Megjegyzés: Köszönöm szépen azoknak, akik követik a kis történetemet 🥰 Ígérem, hogy lassan elérünk oda, ahova kigondoltam 😉
Késő délután volt. A nap sugarai kellemesen melengették Suguru bőrét, aki alig várta, hogy hazaérjen és végre elvihesse Midorit a megbeszélt randira. Már megvette a szükséges kellékeket a boltban, csak annyi dolga volt, hogy otthon lezuhanyozzon és elinduljanak. Ahogy ajtót nyitott, megfagyott benne a vér.
A földön, többliternyi vértócsában Midori feküdt élettelenül egy konyhakéssel a kezében, a nyaka elvágva. Átokenergia sem áradt már belőle. Suguru azonnal odaugrott hozzá, és pulzust keresett rajta. Egy szót sem szólt, megidézte az egyik repülésre alkalmas átoklényét és felemelte a lányt, hogy azonnal Shokohoz vigye. A mellkasa görcsölt, a levegőt szaporán vette. Próbált nyugodt maradni, minden másodperc számított. Elindult az ajtó felé, azonban az eddig élettelenül fekvő test kiugrott a karjai közül és irgalmatlan nevetésbe kezdett.
-Hahaha! Ezt bevetted! -Midori könnyezve fogta a hasát a nevetéstől- Nézd! -a lány már be is gyógyította a sebeket.
Suguru nem szólalt meg. A szíve még mindig hevesen pumpálta a vért az adrenalintól, kicsit szédült is. Bambán nézett ki a fejéből és próbálta feldolgozni az elmúlt néhány perc eseményeit.
-Na mi van? Mégsem vetted be? - vizslatta Midori. - Nem szólsz semmit az új képességemhez?
-Ez nagyon rossz vicc volt. -Suguru összeszedte magát és leült a kanapéra kifújni magát. Egy pillanatra tényleg azt hitte, hogy Midori már nem... Bele se akart gondolni.
-Hahó, tudom használni a fordított átoktechnikát! - Midori belemászott Suguru arcába. - Már az összes hegemet begyógyítottam, nézd! - levette a pólóját és körbefordult a férfi előtt. Valóban, a több tucat hegnek és zúzódásnak nyoma sem volt.
-Tényleg. Ezt nagyon gyorsan megtanultad. De hogy tudtad elvágni a saját torkod? Mi lett volna, ha nem működik a képességed? Ezzel ne játszadozz!- Suguru kicsit sem volt megbékélve a gondolattal, hogy Midori ekkora kockázatot vállalt egy vicc kedvéért.
-De működik! Shoko szerint okosabb vagyok nálad és Gojonál, ezért tanultam meg ilyen gyorsan. Csak egy pillanatig fáj a vágás, annyit pedig megért, hogy lássam a rémült arcodat. -kinyújtotta a nyelvét -Úgy néz ki, hogy csak fontos vagyok neked valamennyire.
-Nem csak valamennyire...- Suguru nem fejezte be a mondatot. Felállt a kanapéról és egy puszit nyomott Midori homlokára. - Menj, mosd le magadról ezt a sok vért, addig én felmosok utánad. Még nekem is le kell zuhanyoznom és mehetünk.
*****
Midori és Suguru a panelház tetőterére tartottak a liftben egy sporttáskával. Suguru élvezte a helyzetet, a lány ugyanis látványosan zavarban volt, nem tudta összerakni a fejében, hogy miért felfele mennek, mikor mindenhez lefele kellene tartani. A sporttáska szükségességét végképp nem tudta hova tenni. Mikor felértek, értetlenül nézett a férfira.
-Ide hoztál? -nézett körbe kicsit csalódottan Midori.
-Igen. Nem tetszik? - vonta fel kérdően a szemöldökét Suguru.
-Jaj, nem dehogyis, csak azt hittem megyünk valahova. - magyarázkodott a lány.
Suguru elnevette magát.
-Csak szívatlak. - megidézte az egyik repülő átoklényt, egy rája alakú, egész barátságosnak tűnőt és felült rá. - Gyere, pattanj mögém. Ahova megyünk, nem jár a vonat.
Midori izgatottan helyet foglalt Suguru mögött és átölelte a derekánál. Az átoklény nagy sebességgel szállt az épületek fölé. Midori nagy szemekkel bámulta a várost, még sosem láthatta ebből a szemszögből. Az óceán felé tartottak. Bő húsz percen át repülhettek, amikor süllyedni kezdtek. A láthatáron egy aprócska sziget körvonalazódott ki, oda tartottak. Miután földet értek, a lány gyermeki kíváncsisággal nézett szét. Néhány pálmafán és napozóágyon kívül semmi nem volt, természetesen emberek sem.
YOU ARE READING
Smaragd
FanfictionGeto Suguru egy küldetés során találkozik Midorival, az árva, hajléktalan lánnyal. A lány azonban olyan erő birtokában van, amire Suguru álmaiban sem mert volna gondolni. A lány nem csak Suguru, hanem egy rég elfeledett, velejéig gonosz átokhasználó...