Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️‍🌈)

9. fejezet

      "Az életed része leszek, amíg csak szeretnéd."

Storm a kanapén ült. Tárcsázott újra és újra, de nem tudta elérni őt. David nem akar beszélni vele. Storm az arcát dörzsölte, a haját túrta, a lábával idegesen dobogott. Most mit tegyen? Tehetetlennek érezte magát és ebbe majd bele pusztult. Önmagát hibáztatta a történtek miatt. Kétségbe volt esve, legszívesebben csak üvöltött volna, de inkább némaságba burkolózott, még emésztette a bűntudat.
- Mégis mit képzeltem? Idióta vagyok. Ugye jól van? Remélem, jól van! – motyogott magába. A nagy feszültségtől könnyek gyűltek a szemébe. Üzenetet kezdett pötyögni.

[David, sajnálom! Kérlek, hívj fel!!]
Teltek a percek, az órák, de semmi válasz nem érkezett.

[David, kérlek! Tudnom kell, hogy jól vagy e! ]
Már hajnalodott, de választ még mindig nem kapott. Hívni már nem merte, de megnyugodni sem tudott.

[David, annyira sajnálom, amit tettem! Ígérem, nem zaklatlak tovább, ha akarod soha többé nem megyek a közeledbe, de kérlek, ne tedd ezt velem! Nem kell velem beszélned, de könyörgöm, csak annyit írj, hogy jól vagy! Már nem bírom tovább, kérlek, kérlek!]

Csak forgolódott az ágyban, az is megfordult a fejében, hogy autóba száll és megkeresi. A fejét ütötte a párnájába. Felült, lefeküdt, oldalra fordult, hánykolódott. Eközben David is a szobájában feküdt. Órákkal ez előtt visszakapcsolta a telefonját. A sok csippannásoktól elszorult a torka, görcsbe rándult a szíve. Meg nézte az üzeneteket, de csak végig olvasta, választ képtelen volt adni. Vihar dúlt benne, félelem, fájdalom, kétségbeesés és düh. Mocskosnak érezte magát. Az agya egy mondatot mantrázott. „Hogy tehettem ilyet?” Felállt és zuhanyozni ment. Azt hitte a meleg víz majd elmossa ezeket az érzéseket, de nem így történt. A vízsugár alá állt, a homlokát a csempének támasztotta. Szemét szorosan behunyta, hogy elnyomja a hangokat a fejében. De nem segített, a meleg víz lágy érintése felidézte Storm kezének érintését az arcán, majd meleg csókját és....
- A francba! - ordított fel. A történtekre visszagondolva megborzongott a teste és életre keltek vágyai.
- Nem, nem, nem! - hadarta, majd hirtelen elzárta a meleg vizet, a hideg pedig kirántotta ebből az állapotból. - Azt a kurva! - kellemetlen volt, de hatásos. Nem bírt fél percnél tovább a zuhanyban állni, kisietett és gyorsan a takarója alá kucorodott. A mennyezetét nézte. Miután a sokk hatás, ami a testét  érte elmúlt a fájdalom a mellkasába ismét belenyilallt. A telefonja újra jelzett. Sóhajtott egy nagyot és elolvasta az üzenetet. Ahogy végig nézett a sorokon a könnyek kiszabadultak a szemhéja alól. Storm is szenved, pont úgy, ahogy ő. Ettől még rosszabbul érezte magát. Felvette a telefont és csak nézte az üzenetet. A könnyei egyre gyorsabban siklottak le az arcán.

[Jól vagyok!] - írta, majd az ágya végébe dobta a telefont. Ez volt az utolsó csepp, nem tudott magán uralkodni tovább. A párnáját az arcára húzta, hogy véletlenül se hallja meg senki és zokogott, kiadva magából minden felgyülemlett fájdalmat.
Amikor Storm meglátta az üzenetét ő is sírásba tört ki. Egész éjjel aggódott, már lelki szemeivel látta, hogy Davidot baleset érte. Most, hogy tudja, hogy jól van fellélegezhet. Ez a legfontosabb, hogy épségben van. A többi problémájukat megoldják ha vissza jön.

Három nap telt el, mióta David elviharzott. Az óta semmi életjelet nem adott magáról. Storm alig várta, hogy fociedzés legyen, mert akkor találkozhat Floorral, neki biztos van valami infója. Életében először nem késett, sőt mire Vince megérkezett, addigra ő már átöltözve ült a padon.

- Te is beteg vagy? -lepte meg Stormot.

- Mi? - ugrott meg ijedtében.

- Miért vagy itt, ilyen korán? - kérdezte majd a fiú homlokára tette a tenyerét. - Csak nem te is beteg lettél?