Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)

5. fejezet

   „Két bolond egy pár.”

David kinyitotta a szemét, a napfény már élesen átszűrődött a függönyök között. Az ágy mellette gyűrött volt, de üres.
- Storm? – kérdezte hangosan miközben felült, de választ nem kapott rá.
Felvette a mobilját, volt egy üzenete.

[Jó reggelt! Van egy kis dolgom, nem akartalak felkelteni, később talizunk. Storm]

Kidörzsölte az álmot a szemeiből, majd vissza dőlt az ágyra. Elővette a mobilját és olyat tett amit már régen meg kellett volna tennie. Ráírt Peetre. Nem volt tartalmas üzenet, csak két szó: [Szia! Beszélhetünk?]

Hamarosan jött is a válasz, Peet találkozni akart. Jelenleg egy városban tartózkodtak, megbeszélték, hogy még ma sort kerítenek a viszontlátásra, az egyetem melletti kávézóban.

- Sikerült beszélnetek? – kíváncsiskodott Vince.

- Igen.

- És? – kíváncsiskodott a fiú, miután barátja ilyen szűkszavúan nyilatkozott.

- Barátok vagyunk. Minden rendben. – Storm Vincre nézett. – Nagyon utálom, mikor így nézel rám!

- Hogy nézek?

- Mintha hülye lennék.

- Mert az is vagy. Még barátok! Komolyan felteszek egy kérdést! Kérlek őszintén válaszolj! Neked ez elég?
Storm nagyot sóhajtott, mielőtt válaszra nyitotta a száját.

- Egyelőre igen. Jobb, ha barátként mellettem van, mint sehogy. Bonyolult a helyzete. - egy pillanatra elhallgatott. Mindig mindent elmondott Vincenek, de ez most nem az ő titka volt. Vajon kifecseghet a tegnap estéből bármit? Vince türelmetlenül várta, hogy folytassa.
- Volt valaki az életében jó pár éve. Egy... fiú.

- Wow! - rikkantott fel Vince. - Akkor ez egy jó hír számodra, nem?

- Nem igazán. Az apja majdnem megfojtotta miatta. Ő pedig az óta nem közeledett senkihez, még barátként se.

- Egy dühös apa, na bumm! Hát hagy morgolódjon.

- Az apja konkréten fojtogatta miatta.

- Huh, baszd meg, az szívás.

- Az. A másik probléma az, hogy David sincs tisztába az régi érzéseivel. Talán az apjától való félelem, vagy az önismeret hiánya, de nincs tudatában mit is érzett a fiú iránt. De hallanod kellett volna, hogy miket mondott és hogyan. Ezer százalék, hogy szerelmes volt. És ha még ezt most se látja be, talán egy férfinek sincs esélye nála.
Vince fej vakarva elgondolkodott.

- Rendben! Mit szólnál hozzá, ha azt mondom kideríthetjük, hogy van e esélyed.

- Mégis hogyan?

- Menjünk ma a Heaven'sbe.

- Leitatod? Komolyan ez a nagy ötlet?

- Nem! Vagyis csak kis bátorítót iszogatunk, de ma különleges este van.

- Nem is tudom. Én...

- Jó, nyugi! Nem fogok semmit erőltetni, rajta múlik majd minden. Ha lépni akar megteszi, ha nem… Azzal is előrébb vagyunk. Na gyere hősszerelmes, igyunk egy kávét.

David idegesen feszengett az asztalnál, a combjait dörzsölgette, ringott előre hátra. Legszívesebben fel-alá járkált volna, de biztos volt benne, hogy aki látja így sem tartja normálisnak. A lábával kezdett dobogni, olyan gyorsan, hogy az asztal is bele remegett. Majd hirtelen ott volt, megnyílt az ajtó és a fiú akivel régen minden szabadidejét töltötte, akit hosszú évek óta nem látott ott állt és őt nézte. Peet lágyan elmosolyodott, David hirtelen felugrott, a térdét az asztalba verte.
- Peet! – ennyit tudott kinyögni, semmi mást. Csak bámulta az ismeretlen ismerőst.
Peet szuperül nézett ki, pont, ahogy egy modellnek kell, mert, hogy az lett belőle. Szinte ragyogott. A székre mutatva jelezte Davidnak, hogy üljön le, és szemben ő is helyet foglalt.