Smaragd

Heg

Valami nem stimmelt. Suguru hanglejtése nagyon eltért a megszokottól. A lányok soha nem néztek még ki ilyen riadtan és egyébként is. Halott volt. Olyan halott, hogy azon már ő maga sem tudott segíteni. Alakváltó technika? Csakis az lehetett.

Mégis ki művelhetett velük ilyen gusztustalanságot? Ki merészelte így kicsúfolni Sugurut csupán órákkal a halála után?

Midori óvatosan a háta mögé rejtett egy kést a konyhapultról. A férfihoz közeledett, majd elkapta és a torkához szegezte az eszközt, miközben lefogta a karjait.

-Ki a fene vagy te?! Hogy merészeled felvenni az alakját?! -a ház falai beleremegtek az üvöltésébe. Mimiko és Nanako összehúzták magukat, az ismeretlen azonban megőrizve a nyugalmát így szólt:

-Titeket aztán nem könnyű átverni. -nevetett. Kezével megragadta Midoriét. Meleg volt, a tapintása megegyezett Suguruéval. Még ugyanazt a reakciót is váltotta ki a testéből. Hiba volt elkalandoznia a gondolataiban, az idegen ugyanis megszorította a kezét és könnyűszerrel átrántotta a kanapén, egyenesen maga mellé.

-Ki vagy?! Miért vetted fel Suguru alakját?! Mit akarsz tőlünk? -ismételgette Midori vérben forgó szemekkel.

-Nem vettem fel az alakját. Én vagyok Geto, Geto pedig én. Pontosabban a teste, az átokenergiája, technikái és összes emléke. De hogy be is mutatkozzak... Kenjaku a valódi nevem! -közölte kimért mosollyal. -Ti nem kell bemutatkozzatok. Mindent tudok rólatok. Egy dolgot kivéve. - egy ampullát vett elő. A konyhakés élét Midori tenyerébe nyomta és az üvegcsébe csepegtetett egy kevés vért.- Így, ni! Hamarosan megtudom, hogy stimmel-e a teóriám.

Midorit kirázta a hideg. Tehát ez az Ő teste volt. Ezért olyan valóságos. De hogy gyógyította meg? És hogy szállta meg? Mikor hozzá került hiányzott egy karja és menthetetlenül roncsolt volt. Nála jobban senki, de senki nem értett a fordított átoktechnikához. De ez a Kenjaku mégis meggyógyította. Valami borzasztó átok lehetett. Midori azon gondolkozott, hogyan űzhetné ki belőle. Talán, ha kiűzné, Suguru életre tudna kelni? Nem tudta kizárni a lehetőséget.

-Ne is gondolkozz rajta. - ragadta meg az arcát Kenjaku. -Ember vagyok, engem nem tudsz kiűzni. Nézd csak. -Megrántott egy cérnát, ami a homlokából állt ki, majd levette a koponyája felső részét, felfedve az agyát. Midori a nem mindennapi szerkezetű agy és a középen pihenő fogak alapján rájött, hogy nem Suguru eredeti agya. A kép, hogy így látta a szerelmét kettéválasztott koponyával, kilógó aggyal, valaki más befolyása alatt olyan szinten elborzasztotta, hogy elsápadt és hányinger kapta el. Mimiko és Nanako is sokkot kaptak, meg sem mertek szólalni. Összebújva néztek Midorira és az idegenre.

Nem, nem, nem lehet. Nem elég, hogy meghaltál, most valami szívtelen, rohadék átokhasználó elvette a tested? Miért, miért pont te?! Miért nem nyugodhatsz békében? Megölöm!

Midori őrjöngve ugrott a férfi torkának, teljes erejével fojtogatva őt. Zokogott, sikított, elvesztette az eszét. Kenjaku azonban hangos nevetésben tört ki. Igaz, Midori bő harminc centiméterrel alacsonyabb volt és sokkal gyengébb a közelharcban kiemelkedő Sugurunál. Kenjaku biztosan hozzáfért ehhez a tudásához is vagy alapvetően erős volt, mert könnyedén hárította Midori támadását. Az erőlködése nem volt több a testének, mint egy bosszús darázs csípése.

-Milyen szomorú, hogy így nekiesel a férjednek! -bigyesztette le az ajkait szarkasztikusan Kenjaku.

-Te nem vagy a férje! -sziszegte Nanako.

-Geto-sama nyomába sem érhetsz! -tette hozzá Mimiko.

-Hmm... Ezt cáfolnám. Ki a történelem leggonoszabb átokhasználója? Nem napjainké, az valóban Geto volt.