Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)

11. fejezet

           „Hallani akarom!”

Reggel Storm kinyitotta a szemét, David szorosan hozzá bújva a mellkasán aludt. Reménykedett, hogy ez tényleg a valóság és nem csak álom. Finoman túrt bele a fiú hajába, majd a keze lentebb siklott a meztelen hátának bőrén és vissza. Davidnak mosolyra szaladt a szája, majd álmos tekintettel nézett fel.

- Jó reggelt! - suttogta

- Jó reggelt!

- Már régen aludtam ilyen jót - mondta és teljesen Storm köré csavarodott.

- El sem hiszem, hogy ez megtörténik! – suttogta Storm.

- Hát én sem, de nagyon boldog vagyok.

- Ebédelünk ma együtt?

- Szinte minden nap együtt eszünk.

- Úgy értem csak te meg én.

- Randi?

- Nevezzük annak.

- Szuper! Hova megyünk?

- Az legyen meglepetés. Gyere vissza a koliba ebédidőben!

- A többiek nem fogják zokon venni, hogy se reggel, se délben nem eszünk együtt?

- Kibírnak kettesben egy napot. Akkor, benne vagy?

David bólogatott, felcsúszott Stormra és megcsókolta. Majd újra és újra és végül az apró puszik átmenni valami másba.

- David! - rebegte Storm. - Azt hiszem erre most nincs időnk. Mindjárt órád lesz.

David már a nyakát és a mellkasát csókolgatta, egy-egy csók között próbált beszélni.

- Komolyan... el... akarsz... küldeni?

Storm teste ívesen megemelkedett, ahogy David egyre lemtebb haladt.

- Nem. De... - lehelte. Mielőtt bármi mást mondhatott volna David az ölébe ült, Storm tarkójára akasztotta a kezét és felhúzta magához.

- Jaj, fogd már be! - mondta majd az ajkával betapasztotta a fiúét, akiből az ellenállás utolsó morzsái is eltűntek. Egyik kezével átkarolta David derekát és egy hirtelen mozdulattal maga alá fordította.

- Na jó reggelt! - vigyorgott David, miközben Storm rávetette magát.

Pár órával később Storm éppen romantikus helyszínt alakított ki. Virágszirmokat szórt szét, gyertyát helyezett egy pléd közepére, majd kikészített egy vázát és a kedvenc ételeiket.
Eközben David félpercenként nézett az órájára és feszülten dobogott a lábával. Mikor véget ért az órája szó szerint szaladt a kollégiumba. Storm a szobájában várt rá.

- Végre itt vagy! - húzta magához és megcsókolta.

- Hiányoztam mi?

- Baj?

- Természetesen nem! Te is hiányoztál nekem. Na hova megyünk? Halok éhen.

- Gyere! - ragadta meg a kezét és maga után húzta, a lépcsőig, majd David nagy meglepetésére nem lefelé, hanem felfelé indultak el. Végül a tetőajtónál álltak meg. David úgy tudta ez mindig zárva van, hisz diákoknak tilos volt oda kimenni, bár igaz, hogy sosem ellenőrizte. Storm gond nélkül nyitotta ki, majd, ahogy kiléptek becsukta maguk mögött az ajtót és ráfordította a kulcsot.

- Így nem fognak zavarni - vigyorgott

- Ezt meg, hogy... - ámult el David.

- Vannak kapcsolataim – kacsintott a fiúra büszkén.