Gyűlöletből szerelem/Bakugou Katsuki x reader/

25.

OMG, ELÉRTÜNK A 25. RÉSZIG❤️😻🥳
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, AKI EDDIG ELOLVASTA, ÉS AKIK EL FOGJÁK😉🫂
ELNÉZÉST A KÉSÉS MIATT, DE VAN EGY JOU HÍREM❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️💥
MIVEL HOLNAP (SZEPT. 15, MIVEL EZT 14-ÉN ÍROM, CSAK INTERNET BARÁT ISMÉT ELPÁRTOLT TŐLEM...)
LESZ A SZÜLINAPOM, EZÉRT EGY KIS MEGLEPI, HOGY EGY HOSSZABB RÉSZT TERVEZEK🥳
NA, DE KEZDJÜK IS...
-----
Az előző részből:
Miért vagyok ideges? Miért érzem úgy, hogy zavarban vagyok előtte? Miért zavar hogy néz azokkal a rubintvörös szemeivel? Egyetlen kérdés: Miért?
-------

-Bakugou, miért nézel ennyire?-tettem fel egyszerűen a kérdést.

-Zavar?-vigyorgott rám. Erre csak morogtam egyet, megforgattam a szemeim és próbáltam tovább olvasni. Na de ebből nem lett semmi, mert a sün továbbra is nézett, én meg tiszta ideg voltam tőle.... Nagyjából 15 perce ez ment, aztán fogtam magam, felálltam, a mangát az ágyon hagytam, majd leballagtam a konyhába. Még igencsak délután volt, szóval majdnem mindenki lenn volt a társalgóba. Ledobtam magam Mina mellé, majd vállára dőlve néztem a Tv-t. Elkezdtem egyre lassabban pislogni, ezért úgy döntöttem pihentetem a szemem. Ebből az lett, hogy elaludtam, viszont mikor felkeltem, nem Mina vállán ébredtem...

-Todoroki?-suttogtam álmos hangon, mire az említett rám emelte szemeit. Csak mosolygott egyet, majd tekintete ismét a televízión volt. Felkeltem a fiú válláról, ám azt éreztem, hogy valami visszatart. Lenéztem az ölembe és egy szőke hajkoronát pillantottam meg. Halványan elmosolyodtam és óvatosan játszani kezdtem tincseivel. Bakugou egy darabig békésen szuszogott, aztán szép lassan nyílni kezdtek szemei. Vörös íriszei gyorsan megtalálták az én tekintetem, majd csak néztük egymást csendben, miközben még mindig a haját birizgáltam.

-Reggelt-morgott a sün. Hát, eddig volt aranyos a fiú...
-Inkább estét-szólalt meg az oldalamon ülő Todoroki.
-Oi, felemás-forgatta szemeit sünúrfi-Téged kérdezett valaki?
-Nem, de leszarom-nézett hűvösen a szöszire.
-Ne vitatkozzatok-suttogtam ingerülten.

(Írói megjegyzés: elnézést a késés miatt, csak hát a szülinapozás kicsit elnyúlt😅 Viszont ezt már 17-én reggel írom... 14-én terveztem befejezni a részt, aztán amint internet barát visszatalál, kitenni. De sajnos ez nem így lett, viszont belehúzok, remélhetőleg ezt már 17-én olvassátok és nem kell halasztanom a rész kirakását)

A két fiú morogva nézett egymásra, szerintem ha szemmel ölni lehetne, akkor már nem élne egyik sem... Sóhajtottam egyet, felálltam és elindultam a sün szobájába. Leültem az ágyra és elővettem a telóm. Kerestem valami animét, aztán elkezdtem nézni.

A rész felénél betoppant Bakugou, majd helyet foglalt mellettem. Nem szóltunk egymáshoz... Csak ültünk, én néztem a telóm, ő pedig kussolva ült. Aztán elővette ő is a telefonját és nyomkodni kezdte. Hát, ezzel ment el pár óra... Végignéztem az animét (írói megjegyzés: rátok bízom melyik animét), szóval nem tudtam, mit csináljak. Rápillantottam az órára. Már este fél kilenc volt, szóval elmentem tusolni, átöltözni és a többi esti dolgot is megcsinálni. Holnap már a saját szobámba aludhatok... Kíváncsian várom, hogy az igazgató mit talált ki a problémára...

Az esti rutinomat követően visszatértem a sün lakosztályba, lefeküdtem az ágyra és bámultam a plafont. Pár pillanat múlva nyílni kezdett az ajtó és ösztönösen odakaptam tekintetem. Bakugout láttam bejönni félmeztelenül. Nagyon kidolgozott a teste... Izmos... Azt hiszem kicsit sokáig néztem, mert halk kuncogást hallottam. Gyorsan elkaptam a tekintetem, háttal fordultam neki, nehogy meglássa, hogy az egész fejem pírben úszik...

Bakugou sóhajtott egyet, majd ahogy hallottam elindult. Megéreztem, hogy hátam mögött besüpped az ágy, de nem néztem oda. Aztán kezét megéreztem a fejemen, ami lassan simogatni kezdett. Kellemes volt... Ha macska lennék, biztos doromboltam volna. Elvette kezét, majd hirtelen lehelletet éreztem az arcomon. A sün adott egy puszit orcámra, majd felkelt mellőlem és felöltözött. Lefeküdt mellém és lehunyta szemeit. Én is becsuktam (szemszín) íriszeim... Viszonylag hamar elaludtam.