Smaragd

Skizofrén

Megjegyzés: Köszönöm szépen azoknak, akik követik a kis történetemet 🥰 Ígérem, hogy lassan elérünk oda, ahova kigondoltam 😉

Késő délután volt. A nap sugarai kellemesen melengették Suguru bőrét, aki alig várta, hogy hazaérjen és végre elvihesse Midorit a megbeszélt randira. Már megvette a szükséges kellékeket a boltban, csak annyi dolga volt, hogy otthon lezuhanyozzon és elinduljanak. Ahogy ajtót nyitott, megfagyott benne a vér.

A földön, többliternyi vértócsában Midori feküdt élettelenül egy konyhakéssel a kezében, a nyaka elvágva. Átokenergia sem áradt már belőle. Suguru azonnal odaugrott hozzá, és pulzust keresett rajta. Egy szót sem szólt, megidézte az egyik repülésre alkalmas átoklényét és felemelte a lányt, hogy azonnal Shokohoz vigye. A mellkasa görcsölt, a levegőt szaporán vette. Próbált nyugodt maradni, minden másodperc számított. Elindult az ajtó felé, azonban az eddig élettelenül fekvő test kiugrott a karjai közül és irgalmatlan nevetésbe kezdett.

-Hahaha! Ezt bevetted! -Midori könnyezve fogta a hasát a nevetéstől- Nézd! -a lány már be is gyógyította a sebeket.

Suguru nem szólalt meg. A szíve még mindig hevesen pumpálta a vért az adrenalintól, kicsit szédült is. Bambán nézett ki a fejéből és próbálta feldolgozni az elmúlt néhány perc eseményeit.

-Na mi van? Mégsem vetted be? - vizslatta Midori. - Nem szólsz semmit az új képességemhez?

-Ez nagyon rossz vicc volt. -Suguru összeszedte magát és leült a kanapéra kifújni magát. Egy pillanatra tényleg azt hitte, hogy Midori már nem... Bele se akart gondolni.

-Hahó, tudom használni a fordított átoktechnikát! - Midori belemászott Suguru arcába. - Már az összes hegemet begyógyítottam, nézd! - levette a pólóját és körbefordult a férfi előtt. Valóban, a több tucat hegnek és zúzódásnak nyoma sem volt.

-Tényleg. Ezt nagyon gyorsan megtanultad. De hogy tudtad elvágni a saját torkod? Mi lett volna, ha nem működik a képességed? Ezzel ne játszadozz!- Suguru kicsit sem volt megbékélve a gondolattal, hogy Midori ekkora kockázatot vállalt egy vicc kedvéért.

-De működik! Shoko szerint okosabb vagyok nálad és Gojonál, ezért tanultam meg ilyen gyorsan. Csak egy pillanatig fáj a vágás, annyit pedig megért, hogy lássam a rémült arcodat. -kinyújtotta a nyelvét -Úgy néz ki, hogy csak fontos vagyok neked valamennyire.

-Nem csak valamennyire...- Suguru nem fejezte be a mondatot. Felállt a kanapéról és egy puszit nyomott Midori homlokára. - Menj, mosd le magadról ezt a sok vért, addig én felmosok utánad. Még nekem is le kell zuhanyoznom és mehetünk.

*****

Midori és Suguru a panelház tetőterére tartottak a liftben egy sporttáskával. Suguru élvezte a helyzetet, a lány ugyanis látványosan zavarban volt, nem tudta összerakni a fejében, hogy miért felfele mennek, mikor mindenhez lefele kellene tartani. A sporttáska szükségességét végképp nem tudta hova tenni. Mikor felértek, értetlenül nézett a férfira.

-Ide hoztál? -nézett körbe kicsit csalódottan Midori.

-Igen. Nem tetszik? - vonta fel kérdően a szemöldökét Suguru.

-Jaj, nem dehogyis, csak azt hittem megyünk valahova. - magyarázkodott a lány.

Suguru elnevette magát.

-Csak szívatlak. - megidézte az egyik repülő átoklényt, egy rája alakú, egész barátságosnak tűnőt és felült rá. - Gyere, pattanj mögém. Ahova megyünk, nem jár a vonat.

Midori izgatottan helyet foglalt Suguru mögött és átölelte a derekánál. Az átoklény nagy sebességgel szállt az épületek fölé. Midori nagy szemekkel bámulta a várost, még sosem láthatta ebből a szemszögből. Az óceán felé tartottak. Bő húsz percen át repülhettek, amikor süllyedni kezdtek. A láthatáron egy aprócska sziget körvonalazódott ki, oda tartottak. Miután földet értek, a lány gyermeki kíváncsisággal nézett szét. Néhány pálmafán és napozóágyon kívül semmi nem volt, természetesen emberek sem.