Szerelem vagy kötelesség

10. FEJEZET - WILHELM

Mindenki erősen hajt, hogy vigye valamire az életben. Pár lány már hajnalban kint van a lovardában, hogy megtegyék a reggeli bemelegítő köröket, vannak, akik a konditeremben kezdenek vagy futnak pár kört az iskola parkja körül... És itt vagyok én, aki inkább hanyatt fekve a telefonját nyomkodja. Nincs miért hajtanom, hiszen beleszülettem a posztomba, kitaposott úton kell csak haladnom. Szóval csak fekszem a szobámban és magam sem tudom, mi ez az érzés, ami vezeti a gondolataimat, a testemet, a cselekedeteimet. Az internetnek hála csak egy név kell, pár kattintás, és mindent megtudhatsz a másikról. Megnyitom az Instagrammot és beírok egy nevet: Simon Eriksson... 106 bejegyzés, 437 követő, 4 közös követő, 106 követés. Lentről fölfelé húzom az ujjam és elém tárul a sok-sok kép, a megannyi megörökített pillanat.

- Ó! Bassza meg! Bocsi! - nyit be August, majd eltakarja az arcát. - Eskü nem láttam semmit. - Kis szünetet tart, majd végül beljebb lép, egészen az ágyam mellé. Leeresztem a telefont tartó kezemet, miközben lenyomom a képernyőzárt, hogy a készülék elsötétedjen, mielőtt August bármit is meglátna. - Reggeli edzést tartunk és kerestelek. Nincs idő recskázni - kacagja el magát.

- Nem recskáztam.

- Add ide! - bök a telefonom felé.

A kezemhez nyúl is kikapja a készüléket, felülök, de hiába kapok utána, esélyem sincs ellene.

- Ne csináld már!

- Csak ellenőrzöm, hogy nem-e az iskola wifijéről nézed a pornót.

Bárcsak pornót néztem volna, az kevésbé lenne gáz, mint amit most fog látni...

- Helló! - szólal meg a bátyám hangja, soha nem hívott még ilyen jó időpontban!

- Csá, királyfi! - szól bele August a telóba.

- Mi a helyzet?

- Köszi, itt minden oké. Épp próbáltam elmagyarázni Willének, hogy erősödnie kell, ha be akar kerülni a csapatba.

- August, add ide - nyúlok ismét a telefonom felé, de elrántja.

- És hogy van?

- Szerintem nem olyan lelkes, mint te meg én. Egy kicsit lusta.

- Hagyd már abba, August!

- Az előbb még aludt, mikor bejöttem!

- Add már ide, az én bátyám!

- Most már mennem kell, de jó volt dumálni. - August az ajtó felé lép és az ölembe dobja a telefonomat. - Holnaptól reggel 6-ig végezz a recskázással! Oké?

- Ja! - felelem, csak húzzon már el.

Amint kilép az ajtón, ismét a telefon felé fordulok, ahol még mindig megy a videóhívás.

- Szia, Wilhelm!

- Szia, Erik!

- Hogy vagy?

- August az agyamra megy! Komolyan mindig ilyen vagy csak engem büntet?

- Igen, mindig elég heves volt, próbáld megérteni.

- Mi az, hogy heves? Simán hisztérikus és őrült! Mindenki leszarja ezeket a dolgokat, ő meg túlpörög állandóan!

- Ez a suli a mindene. Nem emlékszel? Az anyja azután íratta be, hogy az apja öngyilkos lett.

- Mi? Nem emlékeztem... - Felállok és az ablakhoz megyek. Kinézve meglátom a gyülekező csapatot és az unokatesómra nézek. Mindez csak egy álarc, hogy ne lássuk a megtört énjét? - Azt tudtam, hogy az apja meghalt, de azt nem, hogy öngyilkos lett...