12. fejezet

540 59 8
                                    


„Itt még lélegezni is könnyebb./Mert az enyém vagy!

A hét gyorsan telt, David pedig kezdte egyre jobban érezni magát. Még sosem érezte ilyen könnyűnek a családi társalgásokat. Azt vette észre, hogy keresi ezeknek az embereknek a társaságát, és mintha mázsás súly szakadt volna le róla. Nyugodtan nevethetett, viccelődhetet. Bármikor Stormhoz bújhatott, hozzá érhetett, simíthatta, puszilhatta, senkinek még a szeme sem rebbent. Sőt mindenki örült neki. A jóhoz ugyebár könnyű hozzászokni, így gyorsan természetessé vált neki a helyzet.

- Holnap indulunk - mondta Storm miközben Davidot ölelte magához a teraszon. A család körülöttük fecserészett.

- Nem akarok el menni.
Itt még lélegezni is könnyebb. Hülyén hangzik tudom, de... félek, ha vissza megyünk, minden a régi lesz és én azt nem akarom.
Storm elmosolyodott, majd megpuszilta a fiú fejét.

- Nem tudom... - ült le David mellé Eva - ...min mehettél keresztül életed során. Azt sem tudom milyenek a szüleid, de ezt Stormnak is sokszor elmondtam. Mindenki csak életet kapott. Legyél bárki vagy bármi: gazdag, szegény, férfi, nő, meleg vagy heteroszexuális ezt kell figyelembe venned! Hisz borzalmas lehet úgy élni ezt a rövidke életet, hogy el kell nyomnod azt, aki vagy. Szóval légy mindig önmagad! Mert hidd el, az hogy most "még lélegezni is könnyebb" - idézte Davidot - ez nagyban ennek köszönhető. Szeretném, ha tudnád, hogy ide bármikor eljöhetsz! Itt nem kell soha elrejtened ki vagy valójában, mert itt mindenki olyannak szeret amilyen vagy.

David kibújt Storm karja alól és szorosan magához ölelte Evat. A nő David válla felett a fiára nézett. Aki széles mosollyal figyelte őket.

- Köszönöm! - tátogta az anyjának.

Eva szorosabbra fonta karjait a fiú körül, majd megsimogatta a fejét.

- Ha már David a családunk tagja lett... - kezdett bele Rain - Mi lenne, ha kapna egy új, megfelelő nevet magának?

- Új nevet? - húzta ki magát David.

- Persze! Mondjuk, lehetnél... - gondolkodott el Rain.

- Sun, vagy Sunshine - vágott közbe Eva

- Vagy Rainbow - nevetgélt Rain.

- Cloud! - szólt bele Storm is - A felhők a vihar társai.

- Jézusom! - fogta a homlokát Summer.

- Nem maradhatnék csak simán David? – makogta zavartan.

- Persze szerelmem, amit csak akarsz - gügyögött szándékosan Storm.

- Behányok! - mondta Summer.

- Csak nem féltékeny vagy? – gúnyolódott Storm a húgával.

- De! Az vagyok. Persze nem Davidra. Szerencsétlen fiú még nem tudja mit vállalt veled. Azonban egy Davidot én is elfogadnék - kacsintott a fiúra.

- Ehhez eggyel kevesebb végtagod van - röhögött fel Rain

David elsápadt, kimeredt szemekkel nézett körbe.

- Rain viselkedj! - szólt rá az anyja, de közben ő is mosolygott.

- Most mi van? Nincs igazam?

- Rain! - figyelmeztette az apja, aki eközben próbált komoly arcot vágni - Váltsunk témát! Szóval... - fordult Storm felé- felmentek a nyaralóba holnap.

- Igen, ott töltjük a hétvégét négyesben. Jó lesz még elvonulni egy kicsit a világ zaja elől.

- Oh, milyen költői vagy - gúnyolódott Rain. - Mindenki tudja mit fogtok ott csinálni.

Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora