8. fejezet

655 54 1
                                    

Alexandernek még a lélegzete is elállt a hatalmas épülettől, mely több mint egy hektáron húzódott hatalmas tégla kerítéssel körbe véve. Az épület úgytetszett kőböl van kirakva de olyan masszív volt, hogy az alfának meggyőződése volt, hogy egy bomba támadás se tudna kárt tenni benne. Az öt emelet magas több száz ablakos épületnek nem csak az udvara és kertje volt hatalmas de az alagút rendszere is mely az egészet behálózta és az egyik egészen a város központig vezetett, amely innen legalább húsz kilóméter volt. Ezt persze csak Shila elmondásából tudta, ugyanis ő hozta ide és vezette körbe. Blue a kötelességei végett nem tudott vele tartani, pedig most mindennél jobban vágyott a kis szőke közelségére. 

Habár csak töredékét volt alkalma felfedezni a hatalmas birtoknak, megállapította, hogy sokkal szebb mint az ő falka házuk. Gondolatai még addig is elmertek merészkedni, hogy elképzelte milyen szép is lenne itt élni. De ezt a csábító illúziót hamar elhesegget, hiszen tudta, habár a férfi enyhülni látszott irányába, ez nem jelentette azt, hogy esélye is van nála.

- Megérkeztünk. Ez lesz a lakosztályod amíg a védelmünket élvezed.- Mondta Shila vidáman.

- Köszönöm.- Alex belépett a szobába és körbe tekintve nyugtázta, hogy ez még az otthoni szobájánal is hatalmasabb és sokkal jobban tetszett is neki. Az is hatalmas örömmel töltötte el, hogy Shila is kezdett kedves lenni vele.

- Ha bármi történik, szólj egy őrnek de a mellettünk lévő ajtó Blue lakrészéhez vezet ha más fajta segítség kéne.- Kuncogott, majd magára hagyta a hallottak hatása alatt álló férfit. Alex agyán egy pillanatig átsuhant a gondolat, hogy direkt akarta Blue, hogy közel legyen hozzá. De amilyen gyorsan jött a gondolat, olyan gyorsan is szállt el. A nap további részét a szobában töltötte várva apja hívását, ami nem érkezett meg.


~

Blue azt érezte lassan összefolynak szeme előtt a betűk, pedig neki erőssége volt mindig az üzlet és az ehhez kapcsolódó dolgok. De most, hogy már lassan öt órája ír alá és olvas el szerződéseket és közben még a falka ügyekkel és törvénysértésekkel is foglalkoznia kell, kezdi azt érezni, hogy bárcsak inkább Béta vagy Omega lenne. Hiába készült erre évek óta, most hogy benne van sokkal rosszabb és unalmasabb mint gondolta, na és persze hajmeresztőbb. Apja ugyanis rengeteg kétes ügyet hagyott maga utána amit most neki kell helyre tennie.

Még akkor sem tudott elszakadni ezen ügyek gondolatától amikor hálószobája felé vette az irányt. Csak amikor bekanyarodott az utolsó folyosóra csapta arcon a felismerés, hogy vendége van. Órájára pillantva látta, hogy kicsit késő lenne egy látogatásoz, de nem akart udvariatlan lenni ezért rápróbált egy halk kopogással. Pár másodperccel később meg is jelent Alexander kócos hajjal egy melegítő nadrágban és pólóban. Ez az egyszerű megjelnés is annyira jól állt neki, hogy Blue akaratlanul is beharapta alsó ajkát, amit társa egy kacér mosollyal díjjazott.

- Ne haragudj, hogy....ilyen későn...zavarlak.- Kezdte dadogva még mindig a látvány hatása alatt, de gyorsan rendezte gondolatait és folytatta.- Vezetőnek lenni több gonddal jár mint gondoltam.- Mondta fáradt hangon és megdörzsölte fáradt szemeit. Alex akaratlanul fogta meg a fiú pici mancsait és ölelte magához szorsan, mit sem törődve a következményekkel. Rettentően szüksége volt már rá.

- Blue....- Kezdte mélyen rezgő hangon még mindig karjaiban tartva a megszeppent fiút.- Te annyira törékeny vagy és nagyon nagy felelősség van a vállaidon, amit remekül kezelsz, de szükséged van valakire aki támogat és melletted áll, mert ebbe egyedül bele fogsz rokkanni. Látom rajtad, hogy alig eszel és alszol. Gondolj a falkádra is, nekik is egy erős vezető kell és csak akkor lehetsz az ha figyelsz magadra.- Mondta végig egy szuszra.

- Megint apád ajánlatával jössz....úgy tűnik az alma tényleg nem esett messze fájától, ahogy apám mondta....- Mondta egyhangúan és eltolta magától a férfit.

- Nem...egyáltalán nem az apámról van szó.- Mentegetőzött.- Miért nem hiszed el, hogy törődöm veled igazán?

-Talán ha apád nem mondta volna amit, még tudnék is hinni neked. De tudod...legalább így felnyitotta a szemem, hogy nem szabad hinni a legkedvesebb beszédnek sem. Nem mondom, hogy soha nem bíznék meg benned, de a bizalmat nem adják ingyen...ki kell érdmeleni.- Mondta komolyan.- Jó éjszakát.- Motyogta halkan és kilépett a szobából.

~

Alex sok álmatlan óra után, mindössze két óra alvással és fejfájással riadt fel telefonja csörgésére. Amikor a kijelzőn apja nevét látta megjelenni minden álmosság kiugrott szeméből és már ébren ült ágyán mikor felvette.

- Apa! Tudsz már valamit???

- Fiam, édesanyád elhunyt. A falkánkban áruló van. Maradj Holtnál amíg nem tudunk meg többet és ne menj sehova! Nem vagy biztonságban.- Mondta komoran, majd választ nem várva lerakta. A férfi egy percig csak meredten nézett maga elé, majd egy könnycsepp elhullajtása után, felvette azt a maszkot amit mindig magára vett iskolában is.

Mindeközben a kert egy nyugalmas pontján Blue édesanyját tolta ki kerekesszékében egy kis friss levegőt szívni.

- Fiam, beszélhetnénk valamiről?- Kezdte gondterhelten Mrs. Holt.

- Persze Anya. Mondd csak.

- Ami azt a dolgot illeti, amiről legutóbb beszéltünk a King családdal.- Nyelt egy nagyot az asszony, bűnbánóan tekintve fiára ki rezzenéstelen arccal meredt előre.- Blue kicsim, bocsánatodat kérem. Nem lett volna szabad bele avatkoznom az életedbe, de most ahogy látom helytállásod, tudom, hogy nincs szükséged senkire.- Blue mosolyogva fordult anyja felé és pár perccel később már önfeledten beszélgettek.- Azonban...ha elfogadsz egy jó tanácsot...

- Igen?

- Ne engedd, hogy az idősek bolondsága befolyásolja döntéseid párkapcsolat terén. Úgy értem, még a vak is látja a kötődést köztetek.- Mosolygott. Blue nem szólt semmit csak hümmögött így a nő annyiban hagyta.

- Blue.- Jelent meg a kissé frusztrált külsejű Alex mögöttük.- Ne haragudjatok, hogy megzavartam a sétátok de beszélnem kellene veled valamiről...fontos!

- Értem, akkor menjünk az irodámba.- Intett kezével az épület felé. A szobába érve Blue gondosan becsukta maga mögött az ajtót és megállt Alexanderrel szemben.- Mi történt? Érzem rajtad, hogy baj van.

- Jól érzed.....édesanyám meghalt. Áruló van a falkában.

- ÓÓÓ Alex annyira sajnálom.- Mondta aggódva a férfi, majd Alexander nyakát átkarolva ölelte magához szorosan.- Ha bármire szükséged van....csak szólj.- Az alfa könnytől csillogó szemmel nézett le baba arcú társára és ajkát elhagyta az a mondat amit szíve már több mint egy hónapja kiakar kiabálni.

- Rád van szükségem...- Suttogta a fiú ajkaira és lágyan megcsókolta.

Néma vonyításHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin