Szerelem vagy kötelesség

6. FEJEZET - SIMON

A suli gáz! Az, hogy szívességet teszek Augustnak és cserébe én is kérek tőle valamit, még gázabb, de ez van. Sara miatt vagyok itt ezekkel a sznobokkal, a lényeg, hogy ő jól érezze magát!

Tudom, hogy nem kellene az ördöggel szövetkeznem, de fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy mire felnézek, már majdnem belelépek August sarkába. Jó ég, mióta sétál előttem? Mikor értem ki egyáltalán a suli parkját díszítő Diszkoszvető szobor mellé? Nincs min gondolkodnom, végre cselekednem kell!

– August! – kiáltom.

Három srác fordul felém. Nils és Vincent úgy néznek rám, mintha bekattantam volna, August viszont elmosolyodik, ezek szerint csak ő tud az egyességünkről.

– Beszélhetnénk? – kérdem.

– Oké. Menjetek csak, majd jövök! – fordul August a barátai felé.

Közelebb lép hozzám, hogy más ne hallja meg a beszélgetésünket. Egyik lábamról a másikra viszem a súlyomat zavaromba, majd végül a lényegre térek:

– Ha a tesóm is jöhet a buliba, akkor megszerzem a piát.

– Tényleg? – vigyorodik el. – Oké, legyen! De ügye nem valami pancsolt szart hozol, amitől mindenki megvakul?

Undorító ez az ember! Látom rajta, hogy mennyire lenéz, hihetetlen, hogy mégis az ő segítségére van szükségem, hogy a húgom barátokat találjon...

– Jól van, csak viccelek! – kacag fel, miközben megveregeti a vállamat. – Szuper lesz! Szép munka, Szoci! Figyeld az üzeneteidet, jelentkezni fogok! Oké?

– Oké...

– Szuper! Jó fiú vagy, Szoci!

Amint elsétálok, már érzem, hogy nem szabadott volna belemennem, de már nincs visszaút. Anya arcára gondolok, mikor közöltem vele a nagy hírt, hogy el lettünk hívva egy ilyen szűk körű eseményre és bármi áron is, de nem fogok neki csalódást okozni.

Ma nem várom meg Sarát, azt mondta később végez, így egyenesen haza vezetne az utam, de fontosabb dolgom akadt: sürgősen szeszt kell szereznem. Ayubnak van igaza, de mégis apám lakásához indulok. A három emeletes épület csak egy óra sétára van a házunktól, de mégis olyan fáradt vagyok, mintha tíz órát zötykölődtem volna egy vonaton. A 6C ajtaján belépve két szaladó gyermekbe botlom, egy pillanatra megállok, de végül tovább megyek egészen az ajtajáig, majd becsöngetek. Apám nyit ajtót és kérdőn néz felém. Hosszú ideje nem találkoztunk már, biztosan nem érti, most miért vagyok itt. Még igazán magam sem értem...

– Simme! – szólít meg becézve.

– Szia! Bemehetek?

– Persze, persze! Gyere csak be!

Belépünk a lakásba. Idegesen topogok, majd leveszem a cipőmet. Akkora barom vagyok, miért jöttem ide?

– Most végeztél a suliban?

– Ja...

– Gyere beljebb.

Apám elindul a nappali felé, én pedig követem.

– Bocsánat a kupi miatt, nem számítottam egy ilyen fontos vendégre.

Halomnyi szennyes, ételmaradékok és pohár aljára száradt üdítőmaradványok fogadnak. A kanapén szabadon hagyott néhány négyzet-centiméteren foglalok helyet.

– Hogy vagy? – kérdi, miközben serényen elkezd pakolászni a dohányzóasztalról.

– Kösz, jól.

– Anya és Sara?

– Ők is.

– Kérsz kávét vagy valamit?

– Nem, kösz... Hogy van a hátad?

– Sokkal jobban, új gyógyszert kaptam, ami úgy néz ki, végre ér is valamit. – Kiviszi a szemetet, de a másik szobából még mindig hozzám beszél. – Klassz, hogy itt vagy. Sara és anya, hogy van? – kérdi újra, úgy néz ki, nem sok minden változott...

Nem felelek, fölöslegesnek érzem. Apám hamarosan visszatér két bögre kávéval és egy zacskó ropival a kezében. Ő is helyet foglal az „L" alakú kanapén, így szinte egymással szemben vagyunk.

– Milyen az új suli? – érdeklődik. – Tetszik?

– Ja. Egész jó... – Kis szünetet tartok, majd végül a lényegre térek: – Segítségért jöttem.

– Igen?

– Tudom, hogy szoktál piát árulni és most nekem is kellene egy buliba. Vagyis, nem nekem lenne, én nem iszom.

– Ezzel szeretnél imponálni egy lánynak? – nevet fel.

– Meleg vagyok, apa.

– Ja, igaz, bocsánat!

– Akkor egy srácnak?! – Mielőtt felelhetnék, feláll és megölel. – Hát persze, hogy az öreged megoldja a bulit.

– Ne mondd meg senkinek sem, hogy itt voltam, jó? Jobb lesz így, anyáék nem tudnak róla...

– Oké. Értem.

Szorosabban ölel és én is átkarolom. Néha nagyon hiányzik, de tudom, hogy jobb nekünk nélküle...