Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

3.

Sikerült időben elkészülnöm és bepakolni az utolsó darabokat is a táskába, amit Jihoon át is adott a költöztető csapatnak.
Mivel eléggé béna voltam a nyakkendő megkötésében a bátyám segített benne. Csak akkor vettem észre a fehér rózsát a zsebében, amikor a nyakamba akasztotta a kiegészitő darabot.
- A tanúm leszel? - kérdezek rá, eddig nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel.
- Igen. Valakinek lennie kell. - válaszolja elrendezve a nyakkendőt. - Itt tudod meglazítani, ha folytogatna.
- Köszönöm Jihoon. - mondom hálásan testvéremnek.
- El sem hiszem, hogy az öcsém megházasodik - sikerül látnom, ahogy a szemei megtelnek könnyekkel.
- Ne csináld... - mondom Jihoonnak, hangom megremeg, hatással van rám. - Nem akarom lesírni a sminkemet!
- Adok zsebkendőt. - mondja, mire elnevetem magam, a kiszökni készülő könnyemet felitatom a zsepivel, míg Jihoon durván törli meg a szemeit.
- Anya el fogja sírni magát, rakj magadhoz még egy csomaggal. - tanácsolom neki. - És adj nekem is!

A zsebkendőosztogatás után, anya érkezett meg a csokorral a kezében, aminek egy ronggyal törölgette a szárát a lecsöppenő víz miatt.
- Vedd el és menj Jihoonnal! - nyomja a kezembe a csokrot, már most könnyezik.
- Anya...
- Csak menj. - heseget el kezével, mire elmosolyodom. A Park család ma sírni fog.
Jihoonnal kettesben sétálunk le a lépcsőn, meglepődöm, amikor a ház személyzete két sorban meg van állva és sorjában gratulálnak nekem és sok szerencsét kívánnak. Biztosít őket, hogy még vissza fogok nézni a családi házba, hiába mentem férjhez. Azonban bátyám nem hagyta, hogy sokáig elcsevegjek a személyzettel, hanem siettetni kezdett.
A szülői ház előtt egy fehér autó állt. A motorháztetőn visszafogott virágkoszorú, szintén fehér rózsából és liliomból, ahogy a csokrom is. Fehér szalaggal volt felerősítve rá, kifejezetten tetszett nekem. Bár az autó is jól nézett ki, gondolom a legújabb modell volt.
Egy idegen férfi állt az autó mellett, aki meglátva minket a bátyámmal, kinyitotta az ajtót nekünk.
Halkan köszönök az idegen férfinak, aki fekete egyenruhaként szolgáló kosztümöt visel. Miután mindketten beszálltunk hátra, becsukta utánunk az ajtót és a sofőrülésre ült. Nem lepett meg a dolog, de azért váratlanul ért.

Halk jazz szólt a háttérben, ahogy elindultunk, feszengtem nagyon. A csokrot is leraktam, hogy ne markoljam szét a szárakat.
- Ne izgulj Jimin. - mondja halkan Jihoon.
- Majd a tiédnél meglátjuk mennyire fogsz izgulni. - mondom mormogva.
- Szerintem semennyire, ha előző éjjel leiszom magam a legénybúcsún. - mosolyodik el ravaszul. - Legalább aludnék is.
- Kac kac kukac - megforgatom a szemeimet. - A tanúm vagy és még legénybúcsút sem csináltál nekem! Milyen tanú vagy te?
- Elfoglalt? - kérdez vissza, minthogy kijelentené.
- Dög. - helyesbítek.
A helyszínig tartó úton Jihoonnal marakodtunk egymással, ami sikeresen elterelte a figyelmemet arról, hogy megházasodom. Illetve arról is, hogy esetleg megszökjek, de erre nem lett volna lehetőségem, mert bezárták az autó ajtaját és Jihoon végig mellettem ült.

Mire a kis szobába értem, ahol várakoznom kellett, addigra már a víz is levert engem, plusz nagyon éhes is voltam már. Semmit nem reggeliztem az izgalom miatt, ami nagy hiba volt, mert meleget mondtak a mai napra. És ha a sok illat bezavar nekem, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy elájulok.
- Jihoon, engem nem érdekel, hogy honnan, de szerelj nekem valami ennivalót vagy itt múlok ki. - nézek könyörgően testvéremre.
- Hamarosan kezdődik a ceremónia...
- Az nem érdekel! - csattanok fel. - Nem reggeliztem, éhes vagyok és az étkezésig van legalább három óra, amit nem fogok kibírni ép ésszel, főleg, ha sok alfa lesz körülöttem.
- Rosszul döntöttél, hogy nem ettél - ciccegve rázza meg a fejét.
- Tudom, de... - kezdeném, de félbeszakítanak. Egy ismeretlen alfa jelenik meg, erős aranyeső illattal.
- Te vagy Jihoon? - kérdezi bátyamra nézve, mire Jihoon bólint egy kicsit. - Jelenésed van.
- Megyek. - sóhajt egy nagyot Jihoon, majd rámnéz. - Bocsánat Jimin.
- Semmi baj. - legyintek kezemmel, hogy ne érezze rosszul magát.
Mivel Jihonnak jelenése van, ez azt jelenti, hogy hamarosan nekem is, ami miatt jobban stresszelni kezdek. Fel-alá járkálok a kis szobában, hogy legalább levezessem a stresszt.

Anya csak annyit mondott, ahogy meghallom a kellemes zenét, akkor számoljak el tízig és induljak el.
Nagyot sóhajtok, azonban elfelejtek tízig számolni, így csak random kilépek a búvóhelyem mögül.
A nagy nyitva lévő ajtón, ami szintén fehér rózsával és liliommal van kidíszitve, befordulok. Mindenki engem néz, ismerősök és ismeretlenek egyaránt.
Igyekszem aprókat lélegezni a sok alfa illat keveredésére, majd elindulok az oltár felé. Végig magam elé nézek, ahogy egyre közelebb sétálok, nem nagyon emelem fel tekintetemet, zavarban is vagyok és ideges is.
A lépcsőkhöz érve, az az alfa nyújtja kezét, aki Jihoonért jött. Ő kísér fel a lépcsőn, így nem nagyon izgulok a lépcsők miatt. A támogatásnak köszönhetően sikeresen felnéztem, és ekkor láttam meg a leendő férjemet.

Velem ellentétben, fekete zakóban és hozzáillő cipőt viselt. Kezét maga mögött tartotta, míg az alfa át nem adott. Haja, még az enyémnél is szőkébb, azonban az övé festett volt, míg az enyém természetes. Körülbelül egy fejjel magasabb lehet, mint én, arca komorabb megjelenésű, ami miatt ijesztő a tekintete.
Észrevétlenül nyelek egy aprót és fogadom el a kezét, majd adom át a csokromat Jihoonnak. Megfogom az alfa másik kezét is, azonban csak most érzem meg vanilía illatát az orromba kúszni. A többi illattal ellentétben, ez nem émelyítő számomra, hanem nyugtató és már olyan sok év hallgatás után, lunám akkor jelenik meg és szól bele a dolgokba, amikor valaki érdekes jelenik meg számára.
Nem tartom sokáig a pár másodperce kialakított szemkontaktust, domináns alfáról van szó, aki a tekintetével is képes parancsolni, ha nagyon akar.
Ujjaimat finoman megszorítja, ez a szorítás pedig egész végig tart, míg a ceremónia a végéhez nem ér.
Lopva pillantok rá ez alatt az idő alatt és sikerül elfelejtenem az éhségemet is, ami már induláskor elkezdett gyötörni.
Megfigyelem zakója zsebében a fehérrózsát, ami hasonló, mint Jihooné, de mégis egy kis eltéréssel más.

Lepillantok a kezünkre hulló fehér szalagra, amit finoman kötöznek meg egy masnival a kézfejünkön. A szalagot átcsúsztatom az alfa kezeire, amivel jelképezem, hogy az övé az irányítás. Ő is megismétli a mozdulatot, amivel meg is lep, azt akarja, hogy közösen döntsünk. A szalag a csuklómon marad, míg az ujjamra húzza az egyszerű arany gyűrűt. Nincs időm megcsodálni a karikát, hiszen már nyújtják is a férjem gyűrűjét, amit felhúzok neki.
Amint a ceremóniamester kimondja a neveinket, azonnal megjegyzem az alfa nevét. Min Yoongi.
Min Yoongi, aki a férjem.
A csókot engedélyező mondat után Yoongira emelem a tekintetemet, aki lágy tekintettel néz rám. Egy aprót biccentek, amiből tudja, hogy jöhet a csók.
Le kell hajoljon egy kicsit, de én is egy kicsit csípeszkedem, megkönnyitve a dolgunkat. Ismét megfogja gyengéden kezeimet, majd finoman csókol ajkaimra. Lunám repdesni kezd az örömtől és ezzel a kis csókkal, ami nem tart több, mint fél percig, kóstolót kapok farkasa jelenlétéből, amely sokkalta nagyobb dominanciával rendelkezik. Mibe keveredtem én?