Néma vonyítás

6. fejezet

A szél hűvösen fújt át az erdő dülöngélő fái között és lassan az eső is elkezdett esni. Az állatok mind elbújtak a közelgő vihar elől melyet az egyre nagyobb villámok jeleztek. Csak egy kis állat mancsai hallatszódtak ahogy ide oda szaladt a sötétben, kimerülve és rettegve. Mikor már egy órája kereste a kiutat egy fenyő tövében keresett menedéket. Megborzolta fehér bundáját és összegömbölyödve hunyta le szemeit, remélve, hogy hamar vége lesz a viharnak.

~

Blue egy hatalmas ásítással ült fel ágyában, élete egyik legrosszabb teliholdján van túl. Számított rá, hogy nem lesz kellemes, a történtek nagyon megviselték és koncentrálni sem tudott semmire. Szemeit megdörzsölve állt fel, lába alatt pedig egy nagyon puha szőnyeget érzett ekkor körül tekintett és nyugtázta hogy ez bizony nem az ő háza. Próbált visszaemlékezni az estére de csak azt tudja, hogy nem talált ki az erdőből és mivel farkas alakban nem tud vonyítani hiába s próbált, így még a falkája sem találta meg, aztán minden sötét, és most fogalma sincs hol van. De mielőtt a pánik urrá lett volna rajta az ajtó halkan kinyílt és belépett rajta megmentője.

- Te meg mit keresel itt? Vagyis inkább én mit keresek itt?- Kérdezte megrettenve, majd végig nézett az előtte álló férfin és ekkor vette csak észre, hogy egyszál boxer alsó van csak az alfán. A látványba teljesen bele pirult és gyorsan elfordította fejét. Alexander halkan kuncogott egyet és beljebb jött kezében egy csésze teával mit Blue kezébe nyomott.

- Jó reggelt! Tegnap esti sétám során egy nagyon érdekes dolog történt..- Kezdte sejtelmesen mosolyogva.- Egy hatalmas fenyőfa mellett haladtam el, amikor megpillantottam egy pici fehér szőrös puha kis kupacot alatta és mivel szakadt az eső, haza hoztam. Nem akartam, hogy megfázz.- Hangja a szokottnál is mélyebben rezgett és látva a fiú zavarát akaratlanul is elmosolyodott.

- Kö...köszönöm.- Motyogta halkan Blue  és bele kortyolt a meleg italba.- Nagyon kellemes íze van......milyen ízesítés ez?- Érdeklődött halkan teáját szaglászva, mire Lexnek megint csak elkellett mosolyodnia, majd közelebb lépett hozzá és a füléhez hajolt, lehelletétől Bluet kirázta a hideg és nem sok kellett volna hozzá, hogy eldőljön valamelyik irányba annyira kifutott testéből az erő a férfi közelségétől és erős mentás illatától mely szinte eszét vette.

- Örülök, hogy ízlik. Ennek a tea keverkének Tavasz a neve és pontosan olyan az illata mint neked, csak a te illatod sokkal erősebb és kábítóbb, az őrületbe kerget azóta, hogy találkoztunk a folyosón. Azóta csak ezt iszom.- Duruzsolta mélyen a reszkető fiú fülébe, majd tekintetét bele méllyesztette Blue íriszeibe. Vörösen égő arcocskáit kezei közé fogta és közelebb hajolt, hogy megtegye végre azt amire annyira vágyik teste minden porcikája. 

De túl szép lett volna igaz? Alex magában elátkozta az ajtó csengőt és azt kívánta bárcsak a füle csengene de amikor negyedjére szólalt meg kénytelen volt ajtót nyitni. Már épp készült volna letépni a fejét bárki is az, de Blue megelőzte.

- Noah! De hiányoztál.- Szaladt ki Alex háta mögül Blue és megölelte a férfit ki buksiját simogatva ölelte magához. Alexandert belülről emésztette a féltékenység, ahogy nézte társa, hogy simul bele Noah kezeibe.

- Na elég kicsi, mert a barátod arcából ítélve mindjárt széttép.- Kuncogott. Blue ekkor elengedte őt és Alexre pillantott ki addigra már rendezte vonásait és kezet rázott a férfivel.

- Mit keresel itt Noah?- Érdeklődött Blue.- Azt hittem még egy hétig távol leszel.

- Igen, úgy volt de a telihold miatt haza tértem, tudtam, hogy nehéz lesz neked. Amikor nem jöttél haza reggel sem keresni kezdtelek de látom jó kezekben voltál.- Mosolygott hálásan Alexanderre ki biccentett. Pár perc beszélgetés után a két férfi elköszönt, de Blue még hátra maradt, egy pillanatig csak állt néma csöndben.

- Köszönök...mindent....hogy nem hagytál ott.- Dadogta. Alex pedig magában nyugtázta, hogy társa csak akkor dadog ennyire ha izgul vagy zavarban van nagyon. Ennek kicsit örült is, hogy ilyen érzelmeket tudott belőle kiváltani és semmi pénzért nem valotta volna be neki, hogy nem csak úgy véletlenül talált rá. Nem mondaná, hogy követte, de amikor Blue megijedt farkas alakban a vihartól, nagyon felerősítette illatát amit kilóméterekről megérzett társa és mint mágnes vonzotta. Próbált volna ellen állni de ekkor eszébe jutott, hogy mi van ha nem ő az egyetlen akit vonz az illata, így muszáj volt megkeresnie és szerencséje volt.

- Bármikor....ha szükséged van rám vagy csak egy barátra beszélgetni, szólj nyugodtan.- Mondta óvatosan, kicsit félt a férfi reakciójától. De mikor az halványan bólintott és elmormogott egy köszönömöt, hatalmas kő esett le szívéről és a nap hátra lévő részében másra sem tudott gondolni csak társa puha bőrére, illatára, égszinkék szemeire, fehér göndör hajára és pici vékony testére. Az érzés, hogy mellette legyen és védelmezze pedig egyre csak erősödött.