Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)

2. fejezet

„A medvék cukik, de ugye tudod mire képesek?”

David ököllel püfölte Storm ajtaját. Nem unta meg egy pillanatra sem. Storm nyúzott fejjel tépte fel az ajtót.
- Fent vagyok!- kiáltotta bele a fiú arcába – Te szadista állat! - morgolódott még vissza sétált az ágya széléig és leült. David magában kuncogva követte őt. Storm aki folyton ragyogott mint a déli napsugár most össze szűkült szemmel, gyűrött bő pólóban és rettentően kócos hajjal meredt maga elé.
- Öltözz, elkésünk! – figyelmeztette David.
A fiú egy szót sem szólt, csak erőtlenül a szekrénye felé bökött. David a fejét rázta, majd kinyitotta és kivett egyet az ott sorakozó fehér ingekből meg fekete nadrágokból. Benyúlt a fiókba zokniért és egy nyakkendőért.
- Ugye alsó van rajtad? – merengett el az alsóneműkre pillantva.
Storm lazán a pizsamája alá kukkantott.
- Jah.
- Öltözz! – hajította oda a ruhákat David.
- Nem tudok! – folyt szét az ágyon nyafogva.
- Nem, ezt nem játszhatod el megint! – lépett oda a fiúhoz és elkezdte felrángatni, aki eközben mint egy rongybaba vonaglott. Amikor végre sikerült felültetni csak magasba emelte a kezeit és kiskutya szemekkel nézett Davidra – Nem! Nem öltöztetlek fel megint! Mi vagy te, csecsemő? Szó sem lehet róla.
Egy fél perccel később egy nagy sóhaj kíséretében
David megfogta Storm pólóját és áthúzta a fején.
- Hogy lehet az, hogy egész nap úgy pörögsz mint egy koffein mérgezett, de ilyenkor reggel élő halott vagy?
Letérdelt Storm elé, miután rásegítette az inget, és elkezdte azt begombolni.
Storm érezte a fiú parfümjének finom illatát. Ahogy nézte őt, miközben egyesével haladt gombról gombra és hideg keze olykor a mellkasához ért...
Teljesen kiszáradt a torka, alig bírt nyelni, mintha egy gombóc akadt volna meg benne. David ráhúzta a nyakkendőt a fejére, és teljesen ráhajolt, hogy meg bírja igazítani a tarkójánál. Storm kezeivel a lepedőbe markolt. Még a fejét is elfordította, ne kelljen a fiúra néznie. David azonban megragadta az állát, és vissza rántotta.
- Ne forogj! Így nem tudom normálisan megigazítani.
Storm eközben erősen koncentrált, hogy az érzéseiből semmit ne áruljon el.
- Kész! – nyugtázta David, majd beletúrt Storm hajába, hogy nagyjából rendezze tincseit. A fiú kővé dermedt. Már hetek teltek el az első nap óta, és ők négyen Vince, Floor, David és Strom 
szinte elválaszthatatlanok lettek. Valahogy olyan gyorsan kialakult az összhang közöttük, mintha ezer éves barátság lenne. Minden reggel együtt reggeliztek, függetlenül attól, hogy volt e órájuk délelőtt vagy sem. Most is oda siettek volna, ha Storm képes életre kelni. Nem ez volt az első alkalom, hogy Davidnak segítenie kellett öltözködni, de most volt az első, hogy Stormot szinte megbabonázta a közelsége. Az első pillanattól ott a liftben megtetszett neki a fiú, de mivel David részéről semmi jelét nem kapta, hogy ez az érzés kölcsönös, így barát zónába húzódott. David egy csendes, kicsit szarkasztikus, magának való fiú, de Storm mellett mindig valahogy nyitottabb volt. Ők ketten szinte mindent együtt csináltak. Tanulás, vásárlás, filmezés, étkezés. Reggelente David ébresztette őt, hogy ne késsen el. Kicsit úgy tűnt anyáskodik felette.
- Hé! Figyelsz te rám? – rántotta ki gondolataiból Stormot.
- Mi?
- Esküszöm, hogy itt hagylak – forgatta a szemét David. Majd beakasztotta az egyik ujját Storm csípőjénél a nadrágjába – Ebbe akarsz jönni? – húzta meg a pizsama korcát, ami halk csattanással csapódott vissza a bőréhez. A fiú megugrott, bár nem fájt neki, inkább egy teljesen más érzést váltott ki belőle. Mielőtt David újra bele nyúlt volna, hogy lesegítse róla, Storm felugrott, majd felkapta a fekete nadrágot és a fürdő felé sietett.
- Ezt már meg tudom csinálni magam is! – hadarta és magára csukta az ajtót. David sóhajtva a fejét rázta.
- Gyökér – suttogta, majd elkezdte megigazítani az ágyneműt. Mire Storm vissza ért minden tökéletesen rendben volt.
- Össze szedted a szennyesem? – pillantott körbe meglepett fintorral.
- Rendetlen vagy – közölte szenvtelenül, majd a táskáját erősen Stormhoz vágta – Induljunk, mert éhes vagyok, ettől pedig feszült.
- Oké, oké! Nyugalom!- bújt bele a cipőjébe, majd szélesre tárta az ajtót David előtt, hogy előre engedje. A fiú miközben elhaladt mellette felé se pillantott, csak oda bökte neki.
- Cserébe ma te állod a reggelimet!