Néma vonyítás

9. fejezet

Alexander egy nagy zajra riadt fel álmából és hirtelen azt sem tudta hol van. Az ágyban amely bizony nem az övé volt, kezdett derengeni neki az előző nap, de voltak részek amikre először azt hitte álmodta. Ám amikor oldalra nézett és látta, hogy valószínűleg más is aludt mellette, kezdte felfogni, hogy ő bizony Blueval aludt és tényleg csókolóztak. Az intenzív emlékektől kezdte érezni, hogy nadrágja egyre szűkebb lesz. Eddig a percig nem hitte volna, hogy ennyire fel lehet izgulni egyetlen csóktól. Mert, hogy ennyi történt összesen, aztán valahogy az ágyba kerültek és valószínüleg a sok stressztől és kimerültségtől elaludtak.

Miután arcát megmosta jó hideg vízzel, az ablakhoz sétált ahonnan jó rálátása nyílt az udvarra és az edző pályára. Az emberek nyüzsögtek, mintha valami készülőben lenne, de nem valami vidám dolog. Gyorsan magára kapta ruháit és Blue keresésére indult, tisztázniuk kell néhány dolgot, főleg a múlt este után. Amikor oda ért a férfi irodájához meglepetésére két őr állt az ajtó előtt de azok szó nélkül beengedték. Bent nem várt látvány fogadta, ott volt az Apja és Sam is, meg persze Blue és az édesanyja Shilával az oldalán.

- Fiam, végre felkeltél.- Mondta Mr. King és felállt kezet fogni az értetlen alfával.

- Mi ez az egész?- Kérdezte Alex.

- A falkánk kezd szét esni, megingott a bizalmuk a vezetésemben.- Mondta gondterhelten King.- Félő, hogy fellázad az egész falka ezt megkell előznünk. Ezért is kerestem fel Holt Alfát, sikerült meggyőznöm őt és közösen megállapodásra jutottunk.- Alex még mindig értetlenül nézett körbe az eddig csöndbe burkolózó társaságra, Sam komoran nézett ki fejéből és cseppetsem tűnt túl boldognak. Blue asztala mögött ült karosszékében és ujjait piszkálva merengett.

- Milyen megállapodás? Nem fogalmaznál világosan?- Kezdett ingerült lenni a férfi.

- Alex...- Kezdte halkan Blue.- A két falkát egyesítenünk kell.... csak így tudjuk megvédeni a családokat és ami mégfontosabb az egyszerű embereket. Nem szabad megtudniuk, hogy egyáltalán létezünk és egy lázadás akár több emberi életet is követelhet amit már a rendőrség sem tud eltitkolni.

- Ez érthető, de, hogy....

- Összeházasodunk.- Vágott közbe a férfi ezzel lezártnak tekintve a témát.

- Hogy tessék???

- Holnap kerül sor rá. Zárt körű lesz de annál nagyobb jelentőségű.- Mondta Mr. King.- Most a falka jövőjét kell tekinteni ez a legfontosabb, így te leszel a vezető vagyis mivel egyesül a falka Blue és te lesztek a vezetők. Ez politikai szempontból is nagyon előnyös, nyilván ha számotokra nem kellemes együtt lenni, elég ha papír formában lesztek házasok meg persze a nyilvánosság előtt kell úgy tennetek, de ez azt hiszem elvárható két olyan személytől aki ennyi emberért felel.- Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Fél órával később már csak ketten maradtak Blue és Alex az irodában. Egyikük sem szólt semmit, csak maguk elé meredtek. Alexander szíve szerint millió kérdést tett volna fel társának, meg akarta tudni, hogyan tovább, mit érez ezzel kapcsolatban vagy egyáltalán iránta mit érez? De ehelyett várta, hátha Blue kezdeményez. Mikor szemük össze találkozott a fiú arcán idegesség és félelem tükröződött.

- Blue....- Suttogta mély hangon a férfi.- Hogyan tovább?

- Megkell beszéljük mit vársz el tőlem házasságunk után.- Mondta idegesen majd iratait kezdte el rendezgetni az asztalon.

- Hogy érted, hogy mit várok el?- Húzta fel szemöldökét kiváncsian.

- Hát...nyilvánosságon kívül is... igényt tartassz társaságomra?- Dadogta szégyenlősen elfordítva arcát.

- Igényt? Hát te így látod ezt az egészet?- Fakadt ki majd felállt átszelte a köztük lévő távolságot és megfogta Blue apró hideg kezeit melyek remegtek a stressztől.- Sosem várnék el tőled olyat amit te nem akarnál.- Mondta lágy hangon és végig simított a fiú arcán akit jól eső borzongás járt át társa érintésétől. Ezt Alex is észre vette és halványan elmosolyodott ahogy nézte, hogy dől bele a szőke csukott szemmel érintésébe. Egy perc után Blue szemei hirtelen kipattantak és hátra lépett egyet torok köszörülve.

- Ha nem kívánsz tőlem semmit akkor, maradjon minden így. Két idegen akiket a szükség össze köt....egy életre....nem kötelezlek semmire...hűségre sem....- Mondta halkan.- Remélem házasságunk nem fog boldogtalanná tenni...én mindent megteszek, hogy békét hagyjak neked és ne kelljen még több kellemetlenséget elszenvedned amiatt, hogy hozzám vagy kötve.- Mondta keserű tekintettel és választ nem várva elhagyta a szobát. Alex álla a földet súrolta volna ha ez lehetséges, annyira nem hitt a fülének. A fiú tényleg azt hiszi,hogy neki, NEKI ez szenvedés? Egy pillanatig elgondolkodott, hogy vajon ennyire félreérthetőek lettek volna a jelek amikel próbálta elnyerni a szívét de arra jutott, hogy ez kizárt. Így jobb ötlet híjján elment megkeresni Samet ki minden ilyen kérdésre tudja a választ. Barátját meg is találta az edző pályán egy másik férfival gyakorlatozott éppen.

- Sam, lenne egy perced rám?

- Alex, persze. Örülök, hogy jöttél, már rég volt alkalmunk beszélni.- Mosolyodott el Sam és megtörölte homlokát mely izzadtságtól fénylett. Alex nem is húzta tovább az időt és elmesélt neki mindent ami történt az utóbbi pár napban, a csókot és a beszélgetésüket is.

- Hmmmm.- Gondolkodott el Sam.- Tudod néha elgondolkodom, hogy lehetett akár egy párkapcsolatod is, hiszen ilyen egyértelmű jeleket sem ismersz fel.

- Egyértelmű?- Értetlenkedett.- Akkor kifejtenéd nekem?

- Ohh, csak képzeld bele kicsit magad a helyébe. Most halt meg az apja, ő lett a vezető aztán mindeközben jössz te akiről süt, hogy totál bele estél. De mivel annyira szerény és nincs tisztában adottságaival lehet nem képes elhinni neked, hogy érdeklődsz utánna, főleg apád terve után. Az sem kizárt, hogy az is új neki, hogy férfi tetszik neki és, hogy te vagy a társa. Eddig teljesen idegen voltál neki, most meg hirtelen összeházasodtok.

- Hát én már rég megkattantam volna.- Vallotta be Alex mikor összerakta a képet.

- Na az biztos...szóval szerintem annyi a helyzet, hogy túl sok ez neki. Nem akar szeretni téged mert fél a csalódástól és, hogy ez még több gondot okozna csak neki. 

- Tehát inkább van egyedül....- Csóválta fejét a férfi és átkozta magát, hogy eddig ebbe nem gondolt bele.- De akkor mit tegyek?

- Haver, hát ezt is én mondjam meg?- Vigyorgott Sam.- Bizonyíts neki!