Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)

4. fejezet

" Ez nem történhet meg újra!"

- Hahó, David! Itt vagyunk! - kiáltotta Floor és lelkesen integetett az asztaltól ahol Vince-el ültek. 

- Jó reggelt! - ült le szembe velük - Storm? Reggel kelteni akartam, de...

- Nálam aludt. Kicsit elhúzódott az este - kuncogott a két fiú egymásra.

- Kár, hogy nem jöttél!

- Aham. Ő... és Storm?

- Ott van - mutatott a hátuk mögé Vince, ahol Storm egy másik asztalra támaszkodva állt, vele szemben három vihogó lányka. Úgy tűnt a fiú is jól szórakozik.

- Ezek meg kik? - érdeklődött David, hangjából enyhe ellenszenv sugárzott. 

- Tegnap találkoztunk velük, a bárban. Most Storm oda ment köszönni. 

- De rendes! - gúnyolódott David, majd egy pillanatra ledermedt mikor az egyik lány végig simított a fiú karján. 

- Ő... Ő Storm barátnője? 

Vince hirtelen félrenyelte az üdítőjét, és köhögve pillnatott a másik asztal felé. 
Floor értetlen képet vágva nézte barátját. 

- Most meg mi van? - kérezte David.

- Te nem is tudod? - kérdezte Floor meglepetten.

- Mit nem tudok? 

- Most komolyan? Te... Azt hittem.. nem gondoltam. 

- Mond már ki, hogy mit akarsz!

- Storm meleg – bökte oda Vince. 

-Tessék? - David szívverése a duplájára gyorsult. 

- Nem is sejtetted?

- Nem - suttogta sápadt arccal. 

Ekkor Storm észrevette Davidot és oda intett neki. Majd elköszönt a lányoktól és az asztalukhoz sietett. Egy mentes vizet szorongatva leült közéjük.

- Helló! - vigyorgott Davidra, de a fiú még bólintani sem tudott csak meredten bámulta rá - Rosszul vagy? 

- A francba! – ugrott fel az asztaltól David - Ott hagytam a mobilom a szobámban, és mindjárt óránk lesz. Később beszélünk, sziasztok! - majd felkapta a táskáját és szó szerint elszaladt. 

- Ezt meg mi lelte? - nézett a többiekre Storm. Floor rántott egyet a vállán. Neki fel sem tűnt, David furcsa viselkedése.

- Te nem eszel? – nézett a palack vízre. 

- Oh, nem. Szar a gyomrom. Most elég a víz is.

Eközben Vince, csak David után bámult, ő igenis érezte, hogy valami nincs rendben, és az a gondolat ötlött fel benne, hogy talán az imént hallottak miatt viselkedik így. Stormra nézte, aki kedélyesen beszélgetett, és elfogta egy rossz érzés. Ha David homofób, az nagyon fog fájni a barátjának, mert tudta mennyire fontos neki a fiú.

David ismét a szobájáig szaladt. Izzadt, de nem a futástól. Szégyellte magát azért, mert így elmenekült és azért is, mert a hallottak így felkavarták.
- Nem! Nem, nem! Ezt nem hiszem el! - motyogta magába. - Ez nem történhet meg még egyszer!
Próbálta lenyugtatni magát. Lehunyta a szemét és észérveket sorolt a fejében.
- Már nem vagyok gyerek. Nem vagyok gyáva. Apám nincs itt, és sosem fog Stormmal találkozni.
Addig hajtogatta ezeket még végül megnyugodott. Bármilyen is legyen Storm ő most a legjobb barátja és ezt nem hagyhatja veszni.
Elindult hát az órajára, Floor már a terem előtt várt rá.