Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)

1. fejezet

"Tartsd a liftet!"

- Izgulsz? - kérdezte apja, miközben leparkolt a campus előtt.
- Kicsit - vallotta be David félszegen, miközben végigmérte az előtte tornyosuló épületet.
- Meg van mindened?
- Igen. Minden kész. Most megyek, mert lekésem az eligazítást és előtte el kell foglalnom a szobám.
- Persze, persze. Aztán csak csínján a csajokkal! Néha azért ne felejts el tanulni is!

David bárgyú vigyort erőltetett magára, de mielőtt reagálhatott volna bármit, a kocsi mellett egy férfi pár sétált el, magukra vonva apja figyelmét. Andalogtak a saját kis világukba merülve. Az egyik a másik derekát ölelte, és súgott valamit a párja fülébe, amitől az felkacagott.

- Buzik! - mondta undortól csöpögősen - Az ilyeneket messzire kerüld el! Ha ki akarnak veled kezdeni csak törd be az orrukat. Világ szégyenei.
- Nyugi apa! - próbálta csitítani, mielőtt jobban bele merül.
David apja sikeres bróker. Gyerekként a kapcsolatuk egész jó volt. Ahogy teltek az évek azonban megszűnt köztük az összhang. A viszonyuk olyan semmilyen lett. Az egész családi hangulat nyomasztóvá vált. Ennek az okán sose gondolkodott. Csak valamiért így alakult. Az apja keveset kommunikált velük, egy családi vacsorán is talán pár szót ha váltottak. Ám ilyenkor, ha melegeket látott sosem rejtette véka alá a véleményét, csakúgy áradt belőle a mocskolódás. Egyszer a gimiben David  összehaverkodott egy sráccal akiről később kiderült, hogy meleg. Titoktartásra kérte a fiút, legalábbis mikor náluk van. Egy vacsorán az apja bele kezdett valami homofób dumába, amit a fiú már nem tudott szó nélkül hagyni. Mikor David apja rájött, hogy fia barátja homoszexuális, kidobta őt a házból. Ezek után inkább kerülte a melegeket. Nem volt velük baja, csak jobbnak látta, ha többé nem kerül ilyen helyzetbe.

Miután elbúcsúztak, egy nagy utazóval a nyakában és egy gurulós bőrönddel elindult befelé. Ahogy a lift lassan zárult meglátott egy srácot aki felé szaladt.

- Hé! Tartsd a liftet!- kiáltotta.

David gyorsan a bőröndjét a liftajtók közé tolta, amik ismét szétnyíltak, a srác pedig beviharzott mellé. Kicsit előrehajolva a combjaira támaszkodva fújtatott.

- Hú köszi! - mondta mosolyogva - Nagyon késésben vagyok. Már rég a karon kellene lennem. De az ébresztő nem szólt, vagy megint kinyomtam - nevetett szórakozottan.

Haja kócos volt, homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Széles mosolyra húzódott a szája, szinte látszott az összes foga. Elég magas, Davidnál magasabb és izmosabbnak is tűnt. Inge lazán volt farmerjába betűrve, a felső két gombrész szét nyílt, felfedve egy kis részt csupasz mellkasából.

- Hanyadikra? - szakította félbe monológja közben David a szórakozott fiút.

- Oh! Persze bocsi, a harm...- fordult a gombok felé. - Te is oda?
Hangja meglepetten csengett, ahogy a keres kis gombot figyelte, ami zölden világított.

David csak bólintott egyet. A srác tetőtől talpig végig mérte.
A fiú külleme rendezett volt. Fekete inge végig volt gombolva. Haja fényes, tökéletesen beállított. Storm elmosolyodott, elképzelte mennyire hülyén festhet egy ilyen fiú mellett. David előre meredt, de szeme sarkából látta, hogy az idegen őt figyeli és kezdte zavarban érezni magát.
- Gólya vagy? - kérdezte végül Davidtól.
- Igen.
- Melyik kar?
- Sport tagozat. Te?
- Kommunikációs szak.
Ekkor a lift megállt a harmadikon.
- Segíthetek? - kérdezte és kivette David kezéből a bőröndöt, mielőtt bármit válaszolhatott volna.
- Nem szükséges! - mentegetőzött.
- Hagyd csak, ez a minimum, ha már megtartottad nekem a liftet!
- De azt mondtad sietsz!
- Úgyis gólyákat kell majd terelgetnem egész nap. Te vagy az első, akinek segítek eligazodni. Melyik a te szobád?
- A 315.
- Az arra van! - mutatott jobbra és el is indult.
- A nevem egyébként Storm.
- David.
- Itt is volnánk kedves David. Ha bármiben segítségedre lehetek megtalálsz ott, a folyosó végén - mutatott az ellenkező irányba - 302-ben lakom.
- Örültem Storm! - vette ki a fiú kezéből a bőröndjét.
- Én nem kevésbé - mosolygott, majd az órájára pillantott - Basszus már ennyi az idő!? Rohannom kell - és már el is sietett - Kellemes első napot kívánok! - kiáltott vissza.