„Vagy akárhogy is szokták ezt mondani.”Reggel David ébredt korábban. A Nap sugarai bekúsztak a szürke sötételő függönyök között. Egy ideig a porszemcsék táncát figyelte, amik a reggeli fénynyalábban jól látszottak. Gyengének érezte magát, nyelni próbált, de szája mintha homokot evett volna, olyan száraz volt. Oldalra pillantott, Strom még békésen szunyókált mellette. Megmosolyogtatta a fiú angyali arca. A szíve összeszorult, az előző éjszaka emlékeitől. A félelem, ami úrrá lett rajta görcsbe rántotta a gyomrát. Retteget a gondolattól, hogy tisztáznia kell az érzéseit és attól is, hogy ezzel bántja Stormot. Hogy meg tudjon nyugodni a fiú kezéért nyúlt és közelebb bújt hozzá. Storm nem nyitotta ki a szemét, csak köré fonta a karját, majd magához húzta. David nem húzódott el, inkább még jobban a hozzá simult. Ebben a pillanatban azt érezte otthon van. Olyan tökéletesen illett Storm karjaiba, mintha oda tervezték volna.
Strom finoman puszit nyomott a homlokára, majd széles, fáradt mosollyal nyugtázta;
- Lement a lázad - szorosabbra fonta a karjait David körül. Fáradt volt, sokat volt fent az éjjel, hogy ellenőrizze a fiú állapotát.- Köszönöm, hogy itt maradtál. Annyira sajn...
- Cssh! Most ne beszéljünk. Örülök, hogy jobban vagy. Nagyon aggódtam érted.
Csak ölelték egymást percekig, nem akart egyikőjük sem véget vetni a pillanatnak, de a telefon megtette helyettük.
- Floor az - jelentette be David amikor ránézett.
- Vedd csak fel!
- Haló! – ült fel David.
/Szia! Hogy érzed magad? Ne haragudj, hogy tegnap Stormot küldtem magam helyett, de ha nem sietek haza, anyám kinyír./ - hadarta
- Semmi gond. Rendben vagyok. Ma azt hiszem, kihagyom az órákat, de holnap már megyek.
/Oké, öhm... Felmenjek később? Van valamire szükséged? Vigyek kaját?/
- Köszi, nem kell semmi. Megoldom. Holnap reggel találkozunk.
/Okés. Pihenj sokat!/
- Szia!
David kinyomta a telefont, de már nem feküdt vissza az ágyba.- Hozzak neked valamit enni? - kérdezte Storm, miközben ő is felült.
- Nem szükséges. Rendelek valamit. Nem sokára órád lesz, készülnöd kellene!
Storm legszívesebben rávágta volna, hogy ő is kihagyja a mai napot és vele marad, de az előző este megfogadta teret ad Davidnak. Bármennyire is nehéz ez neki, egyelőre megelégszik a fiú barátságával, a többit pedig az időre bízza.
- Igen, megyek is. Még össze kell szednem magam - kiszállt az ágyból és már el is indult az ajtó felé. - Megleszel?
- Igen, jól vagyok. Hála neked. Menj csak, majd beszélünk. Bár hamarosan itt vannak a vizsgáid, lehet, kicsit elfoglalt leszel.
- Ne is említsd! Az elkövetkező napjaim csakis erről fognak szólni - Storm szenvedő arcot vágott, majd intett Davidnak és már ott se volt.
Másnap reggel Floor, Vince és David együtt reggelizzek.
- Storm nem jön? - pillantott körbe Floor.
- Nem. Ma már nincsenek órái így bevásárolt magának egy csomó kaját és úgy döntött ki se mászik a hétvégén a szobájából.
- Annyira le van maradva? – kíváncsiskodott Floor.
- Egy kicsit. Mostanában más foglalta le a gondolatait. - Vince felpillantott Davidra, akinek a falat megállt a szájában.
YOU ARE READING
Légy önmagad! ( Befejezett BL történet 🏳️🌈)
RomanceDavid egy főiskolát kezdő, nehezen barátkozó fiú. Már az első nap a feje tetejére áll az élete, miután a nevéhez hívem Storm beszáguld mellé a liftbe. Nagy küzdelem indul meg Davidban, a neveltetése (homofób apa) és az újonnan érkező érzései közötti...