Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

16.

Végül nem volt időnk a randira. Bántam, de muszáj volt segítenem anyáéknak a papírok rendezgetésében. Mindig engem kértek meg, mert jól rendszerezem a dolgokat. Persze, ez azzal is járt, hogy ők nagyon nem szeretnek papírmunkát végezni, általában Jihoon szokta összerakni és egy helyre lerakni, de a balesete miatt kihagyott hónapok alatt, anyáék elhanyagolták ezt a teendőt.
A dolgozószobájukban rendezgettem a papírokat, mindennek megvolt a maga kupaca és tudtam, hogy mi hol van. Csak nem találtam egy hosszabb szerződés lapjait, ami majdnem hatvan oldal.
- Kell segítség? - kérdezi Jihoon bekukkantva hozzám. Járógipszet kapott és mankóval közlekedik a házban. Még mindig nem tud dolgozni, de szerintem nem zavarja, lusta egy alfa a bátyám.
- Nem. - rázom meg a fejem, az asztalnál kezdem el nézni a szerződés oldalait. - Használnotok kellene tűzőgépet. Vagy ha hosszabb egy szerződés, akkor kössétek be.
- Ezt mondtam anyáéknak is, de nem hallgatnak rám. - bejön hozzám és leül a kanapé papírmentes részére.
- Persze, akkor te miért nem csinálod? - kérdezem felnézve rá. - Ja és erre van a titkárotok!
- Te jobban megcsinálod. - a mankóját a kanapé lábának támasztja. - Harapós kedvedben vagy. Miért?
- Mert felcsesztek. - válaszolom érzelemmentes hangon. Nem mondom el neki, hogy hiányzik Yoongi. Ma neki is be kellett mennie és nem tudom mikor végez. - Mondjad mi zavar?
- Nem is beszélhetek az öcsémmel? - kérdezi felháborodva, de tudom, hogy nem is haragszik igazán, mindig eljátsza.
- De, csak általában szeretnél valamit kérni tőlem, mikor fecsegsz. - válaszolom és lerakom a kezemben levő oldalakat a székre, egyszer a nagyját pakoljam el. - Mit szeretnél?
- Át kéne vedd a helyem a cégben. - mondja ki azonnal.
- Nem. - rázom meg a fejem. - Szó sem lehet róla.
- De miért Jimin? Jobban átlátod a helyzetet, mint én!
- Dehogy látom át! - csattanok fel. - Csak a papírokat rendezgetem, de azt sem tudom, hogy mit tartalmaz egy oldal. Plusz, sose beszéltetek a jelenlétemben a cégről, vagy ha igen, akkor is csak felszínes dolgokról. Kizárt, hogy átvegyem a helyed.
- Ha meghaltam volna, akkor kénytelen lettél volna.
- Az más! - az asztalnak támaszkodom. - Jihoon, én nem értek azokhoz, amikhez te. Nekem jó volt a kis felszolgálói meló, ameddig nem jött Yoongi. Még mindig a sebeimet nyalogatom, míg másnak folytatódik tovább az élet.
- Ha dolgoznál, nem gondolkoznál a történteken. - mondja Jihoon, vattacukor illata kissé kesernyés.
- Nem akarok még visszamenni. - rázom meg a fejem. - Több visszatérő vendég van, aki tudott a terhességről.
- És? - mintha olyan könnyű lenne.
- Jihoon, minden alkalommal összetörik a lelkem, ahányszor kénytelen vagyok beszélni róla. - magyarázom. - A cég nagy falat nekem, beleroppannék. Nem nekem való.
- S ha közösen csinálnánk? - kérdezi. - Fifty-fifty felállásban.
- Nem tudom Jihoon. - rázom meg a fejem egy kicsit. - Nem vagyok főnöknek való. Ezt meg kell értsd.
- Jól van, de gondolkozz el rajta. - sóhajt egy nagyot.

Jihoon velem maradt és fecsegtünk mindenről. Sikerült bepótolnia a filmeket, amiket meg akart nézni már évek óta, ketten kibeszéltük, míg én pakolásztam. Mivel otthon voltam, ezért anyuékkal vacsoráztam. Anyun láttam, hogy máshogy néz rám, sajnál, ezért nem akartam vele találkozni, amikor a műtét után lábadoztam. De kénytelen voltam elviselni a sajnálatot részéről. Apa csendes volt, nem nagyon említett semmit a vacsora alatt.
Papucsomat lecseréltem a cipőmre és magamra vettem a kabátot is.
- Gondolkozol rajta? - kérdezi Jihoon tőlem.
- Igen, de ha még egyszer felhozod behúzok neked. - fenyegetem meg testvéri szeretetem kifejezési módjával. Dudálást hallottameg az ajtóból. - Mennem kell. Vigyázzatok magatokra!
- Te is! - integetnek nekem, de kikísérnek.
Yoongi az autó mellett állva vár rám. Odarohanok hozzá és megcsókolom.
- Az elmaradt randi miatt. - adja át a háta mögött rejtegetett csokor fehérrózsát.
- Nem kellett volna - mondom mosolyogva.
- Hé Jimin! - szakít ki minket Jihoon a világunkból. Kérdőn fordulok felé. - Otthon turbékoljatok!
- Ne nézzed ha zavar! - kiálltok vissza neki és beintek. - Menjünk. - mondom Yoonginak. - Kárpótollak én is.
- Mivel? - kérdezi, közben beültünk az autóba, amit jelenleg ő vezet.
- Magammal. - válaszolom bekötve az övemet. - Most is lehetne, de azért a felhajtónk előtt necces lenne, főleg, mert Jihoon még mindig néz minket.
- Akkor megyünk. - jelenti ki az alfa, mire elnevetem magam és hazaindulunk.

***

A hajnali égboltot figyelem az erkélyünkből. Éjjel érkeztünk meg a szállásra. Én nem tudtam aludni, de Yoongi szinte azonnal kidőlt az időzóna váltás miatt. Svájcot választottuk. Már az autóból lehetett látni, hogy kábé térdig ér a hó, amitől izgatott lettem. Mint egy gyerek úgy mocorogtam az autó ülésén, már etlerveztem, hogy mi lesz az első dolgom, ha kimegyünk a pályákra.
A szülőknek megírtam, hogy már megérkeztünk, Jihoon még mindig a céges kéréssel zaklat, de a nem felé hajlok.
Megborzongok a hideg miatt és visszamegyek a szobánkba, Yoongi akkor mozdul meg, amikor elsétálok a mosdóig.
- Nem fekszel le? - kérdezi, mostanában minden mozdulatomra felkel.
- De, a mosdóig megyek. - válaszolom elmosolyodva.
- Megvárlak. - suttogja, a másik oldalára fordul, én pedig elsietek a mosdóig.
Mikor visszaérek, enyhén hortyog, amit megmosolygok, nem tudott megvárni, de nem is bánom.
Úgy fekszem be hozzá, ahogy eddig is voltam. Befészkelem magam a karjaihoz és lehunyom szemeimet, miközben finom vanilíáját lélegzem be.

Robajra ébredek, vagyis inkább ülök fel.
- Yoongi? - nézek körbe, bár a szemeimben ott van az álmosság.
- Jól vagyok. - emeli fel kezét az ágy mellől és felül.
- Mit csinálsz a padlón? - kérdezem, megköszörülöm a torkomat és az ágy szélére mászom.
- Csak lassan, nehogy leess nekem. - figyelmeztet. - Megbotlottam a cipőmben.
- Az ajtóhoz kellett volna rakni. - mondom, az ajkaimra nyom egy lágy csókot.
- Jó reggelt! - köszönt és hátrasimítja a hajamat.
- Neked is. - mosolyodom el. - Biztos nem fáj sehol?
- Biztos. - felül hozzám. - Milyen volt a hajnal?
- Hideg, de gyönyörű.
- Készen állsz a mai programra?
- Igen. - bólogatok. - Mennyi időm van?
- Ráérsz pici. - válaszolja Yoongi. A becenéz hallatán elmosolyodom, Yoongi bizonytalanul néz rám, még a lunám is boldog, amit a farkasa észlel.
- Rendben van - bólintok mosolyogva egy kicsit, majd felkelek az ágyból. - cica.
- Mi? Jimin! - kiállt utánam, de becsukom az orra előtt az ajtót.
A fogaimat mostam a mosdókagyló felett, a tükörben láttam a saját boldogságomat, amitől még jobban boldoggá váltam. Elértünk Yoongival egy olyan szintre, ahol már nyugodtan becézhessük is egymást. A neszeszeremben kutattam a fogselyem után, de a helyett a fogamzásgátló került a kezembe. Még volt benne elég erre a pár napos kiruccanásra. Fejben átgondoltam az egészet.
- Ha nem jön össze, akkor próbálkozhatunk máshogy is - suttogom magamnak. - Szeretném? - átgondolom a kérdést, majd a tükörbe nézek. Sokkal boldogtalanabb vagyok most, mint ezelőtt pár perccel. Erre szükségünk van. - Legyen!
Egy nagy sóhaj után lépek a fürdőszobai szemeteshez és a kis dobozkából kiszórom a tablettákat. El kell csórnom az óvszereket is.