina hangját. Nyeltem egy nagyot, majd a csávóra néztem. Ő csak felállt és intett nekem is, hogy álljak oda. Megállt mögöttem, a kést a nyakamhoz tartva.

-Nyisd ki szépen-suttogta a fülembe. Engedelmeskedtem... Mit tudtam volna tenni? 4. napom itt és már ez történik.... Ezt nem hiszem el. Azért remélem lesz néhány uncsi nap is... Már ha ezt túlélem.

Lassan nyílt az ajtó előttem, majd megláttam hogy Mina nincs egyedül szerencsére. Ott volt Kirishima, Todoroki és Bakugou, aki nem tudom mit keres itt, deee mindegy. Ebben a helyzetben...

-Semmi hirtelen mozdulat-mondta nekik a kést a nyakamhoz tartó ember.
-Francba-sziszegte Mina.
-Mit akarsz tőle?-nézett rá Kiri.
-Elvinni, a ligának a hasznára válhat az ereje miatt.
-Azt lesheted-morgott Todoroki.
-Talán valami nem tetszik, Shoto?-röhögött a varrott fejű.
-Honnan tudod a nevem...?-fagyott le az eleve félig fagyos fiú.
-Az az én dolgom. A tietek meg az hogy nem akadályoztok meg. Na gyere szépen, hívom a portált és elviszlek.-morogta nekem.
-Szerinted azt hagyjuk?-kérdezte Bakugou.
-Igen, különben meghaltok... Őt így is, úgy is el fogom vinni-mondta unottan. Majd megszólalt a telefonja...-Kurogiri, pont a legjobbkor. Igen, kéne a portál. Aha, kösz. Szia.-Kinyomta.-Mindjárt mehetünk. Addigis... Meg kell hogy kötözzelek...-Vett elő egyik kezével egy kötelet, a másik továbra is a nyakamnál volt, egy késsel.

Hátraszorította a kezeim és összekötözte. Mina, Todoroki, Kirishima és Bakugou nem tudott tenni semmit, hiszen tudták, a varrott képű gond nélkül megölt volna. Szóval csak álltak tétlenül és nézték szomorú és ideges arccal ahogy megkötöznek. Egy percen belül megjelent egy fekete portál. Ez az... Az a bizonyos portál, amin keresztül a ligához lehet jutni... Ezt nem hiszem el.... A fogvatartóm elindult a lyuk felé, engem pedig magával húzott. Nem volt mit tenni, elveszett minden reményem. Ekkor viszont...

Boom...

Robbanást hallottam a hátam mögül és láttam, amint az előttem haladó elesik, a kötél pedig kicsúszik a kezéből. A sün gyorsan elkapja azt, majd odadobja a végét Mina-nak, aki rögtön jött eloldozni.
-Igazad van, selejt, nem rossz a Liba ereje...-motyogta halkan Bakugou. Jól hallottam, megdicsért? Ez az a Bakugou aki egy bunkó vadállat? Ez fura....-De nem hagyjuk hogy elvidd.
-Igen, ő a miénk-állt Kirishima a sün mellé.
-Megbánjátok ezt még-lépett oda Todoroki is.

A varrott képű csak felröhögött és besétált a portálon. Utoljára ennyit hallottam:

-Nem utoljára láttatok. És vissza fogok jönni érted, (Teljes Név)!-majd eltűnt az átjáró. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, de ugyanakkor hálás voltam. Egy kicsit feszült és szomorú is. Valahogy minden összejött... Elegem volt.... Lefolyt az első könnycsepp az arcomon. Reméltem, hogy ez csak eltévedt, de nem, egyre több kezdett el legördülni. Nem igazán tudtam felfogni, ami történt... Mina nyakába vetettem magam és úgy könnyeztem...

(Írói megjegyzés: Szegény Dabi, milyen csúnyán írtam le.... Pedig amúgy egyik kedvencem.... 😭)

-Istenem-suttogta a rózsaszín a fülembe-Minden rendben?
-M..Mostmár igen-nyöszörögtem.-Köszönöm.
-Ugyan...-simogatta a hátam legjobb barátnőm.
-Mi lett volna ha nem jöttök?-néztem rá riadt szemekkel.
-Hát, Bakugou-nak hálálkodj, ő kérdezte hogy jövünk-e vele megnézni téged...
-A sün?-ráncoltam a szemöldököm.
-Oi, Liba. Még mindig nem vagyok sün. Amúgy meg csak azért jöttem, mert csak én tudom azt a történetet.
-Aha, értem-mondtam.
-Kicsit aggódtál is, valld be-nézett rá Kiri.
-FOGD BE FURAHAJÚ-kiabált Bakugou. Na igen, van ami sose változik.
-(Név), biztos jól vagy?-kérdezte Todoroki figyelmen kívül hagyva a többieket.
-Igen, azt hiszem...
-Akkor jó-nézett rám, miközben egy halvány mosoly suhant át arcán.
-Nem kéne szólni Aizawa-nak?-kérdezte Mina.
-De, lehet-mondta Kiri.-Menjünk.

----
Na ez ennyi, most megyek kihasználom, amíg a netem itt van 🥲❤️
Legyetek jók!
💥💥💥
----