Néma vonyítás

5. fejezet

Az Alexxel töltött este volt talán Blue számára az elmúlt hetek legboldogabb estéje. Habár csak beszélgettek mégis ez többet jelentett neki minden cselekedetnél.
A temetés gyönyörű volt, rengetegen jöttek el megemlékezni arról a férfiről ki oly sokat tett a városért, országért. Mire vége lett a szertartásnak Blue feje már zsongott a sok részvét nyilvánítás és sajnálkozástól. Na meg persze a sok kérdéstől, vajon hogyan tovább? Milyen változtatásokat vezet be most, hogy ő a vezető? Legszívesebben bele ordította volna mindenki képébe, hogy még felsem fogta, hogy ő a vezető nemhogy rögtön megmentse a világot. De ehelyett hallgatott és mosolygott amennyire bírt.

- Mrs. Holt, hogy érzi magát?- Jött oda nyájasan Mr. King és neje, amitől Bluenak nem kicsit lett hányingere.

- Köszönöm jól. Igazán kedves önöktől, hogy eljöttek.- Mondta színtelen hangon.

- Remélem megfontolta amiről legutóbb tárgyaltunk.- Mondta mosolyogva. Blue nem igazán értette miről beszélnek de inkább nem szólt semmit és megvárta míg távoznak.

- Mi volt ez..... az egész anya?- Kérdezte idegesen miközben kitolta édesanyját az autóhoz.

- Fiam, mindent megfogsz tudni hamarosan. Mr. és Mrs. King egy igen jó ajánlattal állt elő mely kedvező lenne mindkét falka számára.- Mondta vontatottan.

- Elfelejted anyám,...... hogy én vagyok már a vezető, ha ........tárgyalsz arról nekem is tudnom kell.- Morogta.

- Ezért is hívtam át vacsorára a King családot, hogy mindent megbeszélhessünk, közösen.- Zárta le a témát.

~

A vacsora meglehetősen hűvös hangulatban telt, de ami utánna jött na hát az még ennél is rosszabb volt. Mrs. King és Mrs. Holt elvonultak beszélgetni kettesben így most Blue, Alex és Mr. King maradt csak az asztalnál.

- Nos vágjunk is a közepébe, Blue, Alexander. Most, hogy Alan meghalt...azt hiszem mindkét falkának az előnyére válna ha közelebbi kapcsolatba kerülnénk, főleg jelen körülmények között. Hiszen bármelyik pillanatban kirobbanhatt egy lázadás.- Mondta megfontoltan.

- Dominic....nem igazán értem..... mire akarsz kilyukadni.- Vakarta meg fejét idegesen Blue és Alex is elég értetlenül tekintett apjára.

- Ó én ugyan semmire, de mindkettőtöknek javaslom,hogy....gondolja át a jövőjét és azt kivel akarják leélni életüket.- Mondta óvatosan. Blue ekkor idegesen állt fel és az asztalra csapva kiviharzott a teremből.

- Hát ezt jól elintézted....ezt tervezted végig? Blue felnőtt ember azt hiszed valaha is bele egyezik egy ilyen undorító ajánlatba?- Fakadt ki Alex apjának, mire az csak fel emelte fejét és elhagyta a házat. Lex pedig a fiatal alfa után indult, kit meg is talált a hátsó kertben.

- Tudod...nem hittem,hogy....lehet csalódni olyanban is ekkorát...akit szinte alig ismerek.- Mondta könnyeit leküzdve Blue.

- Hidd el, nekem fogalmam sem volt erről.- Mentegetőzött és maga felé fordította a könnyes szemű fiút.

- Tényleg?- Lökte el idegesen.- Hát ezért...ezért jöttél el igaz? Apád küldött, hogy megtudd a szerencsétlen...dadogós...Blue Holt összeroppant e már?- Köpte a szavakat flegmán. Alex szívében szavai mint kések úgy vágtak bele és még fájdalmasabbá tette számára a fiú tekintete mely könnytől csillogott és csalódottság tükröződött benne.

- Kérlek, hinned kell nekem. Én semmit nem tudtam erről, én csak megakarlak jobban ismerni és megvédeni...

- Megvédeni? Mégis mitől tudnál pont te?- Fakadt ki.

- Szerintem te is érzed azt ami kettőnk között van ....amikor először megpillantottalak, valami különös érzés fogott el és látom amikor a szemedbe nézek, hogy te is érzed. Ne zárkózz el kérlek tőlem apám hülyeségei miatt.

- Az lehet, hogy éreztem valamit, DE már sokkal nagyobb dolgokért vagyok felelős, egy gyermeki vonzalom nem vonhatja el a figyelmem arról, hogy apád elakarja venni tőlem a vezetést és mitöbb a falkám. Na és miből gondolod,hogy ezek után tudnék valaha is bízni benned vagy hinni neked?

- Én csak...

- Nincsen csak, felnőtt ember vagyok te pedig egy idegen vagy számomra és ha rajtam múlik az is maradsz.- Mondta megtörten, majd vett egy mély levegőt és nyugodtabban folytatta.- Térj vissza a nyugodt felhőtlen életedhez, ne pazarold rám több idődet. Apádnak pedig mondd meg, ne is álmodjon a falkámról.- Mondta és elsétált a férfi mellett, de mire az megfordult már el is tűnt a házban.

~

Blue a temetés utáni héten visszatért az iskolába azonban most sokkal nagyobb figyelemnek örvendett mint eddigi iskola évei alatt valaha. A helyzeten az sem segített, hogy minden diák ki a falkájába tartozott körül vette védelmezően és egy percre sem tágítottak mellőle. Úgy tűnt Blue Holt, kiről senki nem gondolta volna, hogy jó vezető lesz felnőtt a feladathoz és elnyerte falkája tiszteletét. Na meg persze a falka pontosan tudta, hogy ha ő meghal nincs utódja ami által végképp elkerülhetetlen egy lázadás ami rengeteg halállal jár és ez senkinek nem lenne jó.

Alexander egész nap őt figyelte tisztes távolból, nem mintha közelebb tudott volna kerülni hozzá az őröktől. Hiába próbálja tiszteletben tartani a férfi akaratát, hogy kerülje el, de minél kevesebbet látja annál jobban vágyik rá. Ezért lassan kezd a legrosszabbra gondolni, ami alap esetben nem lenne rossz de így.

- Sam....- Kezdte Lex lassan.- Azt hiszem megvan a társam.- Barátja erre felkapta a fejét és elvigyorodott.

- Tényleg? Ki a szerencsés? Ismerem? És tényleg a társad? Mármint társ társ?- Kiváncsiskodott kicsit túl nagy lelkesedéssel.

- Ne örülj ennyire...látni sem akar.

- De mégis ki az?- Alex csak fejével biccentett az említett felé majd arcát kezeibe temette és ráborult az asztalra. Sam egy percig még levegőt venni is elfelejtett.

- Hát haver, nem tagadom jó választás...hiszen eszméletlen helyes és aranyos és az illata még engem is majd megszédített de....félek ebbe bele fogsz bolondulni.- Mondta komolyan.- Én ismertem jobban mint te a merénylet előtt és hidd el nekem, nem önmaga most, egyetlen perc alatt kellett felnőjön ami szerintem még téged is megviselt volna, nemhogy egy ilyen ártatlan visszahúzódó fiút mint ő.- Alex egyet értett barátjával, majd elárulta neki apja ötletét.

-...és képes volt ezt így a szemébe mondani...gondolhatod mi történt utánna.

- Hát barátom, remélem nem alakult ki teljesen a kötődésed hozzá, mert fogadni mernék rá, hogy őt meg nem kapod.- Vergette meg együtérzően az alfa vállát.- De ahogy most rád nézek félek késő már.