Smaragd

Fogadalom

Az étkezőt a borospohár üvegének kocogtatásának ritmikus hangja lepte be. Mindenki elcsendesedett.

-Kedves családom! A mai napon azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük az utóbbi hónapok kőkemény munkájának gyümölcsét! Erőn felül készültünk az előttünk álló háborúra. Nélkületek sehol nem lennék, nem lenne remény a világunk megtisztítására és egy szebb jövőre. Kérlek titeket, ma feledkezzetek meg minden gondról. Egyetek, igyatok, szórakozzatok. Én is így fogok tenni. Legyen ez a mi utolsó vacsoránk az előttünk álló szebb jövő előtt! -Suguru szavai mély benyomást tettek az asztaltársaságra.

Felállva tapsoltak neki.

Nem voltak sokan. Suguruval, Midorival és a lányokkal együtt nyolcan ültek a gazdagon megterített asztalnál. Larue, Miguel, Manami és Toshihisa foglaltak helyet velük szemben. Mind értékes tagjai voltak Suguru szektájának. Manami Suguru titkárnője volt, emellett erős átokhasználónak bizonyult. Toshihisa és Miguel derítették fel a befogásra érdemes átkokat, amiket Suguru legyőzött és elnyelt. Midori Sugurut segítette a befogással, az esetleges sérüléseit gyógyította és a távolból fedezte őt a harcok során. Larue pedig akármilyen hihetetlen, de a szekta könyvelését vezette. A kiváló fizikuma mellett az esze is ugyanolyan penge volt. Ő és Manami erősen vonzódtak Suguruhoz, de Midorira való tekintettel sosem viselkedtek illetlenül, hiszen őt is nagyon szerették. Az együtt töltött évek igazi családdá kovácsolták össze őket.

-Geto-samaaa, most már ehetünk? -kérdezte Nanako kiskutya szemekkel.

A férfi elmosolyodott, feje biccentésével engedélyt adott. Az ikrek egyből nekiláttak az étkezésnek, a felnőttek azonban előbb szakét töltöttek maguknak.

-Suguru, mit fogsz csinálni miután véghez vittük a tervet?- érdeklődött Larue.

-Hmm. -a férfi az arcához emelte a kezét, tekintetét az ég felé fordította, hosszú ideig a plafont pásztázta majd Larue szemeibe nézett. A legőszintébb mosoly ült ki az arcára. -Azt amit, a feleségem és a lányaim szeretnének!

Larue soha nem felejtette el ezt a mosolyt, az őszinteséget és ártatlanságot Suguru bűnös szemeiben.

*****

A napok lassan teltek. Midori még mindig a ház és Kenjaku foglya volt. Nem tudott kiszabadulni. Rengeteg ideje volt gondolkozni és ez a szabadidő egyre inkább az önutálat és téboly felé billentette. A Kenjakuval való első együttléte óta nem tudott tükörbe nézni. Hányingere volt önmagától. Valahogy mégis minden egyes nap egymás karjaiban kötöttek ki. Persze nem romantikus értelemben. Tiszta szívből gyűlölte őt. Talán az injekció miatt, amit Kenjaku minden nap a méhébe szúrt, talán más okból, de Midorit állatias szintű szexuális éhség kerítette hatalmába. Olyan szinten elharapódzott, hogy Kenjaku pár nap elteltével már nem láncolta le többé, csak akkor, ha kifejezetten ez volt az együttlétük tematikája. Mert tematikáik is voltak. Midori eldöntötte, hogy megpróbálkozik a férfi bizalmába férkőzni. Nem bízott benne, hogy valaha is visszaadja Suguru testét, hiszen akármit is tervezett, Suguru technikája és ereje nagyon értékesnek bizonyult, viszont abban biztos volt, hogy valahogy meg lehetett ölni. Elvégre minden és mindenki elpusztítható.

Kenjaku nem unta meg a játszmát, sőt, nagyon is élvezte. Egyértelműen érzékelte a nő veszélyes auráját és egy pillanatra sem bízott benne. Nem szerepelt a tervei között, hogy minden egyes nap magáévá tegye, a megtermékenyítés érdekében elég lett volna az ovuláció feltételezett időpontja előtt és után egy héttel olyan két-háromnaponta együtt lenniük, sőt, akár inszeminálhatta volna, azonban az együttléteik olyan üdítőnek bizonyultak, hogy mégis mindig ott találta magát. A test emlékeinek és bennragadt érzelmeinek tudta be, habár ő maga semmit nem érzett a nő iránt. Az is egyértelmű volt számára, hogy Midori is csak a szükségleteit elégíti ki rajta. A viselkedése egyáltalán nem felelt meg annak, amit a teste emlékeiben látott. Ösztönös volt, önző és erőszakos. Pont, ahogy szerette az ágyban.