Néma vonyítás

7. fejezet

 Az akadémia még a megszokotthoz képest is zajosabb volt. Minden diákon az iskola meze volt vagy zászlaja valamilyen formában. A diákok nagy örömére még az órák is rövidítettek voltak, hiszen most van az év első kosárlabda meccse.  A White Deer akadémia minden évben több mérközésnek ad otthont, melyeket szinte kivétel nélkül meg is nyernek főleg mióta Alexander King a csapatkapitány. 

Bluet soha nem érdekelte a sport, de most kivételesen úgy döntött megnézi, de mielőtt bárki azt hinné Alex miatt, nos nem. A falkája fiatal tagjai nehezen birkóznak meg az alfa váltással és annak érdekében, hogy jó kapcsolat alakjuljon ki közöttük muszáj velük időt töltsön és a kosármeccs erre teljesen alkalmas. De persze Alexander látványa sem utolsó, habár próbálta ezt a gondolatot mélyen elnyomni magában. 

A lelátók tömve voltak diákokkal mindkét iskolából és a hangzavar egyre nagyobb lett. A két csapat is bevonult és kezdetét vette a játék. Shila most még a szokottnál is jobban figyelte a játékosokat, amire alfája is felfigyelt.

- Shila....mit...figyelsz ennyire?- Kérdezte Blue érdeklődve és követte a lány tekintetét a pályára.

- Semmit, csak elbambultam.- Motyogta és teljesen elpirult.

- Nem is...tudtam, hogy...Samnek semmi a második neve.- Vigyorgott a fiú, mire Shila csak megforgatta a szemét és próbálta elharapni mosolyát. Habár Blue keveset beszélt, nagyon jó megfigyelő volt és legjobb barátnőjéről hosszú idő óta süt, hogy odáig van Samért. Eközben a két csapatot egyetlen pont választotta már csak el a győzelemtől és jelenleg az ellenfélnél volt a labda. Blue próbált kevésbé izgatott lenni de még ő sem tagadhatta, hogy örült volna Alex boldogságának ha nyernek. 

- Gyerünk Alex.- Suttogta maga elé halkan, nem akarta, hogy bárki megtudja érdeklődik iránta, de arra nem számított, hogy Alexander a meccs kezdetétől figyelte minden lélegzet vételét és kiváló hallásának köszönhetően tisztán hallotta társa szavait. Ez a két szó olyan energia löketet adott neki mint amilyet még sohasem érzett. Nem telt bele egy percbe és a diákok éjjenezve ugrottak fel hiszen ismét a White Deer akadiémia nyert.

Miután a csapat levonult a nézők is elkezdtek kivonulni, Blue most kivételesen egyedül volt mert kitérőt tervezett a temetőbe. Lassan kezdte megszokni, hogy sok időt kell egyedül töltenie, anyja sokat van még kórházban és Shila sem tud mindig nála lenni. Abba is nehéz volt bele gondolnia, hogy ha vége a tanévnek bizony átkell költözzön a falka házba, ami inkább hasonlított egy erődre. Habár a falka rengeteg családból áll és jó részüknek megvan a maga élete, mégis sok pár család választja, hogy itt éljen de persze nem csak családok, fiatalok egyedülállók vagy párok is beköltöznek, ezen a helyen hozzák meg a legtöbb döntést a falkával kapcsolatban, továbbá katonákat képeznek ki és a beavatási szertartásokat is itt tartják. Ami a leglényegesebb pedig, hogy az Alfa is itt él addig legalábbis míg nem alapít családot, akkor dönthet úgy, hogy elköltözik de ez nem törvény. Bluet az utóbbi néhány hétig még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy egy hatalmas kő tömbben éljen de a történtek után egyre csábította a lehetőség és így anyját is biztonságban tudhatná.

- Hé Blue....Blue!- A fiú ijedten fordult meg, ekkor látta, hogy Alex rohan utánna kissé csapzottan. Vélhetőleg sietett az átöltözéssel.- Na végre, már egy ideje szólongatlak.- Mondta mosolyogva mikor beérte az alfát. Blue végig mérte a férfit kinek néhány izzadt hajtincs lógott arcába mi méginkább szexivé tette számára. Nagyon nagy erőveszítésébe került, hogy tekintetét elfordítsa a férfi tökéletes testéről és magában nyugtázta, hogy tényleg megbolondult. De végül inkább tomboló hormonjaira fogta, amit persze még ő maga sem hitt el, de pillanatnyilag csak ez jutott eszébe nyugtatólag.

- Szia...ne haragudj...nem hallottalak. Jól..játszottál.

- Köszönöm, nélküled nem ment volna.- Blue kérdőn nézett a férfire, mire az mosolyogva lépett közelebb hozzá és kezét megsimítva hajolt közel hozzá. Amitől Bluet kirázta a hideg tetőtől talpig.- Hallottalak a lelátón.- Suttogta a fiú fülébe, mire annak kikeredtek kék szemei és szégyenlősen fordította el fejét lángoló arcocskáját takargatva. 

- Azért még..... ne bízd el magad.- Mondta durcásan, mire Alex felkacagott, de mielőtt bármit is mondhatott volna két öltönyös férfi jelent meg a láthatáron és feléjük tartott.

- Mr. King?- Kérdezte komolyan az egyik.

- Igen, én vagyok. Miben segíthetek?- Ráncolta össze homlokát a férfi.

- Beszélhetnénk négy szem közt?- Biccentett Blue felé.

- Nem gond...elmegyek.- Dadogta és már indult is, de Alex megfogta a kezét és visszahúzta.- Nyugodtan mondhatja előtte is amit akart.

- Hát rendben. Sajnálattal közlöm, hogy két órával ezelőtt elrabolták az édesanyját.

- TESSÉK?- Kiáltott fel egyszerre a két alfa.- Mégis ki? Hol van? Hogyan történhetett ez meg?- Hadarta kérdéseit Alex.

- Úgy véljük ugyanazok a merénylők a felelősek kik megölték Alan Holtot.- Nézett a szőke fiúra.- Nem jött még semmilyen követelés de feltételezzük, hogy még életben van. Az ön édesapja a nyomozó irodánkban segédkezik és megkért minket biztosítsunk önnek védelmet ha szükséges. Esetleg van valami védett hely ahová eltudna menni? Sajnos a falka házuk nem biztonságos jelenleg, onnan tudták elvinni az ön édesanyját is.- Mondta a férfi.

- Nem tudom...- Mondta idegesen miközben próbálta összeszedni gondolatait.

- Esetleg....- Kezdte halkan Blue.- Ha nincs ellenedre....- Alex arca ellágyult és halványan elmosolyodva fordult a fiú felé.

- Mondd csak nyugodtan.- Szorította meg a fiú kezét amit azóta sem engedett el.

- A falka házam..... nagyon biztonságos, fokozott védelemmel őrzik, szívesen látlak..... míg nem kapják el a tetteseket.- Mondta óvatosan. Az alfa hálás pillantást vetett a fiúra és bólintott.