Smaragd

Igazság

A porszemek álmosan cikáztak, ahogy az ablakon beszűrődő fény megvilágította őket. Utálatos egy szoba volt. Minden régi és idős ember szagú, a bútorok kiültek, a társaságról nem is beszélve. Az volt a legeslegrosszabb.

-Áruld már el! - Gakuganji dühösen csapott az asztalra, még több kis táncoló porszemet küldve az ablakból áradó fény felé.

-Mit áruljak el öregember? -Satoru unottan nézett fel rá a napszemüvege mögül. A vén szivar időről időre behívatta és eljátszotta vele ezt a macska-egér játékot, annak reményében, hogy elárulja Suguru hollétét. Mert tudnia kellett. És valóban tudta is. De nem tervezte a halálba küldeni a barátját. Nem amíg ő él!

-Gojo Satoru, mint feljebbvalód felszólítalak, hogy azonnal add ki Geto Suguru és feltehető társa Midori tartózkodási helyét! - a fényben most már az idős ember nyálpermete is látszott, amit ordítozás közben eresztett ki magából. Undorító volt, csakúgy, mint a kinézete. Egy alacsony, kopaszodó, szakállas öregember tele piercingekkel. Nevetséges. Néha-néha engedett az ingernek és jól kinevette.

-Nem tudom kikről beszél. - Satoru unottan nyújtózkodott, majd hátradőlt a székén. Arra várt, hogy végre elhagyhassa azt a büdös szobát.

-Ne játszadozz velem. Sokat képzelsz magadról, csak mert az vagy, aki. Az önteltséged lesz a veszted. Elnéztük, hogy nem árulod el Geto hollétét, mert van esélyünk nélküled is kiiktatni, de ez eddig tartott. Mit gondolsz, mi fog történni, ha mellé szegül egy olyan nő, aki feltámasztja a halottakat? Lehetetlen lesz leszámolni vele! Hány ember kell még életét veszítse a saját önzőséged miatt? - az öreg eltorzult, de komoly tekintettel beszélt Satoruhoz. Igaza volt. Ezt tudta Satoru is. De a szíve nem engedte, egyszerűen képtelen volt elárulni a barátját.

Gakuganji megköszörülte a torkát.
-A nőt. Öld meg a nőt akkor.

Midorit? A vidám arcú lányra gondolt, aki ugyanolyan fogékony volt a hülyeségre, mint ő maga. Aki borzasztóan főzött, de mindig apait anyait beleadott. És aki nem mellesleg Suguru szerelme volt. Miután eltűnt másfél évre, Suguru rengeteget változott rossz irányba. Igaz, ő sem volt ott mellette. Mégis hogy vehetné el tőle? Rosszabb, mintha maga Sugurut ölné meg.

-Mit követett el?

-Megölte két ügynökünket. Tegnap találtunk rá a hullákra. Választanod kell Gojo. Vagy az egyiket, vagy a másikat ölöd meg. A kettő együtt nem élhet. Emberéletek forognak kockán. A lány múltjából és abból ítélve, hogy Getohoz csatlakozott, nem lesz könyörületes az emberekhez.

-Nem vagyok bérgyilkos. Én átkokat ölök.

-Nagyon szívesen megbíznám Fushiguro Tojit, csak hát valaki, aki nem bérgyilkos történetesen megölte. - krákogta szarkasztikusan.

-Tudtommal küldetésen voltam akkor. -emelte a kezét az állához Satoru.

-A küldetésed véget ért, amint a csillagplazma gazdatestet kiiktatták. Az, hogy utána mit csináltál már színtiszta bosszú volt.

-Igazságszolgáltatás. -vágott közbe.

-Nem gondolod, hogy Geto Sugurunak is kijárna az igazságszolgáltatásból?

*****

Mikor Midori felébredt Suguru már nem volt a szobában. Felült az ágyon, majd nagyot ásított. Ahogy felkelt, az izomláz fájdalmasan tudatta a jelenlétét vele. Csodás. Úgy döntött, hogy a legjobb újra zuhanyozni, így legalább az éjszaka izzadtságának lemosása mellett az izmait is megnyugtathatta.

Miután végzett és szárazra törölte magát a szekrényhez lépett. Roskadásig tele volt ruhával, viszont egytől egyig hagyományos darabok voltak. Sehol egy melegítő és kényelmes pulcsi! Midori kicsit csalódottan vett magára egy cseresznyevirágos kimonót, a haját felkontyolta egy hajtűvel, majd lefelé tartott a konyha irányába. Iszonyúan éhes volt, Suguru úgy elterelte a figyelmét, hogy nem is evett, mióta ott volt. Habár a kellő fehérjebevitelt biztosan teljesítette.