Néma vonyítás

13. fejezet

A férfi érzelemmentes arccal meredt ki az ablakon, habár testét még mindig égette a fájdalom, nem mutatta ki egyáltalán. Minden lélegzetvétel mintha ezer tűt szúrtak volna mellkasába, mégis mintha csak teste lett volna itt elméje egész más helyen járt. 

- Blue minden rendben?- Lépett be Shila aggódó tekintettel.

- Igen.- Mondta röviden és újra csöndbe burkolózott.

- Nem lesz semmi bajuk, Alexnál kevés erősebb alfával találkoztam és a többieket sem kell lebecsülni. Bármit megtennének, hogy megbosszulják amit alfájukkal tettek.

- Hát ez az.....én ezt nem akarom.....épp...eleget...ártottam nekik már.- Dadogta.

- Senkinek nem ártottál, csak segíteni próbáltál mint mindig. Tudod...még én sem hittem volna, hogy ilyen jó vezető válik majd belőled, de bizonyítottad, hogy mind tévedtünk.- Mosolygott.- De az még mindig nem világos miért a te családod szemelték ki?- Gondolkodott el. 

- Hát...- Sóhajtott a férfi.- Ha jól értelmeztem...akkor ennek a férfinek...akit még mindig nem tudom ki, régen ajánlott valami üzletet apámnak amit ő nem fogadott el....eléggé kétes ügy volt.....és apám felfedte mindenki előtt, hogy csaló így csődbe ment és mindenét elvesztette. Most pedig a lázadókat állította maga mellé és abba burkolta bosszúját, hogy nem akarnak tovább bújkálva élni.

- Szóval ez az egész csak a bosszúról szólt?- A férfi bólintott.- De akkor Alex anyját miért?

- Gondolták két legyet egy csapásra....mindkét falkát megakarták gyengíteni és így átvenni a vezetést felettünk. De egy dologra nem gondoltak....

- Hogy te és Alex összeházasodtok.- Mosolyodott el a lány.- Szóval ezért mentél bele az esküvőbe..

- Részben.- Mosolyodott el Blue is végre és barátnőjére nézett.- Azért Alex külseje sem utolsó szempont volt...- Mondta majd mindkettejükből kitört a nevetés.

- Na mi ez a nagy öröm?- Lépett be Alex a szobába izzadtan és véres ruhákban. Shila felsikoltott mikor meglátta.- Azért ennyire nem nézek ki rosszul.- Vigyorgott.

- Úristen te élsz! És a...többiek?- Érdeklődött rettegve a lány.

- Sam is jól van.- Mosolygott mindentudóan, mire a lány megkönnyebülten sóhajtott és arca teljesen elvörösödött.

- Akkor ha nem bánjátok én most megyek.- Mondta zavartan Shila és már el is tűnt, mire Blue ismét felkacagott.

- Annyira jó hallani nevetésed, hogy végre boldog vagy.- Mondta halványan mosolyogva a férfi miközben végig mérte férje pici testét ahogy a hatalmas fotelben kuporgott az ablak előtt.

- Si...sikerült?- Kérdezte félelemmel szemében a fiú.

- Igen....ne aggódj vége van.- Jött közelebb és letérdelt a fiú elé, kezével megsimította arcát és mintha egy cseppnyi keserűség suhant volna át szemein. Blue aggódva fürkészte társa tekintetét.

- Bánt valami?- Kérdezte halkan. Alex szomorkásan elmosolyodott.

- Meg kell beszélnünk pár dolgot, most, hogy ennek az egésznek vége.- Kezdte komoran.- Nem akarlak magamhoz láncolni kényszerből. Tudom, hogy a falka miatt együtt kellett lennünk, de vége a lázadásnak. Én nagyon hálás vagyok neked, hogy mindent feláldoztál a békéért, soha nem tudom majd meghálálni neked. De első lépésként visszaadom a szabadságod, megérdemled a szerelmet. Függetlenül attól én mit érzek irántad, nincs jogom magam mellett tartani, ha te nem vagy boldog.

 Blue izmai megmerevedtek teljesen, szíve is kihagyott egy ütemet. Nem értette mi történik, Alex szavai jobban égették minden sebnél melyek testét borították. Habár egyre jobban ment a beszéd neki, most egy árva hang nem jött ki torkán. Egyedül szemén folyt le halkan egy könnycsepp, mit Alex ne láthatott hiszen hátat fordítva állt a fiúnak. Csak így volt képes végig mondani amit akart. Hát tényleg ennyire nem tudja a férfi, hogy szereti őt? Hiszen csak akkor boldog ha mellette van, csak akkor kap levegőt ha látja és ő volt az ki mellett sikerült újra beszéljen és most elakarja hagyni őt. Hiszen az egészet miatta tette, mert szereti.

- De azt tudnod kell....- Folytatta az alfa.- Az érzéseim melyeket biztosan jól ismersz, örökké változatlanok lesznek feléd, bármi történjen számíthatsz rám. Nem várok tőled semmit...- Mondta komolyan még mindig háttal a könnyes szemű fiúnak, ki azt kívánta bárcsak szemébe nézne akkor megértené szavak nélkül is mit érez. De a férfi csak meredten nézett ki az ablakon.- Én ma visszatérek a falka házamba rendbe kell tenni a dolgokat ott és megnyugtatni a falkát..... Ég veled.- Hadarta és kiviharzott a teremből vissza sem pillantva.

-.....de ....én....szeretlek.....- Dadogta halkan Blue és hangosan felzokogott.