Smaragd

Templom

-Suguru? -Midori szemei kipattantak. Minden homályos volt. Az imént látott emlék kezdett fakulni, de határozottan rájött valamire. Megdörzsölte a szemeit. A teret tömjén és szantálfa illat lengte be. Egy viszonylag üresen berendezett, hagyományos stílusú szobában feküdt egy ágyon. Rajta kívül senki más nem volt ott. Felkelt, a szédülés ellenére pánik üzemmódba kapcsolt.

Hol lehetett és ki fogta el? Vajon az idősek tanácsa volt? Nem, akkor biztos, hogy folyamatosan őriznék. Az egyetlen apró ablakhoz lépett. Nem volt elég nagy ahhoz, hogy kibújhasson. Kinézett. Egy szépen ápolt kert tárult elé, amit fal vett körül. Az esélytelenek nyugalmával az ajtóhoz közeledett és nagy meglepetésére kinyitotta azt.

Egy folyosó tárult elé, ami szintén üres volt, a fehér falak nyugtalanító érzést keltettek Midoriban.

Támadóállást vett fel és a fal mentén közlekedett. Lépésről lépésre haladt előre, harcra készen.

Lépéseket hallott. Több aprót, majd kuncogást is. Fordított átokenergiát kezdett tömöríteni, gyilkolásra készen várta az elrablóit, de mikor meglátta, hogy kik állnak vele szemben, minden támadóerejét felfüggesztette.

Két öt év körüli kislány szaladt elé. Ikrek lehettek, bár a hajuk színe különböző volt. Midori arcára zavarodott fintor ült ki. Ki foghatta el? Miért nem zárta be? Miért kószálnak ott gyerekek? A pánik fájdalmas szorongást keltett a mellkasában, összeesett.

A két kislány egymásra nézett, majd a szőkébb Midorihoz szaladt, míg a sötétebb hajú elfutott.

-Midori sama, jól vagy? -kérdezte aprócska hangján.

Midori pupillája összeszűkült, levegőért kapkodott.

-Hol vagyok? Kik hoztak ide engem? Mi történik? -Midori próbálta lelassítani a légzését. -Honnan tudod a nevem?

-Kérlek, ne aggódj, Mimiko mindjárt itt van vele. Nagyon sokáig aludtál Midori sama.

-Kivel? Kivel jön ide? -hebegett Midori. A víz verte. Újra megcsapta a tömjén és szantálfa illat. Ezúttal határozottabb, felnőtt lépések közeledtét hallotta.

Egy szerzetesruhás férfi jött vissza a kislánnyal. Az illat hozzá tartozott. Midori megdörzsölte a szemeit, szíve majd kirobbant a helyéről mikor felismerte a ruha gazdáját. A levegő a torkán akadt, a gyomrában gombóc formálódott.

-Suguru! -megpróbált felállni, de a lábai nem engedelmeskedtek.

Suguru odatérdelt hozzá, kezével megsimította Midori arcát.

-Hiányoztál. -mondta, hüvelykujját végigsimította a lány ajkain, majd a két kislányhoz fordult. -Mimiko, Nanako, hoznátok Midorinak egy pohár vizet? - a hangja melegséggel teli volt, egyáltalán nem olyan, mint egy tömeggyilkosé.

Midorit azonban aggasztotta, hogy mit keres két kislány Suguruval?

-Elraboltál Suguru. -nyögte ki, gyanakodva végigmérve egykori szerelmét. Máshogy nézett ki. Haját félig leengedve hordta, ami tagadhatatlanul jól állt neki. Kipihent és egészséges arca volt, a védjegyének számító karikás szemeknek hűlt helyét sem látta. Így megszépít a gyilkolás? Tekintetével a két lányt kereste. Aggódott értük. -Miért van nálad két kislány? Mit a terved velük?

Suguru elmosolyodott.

-Ekkora szörnynek nézel? Erre nem számítottam tőled. - felsegítette Midorit, a karját átemelte a válla fölött. Midorit megrészegítette a férfi illata. Suguru elkuncogta magát. - Emlékszel amikor hozzám kerültél? Ugyanígy segítettelek a fürdőszobába.