Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)

8. fejezet

"Elcsesztem, most nagyon elcsesztem!"

Kellemetlen csend borult az asztalukra. Senki nem tudta mit is kellene szólnia. David minden izmát megfeszítve próbált csak az ételére koncentrálni.

- És David est... - igyekezett beszélgetést kezdeményezni Floor, de bele szorult a szó mikor Mark megszólalt.

- Vacsorázz velem! - mondta Stormnak. Az asztal ismét csendbe burkolózott. David Stormot figyelte - Velem vacsoráznál? Azt hiszem, lenne mit megbeszélnünk.

- Én... - pillantott Davidra, a tekintetük találkozott. David el akart fordulni, de képtelen volt.

- Ma nem ér rá! - szólt közbe Vince - Ma nálam tanulunk. Ne hari! - vigyorgott.

- Oh, oké, és holnap?

- Holnap se jó! Dolgunk van. - folytatta Vince. A többi fiú csendben pislogva figyelte az eseményeket.

- Néma tán, hogy te beszélsz helyette? - Mark hangjában egy dühös él érződött.

- Lehet, én vagyok a józan esze, ami azt mondja neki, hogy a büdös életbe ne találkozzon veled - Vince kemény volt és őszinte. Egy pillanatig nem törődött azzal, hogy megbánthatja Markot, de ez volt a célja.

- Elég! - szólt fáradtam Storm. - Tényleg nem érek most rá. Ma mi négyen Vincenél tanulunk. Holnap este pedig zártkörű rendezvény lesz a Heavensbe oda megyünk. Így mielőtt kérdezed a következő napon hulla fáradt leszek.

- Rendben - hangja és az arca is lágy volt. Az iménti feszültség teljesen eltűnt. Mark körbe pillantott. Majd elidőzött Davidon - A számod még ugyan az?

- Igen - válaszolta Storm.

Mark elő vette a telefonját és pötyögni kezdett. Storm telefonja megcsörrent.

- Itt a számon. Majd beszéljünk meg egy alkalmas időpontot! Lehet az reggeli, ebéd vagy vacsora. Hamarosan kereslek! - mondta majd felállt, elköszönt és távozott.

- Arról nem volt szó, hogy itt kell aludni! – taglózta le Davidot a hír.

- Miért mit gondoltál? Sosem voltál még ilyen összejövetelen? Előbb tanulunk, aztán iszunk és alszunk. Mindenkinek egyértelmű volt, rajtad kívül.

- Nem még sose voltam.

- Ne őrjíts meg! Hát a barátaiddal sosem aludtatok egymásnál?

- Én haza megyek. Hívok egy taxit - elkezdte a füzeteit összepakolni. Vince pedig elkapta a kezét.

- Dehogy mész! Ne aggódj, adok egy pólót, amiben alhatsz.

- És az alsó?

- Nyugi van olyan gatyám, amit most vettem, soha nem viseltem, csak kimostam. Szóval azt is adok. Légyszi maradj! - David körbe nézett, minden barátja őt bámulta.

- Oké! – sóhajtotta.

- Szuper! - Rikkantott Vince. – Akkor, ha végeztünk a feladattal, jön az este jó része.

- De hé! Hol fogunk aludni? Egy kétszemélyes ágyad van, azon nem férünk négyen.

- Szuper okos meglátás, kedves David. Kisorsoljuk, ki hol alszik. Ketten elférnek az ágyon, ketten szivacson a földön.

- Alszom a földön Floorral. Nem lesz gond, aludjatok csak...

- Mi? - nyávogott Floor, neki nem tetszett az ötlet, hogy önmagától a földre kényszerüljön.