Néma vonyítás

1. fejezet

A világban mindig is voltak természetfeletti lények, de csak nagyon kevés egyszerű embernek adatik meg az, hogy tudjon is róluk. Habár mindig voltak lázadások azzal szemben, hogy titokban tartsák, de a természetfeletti lények kormánya eddig sikerrel akadályozott meg minden forradalmat. Így biztosítva az egyensúlyt és békét a világban. A legnagyobb veszélyt a fiatalok jelentik, kik lázadóak és még most alakul ki igazi személyiségük. Ezért is hoztak létre világszerte több iskolát mely egy egyszerű halandó számára sima magán iskolának tűnhet de egészen mást jelent például egy vérfarkasnak. Az akadémia tanulói tíz évig tanulnak itt, hogy mikor kikerülnek innen érett felnőttek, vezetők legyenek kik nem jelentenek veszélyt képességeikkel se magukra se a társadalomra.

~

Az iskolát a legtöbb gyerek messziről elkerülné ha tehetné, de ha nem is, biztosan utálják. Blue ezzel szemben mikor vége lett a nyári szünetnek szinte rohant az iskolába, ahogy minden évben csak, hogy ne kelljen otthon lennie a falkájával. Ősi alfának lenni nem egyszerű feladat, főleg ha az ember vagyis farkas 165 cm , vézna mint egy gyík és ráadásul fehér farkas alakja van. Ha nem izzana vörösen a szeme mindenki azt hinné Omega. Kiskorában annyit csúfolták a korabeliek más falkákból, hogy teljesen magába zárkózott és mire 15 éves lett szinte egyáltalán nem kommunkiált senkivel a szülein és néhány falka tagon kívül. Ez a helyzet azóta sem javult pedig lassan már 20 éves. Az akadémia utolsó éve vette kezdetét ami kis szomorúsággal tölti el az ifjú alfát hiszen ez azt jelenti, hogy hamarosan átkell vegye falkájának vezetését. 

Az iskola három méter magas beton fallal volt körül véve melynek bejárata egy hatalmas vas kapu volt. Mivel az iskolába sok veszélyes lény járt muszáj volt védelem, na de nem a tanulóknak, sokkal inkább az egyszerű embereknek kik mit sem sejtenek arról mi zajlik a hatalmas akadémia falain belül.

Blue lassan lépkedett befele az iskolába majd osztálytermébe, ahol legjobb barátnője Shila már várta.

- Csakhogy végre itt vagy, lemaradtál Alexanderék szokásos éves kör túrájáról.De kivételesen senkit nem szivatott meg.- Nevetgélt, mire Blue csak hümmögött. Minden évet így kezd Alexander King ki a város másik ősi alfa családjának leszármazottja és nem mellesleg az évfolyamtársa Bluenak. De nehogy azt higyje bárki is, hogy ettől jóban vannak hiszen Alex az iskola legmenőbb sráca minden lány de valószínű még néhány fiúnak is az álma. Blue ezzel szemben úgy jár kel a folyosókon mint egy szellem, csak a falkája tagjai ismerik és védelmezik is őt mindentől. Ritkaság számba megy, hogy két ősi alfa család egy városban éljen évszázadok óta és ráadásul az idő nagy részében békében.

~

- Hé te Lex, kit fogsz elvenni ha végeztünk? Már választottak apádék neked?- Röhögött fel Sam alfája padján ülve és bele harapott egy almába. A béta hűséges társa volt Kingnek mióta csak az eszét tudta, szinte már testvérek voltak. 

- Áhh ne is mondd, már elegem van az egészből nem találtak senki "méltót" nekem, már kezdik feladni.- Sóhajtott és hátra dőlt székében.- Nem is értem mire jó ez az elrendezett házasság már ilyen fiatalon. Még én magam se tudom milyen az idálom, nemhogy ők.

- Hát haver ez szívás, de ne aggódj mert a világ legjobb és legnagyobb kerítőjével állsz szemben. Ha év végéig nem találok neked valakit akkor esküszöm neked mesztelenül fogok táncolni az évzáró közepén.- tette mellkasára kezét miközben büszke vigyora füléig kúszott fel egészen. Az alfa hangos nevetésben tört ki és megpaskolta barátja hátát.- Mit szóóólsz mondjuk Olivehoz? Kedves lány.

- Biztos nem. Túl jó kislány nekem.- Fintorgott.

- Oké, akkor ott van Ella vaaagy....- És így mentek végig az iskola szinte összes alfa lányán.