Mintha tegnap este nem is egy őrületes bulin lettünk volna, mindenki teljesen okés. Néhányan megjegyezték, hogy kicsit fáj a fejük vagy fáradtak, de ennyi. Senki sem beszél az estéről, viszont én sem erőltetem. Visszagondolva, minden annyira groteszk. A hülye beavatás, a titkos épület, a sok pia és Simon... Az illata, a nevetése és az ajka melege a tenyeremen...
Egészen az ebédszünetig az estén kattogok, hogy mi van, ha az egészet álmodtam. Mi van, ha totál bekattanok itt?
A hatalmas ebédlőasztal köré ülve azonban ráébredek, hogy a hallgatás is a titkos buli része. Ahol a tanárok vagy a felügyelők könnyen meghallhatnak minket, ott semmi duma, semmi pletyka, de mikor a fiúk egy helyiségben gyűlnek össze, hamar kinyílik a csipa.
Amint belépek az étkezdébe, hallom, ahogy a srácok duruzsolnak, pletykálnak, a fergeteges buli kibeszélése zajlik. Most is betartjuk a sorrendet, mindenki az osztályának megfelelő időpontban megy ki szedni, majd teli tányérral visszaül a székére. Mikor az utolsó ember is helyet foglal, hirtelen minden fiú egy emberként kezdi el ütni az asztalt és kiabálják:
- Nils az asztalra!
- Nils az asztalra!
Én nem kiáltom, csak kacagva nézem, hogy mi zajlik körülöttem. Úgy tűnik az elit is tud mulatni.
Nils feláll a székére, és mint valami győztes, az égbe emeli a karját.
- Jó, jó, fogjátok most már be! - csitítja el a népet.
- Kivel voltál? - teszi fel a kérdést August.
- Madison McCoy!
A fiúk tapsviharba törnek ki és ujjonganak.
- Na és mi történt? - faggatja tovább August.
- Hát tudjátok, kicsit dolgozott oda lent.
- Hány pontos volt?
- Kilenc a tízből, azt hiszem.
- És most jártok?
- Naná!
Mindenki tapsol és fütyül.
- Oké, elég is volt! Rólad mindent tudunk, de nincs más, akinek székre kellene állnia? - kérdi August, miközben szélesen vigyorog.
A fiúk elhallgatnak és csöndben csóválják a fejüket.
- Van még olyan, akin dolgoztak tegnap? - Mély levegőt vesz és a mosolya még szélesebb és ijesztőbb lesz - Senki? Tényleg? - August feláll a székről és lassan elindul az asztal másik oldala felé. - Biztosan van még valaki. - Megáll közvetlenül a székem mögött, rátámaszkodik a háttámlára. Nyakamon érzem a leheletét. - Nincs igazam?
Nem felelek, magam elé bámulok, mert fogalmam sincs, hogy miről beszél. Nem voltam lánnyal, nem történt semmi az este...
- Wille? Tegnap eltűntél egy kis időre.
Végül Augustra nézek, aki szigorú tekintettel bámul, mintha bírósági kihallgatáson lennék. Ég az arcom, pedig tényleg nem történt semmi sem.
- Az egyik csajjal voltál?
- Hogy mi van? - nevetem el magam kínomban.
- Felice-szel voltál este?
- Nem, dehogy!
- Asztalra! - kiáltja az unokatesóm.
- Nem! - tiltakozom.
A velem szemben ülő srácra nézek. Simon elkapja a tekintetét és az alsó ajkát harapdálja.
- Fel a székre! Fel a székre! - kiáltják újra a többiek is.
YOU ARE READING
Szerelem vagy kötelesség
Romance"Wilhelm herceg beilleszkedik a rangos, bentlakásos Hillerska iskola életébe, de az, hogy szíve parancsát kövesse, a vártnál nagyobb kihívásnak bizonyul." A regény a Young Royals (Szerelem vagy kötelesség) című sorozat alapján íródott, saját szórako...
