Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

19.

Elmondtam Jihoonnak a gyanúmat, miszerint ismét terhes vagyok.
- Biztos vagy benne? - kérdezi, miközben indexelek.
- Bízom benne, hogy igen. - válaszolom. - Yoongi sem vette észre az illatomat, igaz az utóbbi időben nem tudok hozzábújva aludni, mert éjjelente émelygek.
- Mikor volt utoljára lázad? - kérdezi.
- Nem tudom, sose tartottam számon ezt. - legyintek kezemmel, majd meglátom a patikát, ami nyitva van. - Maradsz?
- Maradok. - válaszolja, én pedig kipattanok az ülésről.
Köszönök a jelenlevő nőnek, aki útba is igazit, hogy hol vannak a terhességi tesztek. Vannak kifejezetten omegákra specializálódottak, így a biztonság esetére vettem mindegyikből. Kisebb vagyont hagytam ott, de mindent magunkért alapon.
- Hú, ez nem sok egy kicsit? - kérdezi Jihoon, mikor átadtam neki a szatyrot, amiben kábé tíz teszt van.
- Biztosra akarok menni. - jelentem ki.
- Hát, az öttel is biztosra mentél volna. - kivesz egy dobozt és megvizsgálja. - És hol csinálod meg?
- Otthon. - válaszolom. - Vagyis anyuéknál. Yoongi észrevenné, ha otthon csinálnám meg, ezért jössz velem.
- Áh, értem. - bólogat egy kicsit. - De tudod ugye, hogy ezek nem megbízhatóak 100%-ban?
- Tudom. Amint vége a van a karácsonynak, már megyek is a dokihoz. - magyarázom.
- És, ha nekem van egy omegaspecialista haverom, aki ma ügyeletes a sűrgős esetek miatt? - satuféket nyomok, ami miatt lefullasztom az autót.
- Most szívatsz! - fordulok Jihoon felé. - Az biztosabb!
- Tudom. - mosolyodik el, előveszi telefonját. - Hívom, menj a kórházba!
- Melyikbe? - kérdezem újraindítva az autót.
Jihoon lediktálja a címet, én pedig a sebességkorlátot betartva hajtok a kórház felé.

Nagyon nagy szerencsénk volt, mert nem volt semmi sűrgős eset, így én számítottam annak.
Jihoon végig mellettem állt, a nadrágja szárát fogtam a keze helyett, mégis a bátyám. A hasamon már ott volt a zselé és szinte lihegve vártam az eredményt.
- Kétségtelen - kezdi a doki. - Terhes. Kábé 6 és 8 hét közötti lehet. Csodálkozom, hogy miért csak most érzékelte a változást.
- Volt egy vetélés nem rég és az a terhesség máshogy jelentkezett. - magyarázom, nagyon boldog vagyok. - Esetleg tudunk kísérletet tenni a szív meghallgatására?
- Tudunk. - mosolyog rám a doki. - A párja biztos szerencsés lehet.
- Az, nagyon az. - helyesel helyettem Jihoon. Kicsit megnyomódik a hasam, ami miatt felszisszenek.
- Most figyeljünk - jelenti be a doki halkan. Eltelik pár pillanat csendben, majd halk dobhoz hasonló hangot hallok.
- Istenem - suttogom, azonnal könnyezni kezdek.
- Felvegyem? - kérdezi a doki.
- Szerintem igen. - mondja Jihoon. - Kell a bizonyíték és lehet vissza fognak jönni hozzád. Az előző nem vált be.
- Örömmel várom önöket! - néz rám a doki mosolyogva. Most jobban figyeltem a doktorra, mint a legútóbbi alkalommal. Több vitamint szednem kell és változatosan ennem. Mivel az első terhességem megszakadt, ezért sűrűbben kell látnom a doktort és csendes környezet kell.

Kellett pár perc az autóban, hogy megnyugodhassak és elindulhassunk vissza. Tehát terhes vagyok ismét és a picinek van szívhangja is, ami nagy előrelépés, de vigyáznom kell magamra.
- Ezekkel mit csináljak? - kérdezi Jihoon tanácstalanul a teszteket mutatva.
- Rakd az ülés alá, majd elintézem én otthon. - válaszolom. - Hogy mondjam el neki?
- Anyáéknak nem akarod?
- Még nem. - rázom meg a fejem. - Az első három hónap legyen lejárva és akkor biztosra mehetünk.
- Ez érthető. - bólogat. - Hat hete hol voltatok?
- Svájc után volt egy üzleti útja, oda elkísértem. Tokióba mentünk. - válaszolom. A megbeszélése után az állatkertben voltunk, utána pedig mintha képszakadás lenne nekem. Vagy a lázam szólt közbe, vagy Yoongi rutja, ami előhívta a lázamat és az okozza a memóriazavart.
- Gratulálok! Most vigyázz jobban magatokra! - figyelmeztet.
- Te is vigyázz magadra! - mondom neki.

Mikor visszaértünk Jihoonnal, már mindenki egy helyben volt, készen az ajándékozásra.
- Bocsánat! - ülök le Yoongi mellé és visszaadom az autó kulcsát.
- Sikerült elhozni? - kérdezi.
- Potyára mentem haza. - rázom meg a fejem egy kicsit. - Elfelejtettem, hogy beraktam az ajándékot.
- Jimin...
- Ne, tudom. - mondom és arcára puszilok. - Sajnálom!
- Én is sajnálom picim. - homlokomra puszil.
Az ajándékozás jól sikerül. Mindenki örült az ajándékjának. Jihoon a karácsonyi zoknival lepett meg, mint minden évben, Yoongit pedig egy karácsonyi mintás sapkával, ami nagyon ronda volt, ezzel befogadva őt a hagyományunkba. Anyáék megkapták az egyik festményt, amit kinéztek maguknak, Yoongi szülei pedig valamilyen tárgyat kaptak, amit nem ismerek, azt Yoongi intézte. Yoongitól egy új takarót kaptam, mert a másikat sikeresen elszakítottuk Holly-val egy játékos pillanatunkban.
Mosolyogva figyeltem Yoongi csuklóján az új órát, még gravíroztattam is bele, a házasságunk dátumát.
A vacsi zajosabb volt, mint az általában szokott lenni otthon. Yoongi szülei is elengedték szerencsére magukat és jókat nevettek azon, hogy Jihoonnal hogy cukkoljuk egymást.
- ...olyan hangosan sikított abban a pillanatban, hogy azt hittem ott süketülök meg. - fejezi be Jihoon mesélést. A legelső pincés élményünkről volt szó, amikor a padló közepén megláttam egy döglött valamit és esküdöztem, hogy igenis megmozdult.
- Mintha te nem ijedtél volna meg! - mondom mosolyogva. - Direkt úgy mozdult, hogy én legyek közelebb!
- Csak úgy emlékszel. - ellenkezik. - Védelmeztelek!
- Mitől? A pókhálótól is megijedtél!
- Mert az arcomban volt!
- Nem mentség. - rázom meg a fejem egy kicsit, Yoongi feláll mellőlem. - Hova mész?
- A zongorához. - válaszolja. - Játszom egy kicsit.
- Nem is tudtam, hogy játszol zongorán. - csodálkozom.
- Most már tudod. - hajamba nyom egy puszit.
Figyelem, ahogy Yoongi leül a zongorához, ami a fa mellett áll és elkezd játszani rajta. Eleinte nem ismerem meg a dalokat, de nekikezd a karácsonyi számoknak, amiket halkan énekelgetek a tempóra.
Belekortyolok az üdítömben, majd lerakom a poharamat és Yoongihoz megyek. Mellé ülök le és figyelem, ahogy az ujjai a billentyűn mozognak, miközben halkan énekelek tovább.
Egy adott pillanatban átnyúl mögöttem és a legszélső billentyűzetet nyomja le, amit megmosolygok.
Nekikezd egy más dalnak, amit velem együtt énekel, bár sokkal halkabban.
A legjobb karácsonyom eddig.