Néma vonyítás

12. fejezet

A reggel hamarabb eljött mint Alexander azt remélte és őrületes fáradtságot érzett ami egy megmagyarázhatatlan nyugtalansággal vegyült. Órájára pillantva nyugtázta, hogy még csak hajnali öt óra van, mikor az ágyon maga mellé simított csak ürességet találta. Bluenak hült helye volt, és ez a nyugtalanság érzet átment rettegéssé. Gyorsan kiugrott az ágyból és mikor megbizonyosodott, hogy társa nincs a lakosztályukban, magára kapott pár ruhát és a kersésére indult. 

Lassan fél órája járta a folyosókat mikor szembe találkozott Shilával ki idegesen tördelte ujjait az ablakon kifele merengve.

- Shila, hol van Blue?- Kérdezte idegesen a férfi.

- Ó Alex, nem mondhatom el.- Mondta csalódott hangon.

- Shila, érzem, hogy valami baj van, Blue a társam érzem, hogy ideges és fél. Alfád vagyok és nem akarlak kényszeríteni, de ha nem mondod meg hol van, nem hagysz más lehetőséget számomra.- Mondta egyre indulatosabban. A lány körbe tekintett, hogy van e közelben valaki majd megragadt a férfi kezét és behúzta egy irodába.

- Elmondom neked amit tudni akarsz, de megkell ígérned, hogy sem rám és Samre, sem Bluera nem fogsz haragudni. A férjed megakart óvni téged és ezért...- Hadarta egyre idegesebben.

- Egy szót sem értek, beszélj világosan!- Fakadt ki Alex.

- Emlékszel amikor apád itt járt az esküvő miatt?- A férfi bólintott.-Nos amíg nem értél ide más dolgokat is elmondott.- Mondta vontatottan.- Blue megkért ne említsük neked, hogy akik megölték az apját és a te édesanyád, nos azt követelték, hogy menjen el találkozni vezetőjükkel. Azonban szinte biztos, hogy ez az egész csak egy csapda, de Blue mindenképpen elakart menni azzal a szándékkal, hogy ő végez előbb a vezetővel. Sam is vele tartott erősítésnek, de attól félek balul fog elsülni a terv. Alex nagyon aggódom, kérlek bocsáss meg, hogy csak most szólok neked erről.- Hadarta könnyeivel küszködve. Alex érezte, hogy agyát elönti a düh és félelem.

- Shila....most azonnal áruld el hova mentek.- Morogta vörösen izzó szemekkel.

~

Blue remegő kézzel állt meg az elhagyatott épületben Sammel oldalán és minden érzékét kiélesítve próbálta meg bemérni a lázadókat. De annyi illat keveredett a házban, hogy nem sok szagot tudott elkülöníteni a többitől.

- Blue, még mindig nem késő szólni Alexnek.- Suttogta aggodalmaskodva a béta.- Egyre rosszabb előérzetem van.

- Nem. Ez az egész miattam van nem miatta, nem keverhetem bele. Épp elég, hogy az édesanyja meghalt.- Rázta meg fejét szomorkásan. Ekkor  kivágódott az épület ajtaja és tíz férfi jött be farkas alakban majd körbe vették a két férfit, csak ekkor lépett be vezetőjük ki jóval nagyobb termetű volt társainál. Blue és Sam sem maradt tétlen és ők is átengedték farkasuknak az irányítást.  

Mire Shila és Alex megtalálták a helyet, elszabadult a pokol. Az épületben három halott férfi feküdt az egyik sarokban míg a terem közepén Sam térdelt egy vérző test felett kit a felismerhetetlenségig vertek. Alexander érezte, hogy eluralkodik rajta az az érzés mely reggel óta kísértette de most százszor erősebben és ezen az átható vérszag sem segített.

- Úristen! Mi történt itt?- Fakadt sírva a lány mikor oda ment Samhez. Alex csak meredten állt és nézte amint legjobb barátja kezeivel próbálja lezárni a sebet az előtte fekvőn.- Sam ki ez itt?- Kérdezte egyre idegesebben, a fiú teljesen felismerhetetlen volt a sok sebtől.- Sam!- Ordított a lány.

- Blue.....- Mondta remegő hangon.

- Ki tette ezt?- Kérdezte halkan Alex.- Ki???- Morogta és szabadjára engedte vörösen izzó szemeit.

- Amikor ide értünk körbe vettek és a vezetőjük kihívta Bluet azonban vagy háromszor akkora volt mint ő és és és.....- Hadarta de a sokk miatt nem tudta folytatni.

- Értem....- Vett egy mély levegőt az alfa.- Shila te várd meg itt a rendőrséget, Sam és én elvisszük innen Bluet.- Adta ki az utasításokat, miközben próbálta megőrizni nyugalmát és letérdelt férje mellé. Óvatosan felemelte a földről és magához szorítva hagyta el az épületet.

~

- Sok vért vesztett de gyorsan gyógyul, Mr. King készüljön fel, hogy sok segítségre lesz szüksége felépülése során. Ha gondolja hívok egy nővért, hogy segítsen ápolásában.- Mondta az orvos.

- Köszönöm, de boldogulok.- Mondta komoran és leült alvó férje mellé az ágyra. Mikor az orvos távozott Alex közel hajolt a fiúhoz és kisimította még kicsit véres tincseit arcából.- Annyira sajnálom. Nem vettem észre mennyire sok teher szakadt a nyakadba. Vak voltam, de ígérem mostantól nem hagylak magadra és bármi történik megvédelek.- Suttogta.- Csak kérlek épülj fel.- Szorította meg férje pici kezét mely most erőtlenül pihent teste mellett. Ekkor lépett be lihegve Sam  kórterembe.

- Alex, már tudjuk hol bújkálnak.- Hadarta.

- Készítsd fel a falkát, fél óra múlva indulunk és befejezzük ezt az őrültséget. Megbánja az a féreg amit Blueval tett....