Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

5.

Épp hogy le tudtam nyelni az utolsó falatot a szendvicsemből, máris megérkeztünk a helyszínre, ahol a evés-ivás történik meg és a mulatás.
Igazából nem számítottam arra, hogy egy nagyobb birtokon fogunk lenni, egy fehér falú kisebb kastélynak mondható valaminél. De hatalmas kertje van, ami miatt tátva maradt a szám. A tuják egymás érték egy egyenes sorban, alig egy méterrel előttük pedig rózsabokrok a létező összes színben és méretben. A fű olyan zöld volt, hogy még életemben nem láttam ilyen zöldet, nálunk sokkal fakóbb, biztos mű.
Becsapódik mögöttem az ajtó, majd egy pár lépés után Yoongi áll meg mellettem. Látom, ahogy kinyújtja felém a kezét.
- Bámészkodni ráérsz máskor is, ez a szüleim birtoka. - tájékoztat Yoongi. Ha ez a szülei birtoka, akkor az övé milyen lehet?
- Vajon a fű igazi? - kérdezem tőle, mert számomra csak ő tudhatja a választ.
- A kertészt kell megkérdezd erről, de nem adok rá engedélyt. - kezd el magával húzni, miután megfogtam a kezét. Nem tetszik, ahogy rángat, épp ezért dacolok vele. - Most mi az?
- Ne rángass, nem vagyok a bábod. - húzom vissza a kezemet.
- Nem rángatlak, csak gyere, így is késtünk fél órát. - siettet.
- És? - nézek rá kérdőn. - Nekünk megengedett késni, nem?
- Nem minden esetben, főleg akkor, ha fontos személyek is jelen vannak. - válaszolja meg a kérdést.
- Milyen fontos személyek? - kérdezem kíváncsian.
- A cégen belüli fejesek. - válaszolja és megtorpanok egy kicsit. - Most mi az?
- Az esküvőnkön akarsz dolgozni?
- Csak jópofiznom kell egy kicsit. - mondja, de nem kaptam meg a választ.
- Jól van. - mondom ridegen. - Jelen leszek, de ne várd el tőlem a jópofizást, így is a családomat kell üdvözöljem és a tieiddel megismerkednem.
- Jimin...
- Nem érdekel! Menjünk. - fogom meg dacosan a kezét és vele együtt kezdek el lépdelni a fehér kastély felé, de nem megyünk be. Helyette az erkély részen vezet végig, majd a hátsókert felé.
Meghallok egy "Jönnek!" kiálltást, a szemem elé kerül egy fehér nyitott sátor, ahol az egész násznép jelen van. Alig van pár gyerek, ők pedig futkorásznak. Pincérek forognak tálcájukkal, amiken italok várnak arra, hogy megigyák őket.
Nagyon sok ember van, az ismeretlenek nagy része öltönyös pasas vagy kosztümös hölgy, mintha az irdából jöttek volna ide. De a násznép nagy részében színes ruhás lányok, hölgyek, anyák járkálnak és zakójukat levető férfiak, akiknek a mai időjárás igen meleg. Én is észleltem, de ha leveszem a zakómat, akkor még jobban fogom vonzani a napot.
Látok egy sövényest is, ami már most arra ösztönöz, hogy elbújjak a jelenlevők elől, főleg a férjem elől. Nagyot csalódtam benne, de mit várjak attól, aki a munkáját választja a megismerkedés helyett.

A bemutatásunkat követően, sorra jöttek a rokonok, hogy koccintsanak velünk, ami jó gesztus, de már fél óra után szerettem volna leülni egy kicsit, mert kezdtem rosszul lenni.
- Minden rendben? - kérdezi Yoongi felém fordulva, megrázom a fejem.
- Kibírom. - erőltetek magamra egy mosolyt, ahogy fogadom a következő gratulációt. Az illető épphogy elsétál tőlem, máris megérzem erős fenyő illata, ami elegendő volt ahhoz, hogy beteljen a pohár nálam.
Érzem, ahogy elpattan egy ér és megindul a vér az orromból. Kézfejemmel teszek egy mozdulatot, de csak jobban elkenem a vért. Van egy annyi időm, hogy letegyem a poharat a kerek pulra, amin állt az italunk és megszédülök.
Hallom, ahogy azonnal pánikolni kezdenek körülöttem, majd egy támogató kar fonódik a derekamra. Megérzem a vanilíát, nem is csodálkozom, hogy Yoongi segít, hiszen mellette álltam végig, ha nem vette volna észre, hogy mindjárt kiájulok, akkor vak.
- Hátra! - kiabállja Jihoon. Felkapom a fejem a hangja hallatára, de nem látom sehol. Miért van ennyi ember körülöttünk?
- Hagyjatok neki levegőt!
Yoongi felkap ölébe, fél karral kapaszkodom bele, a vér a számról az államra csorog, majd onnan lecsöppen.
Az alfa a legközelebbi székre ültet le, a kezembe nyom egy szalvettát, de azonnal cselekszik is. Az asztalról leveszi a vizes üvegek egyikét, amit kicsavar és bevizez egy szalvettát, amit a tarkómra rak. Egy másikkal az orromat törli le és meglazítja a nyakkendőmet.
- Gyere, vegyük le a zakót. - szól hozzám gyengéden. Amíg tartja a szalvettákat, addig én leveszem a zakómat és felsóhajtok. Eddig azt hittem, hogy kibírom a zakóval együtt, de nem, iszonyúan melegített. - Tarstd meg egy kicsit.
Úgy teszek, ahogy kér és ő is leveszi zakóját. Fehér inge sokkal jobban kiemeli felsőteste pontjait. Nem kerüli el figyelmemet az, ahogy bicepsze körül megfeszül az anyag. Alfa létére kidolgozott teste van, vajon kockái is vannak?
Figyelem, ahogy egy pohárba vizet tölt és átadja nekem, hogy igyam meg. Lassan kortyolgatom, míg Yoongi kicseréli a véres szalvettát egy tisztára.

Amint sikerült elállítani a vérzést, rendbehozzom magam, de csakis az alfa jelenlétében, aki elkísért a mosdóba. Le kellett vegyem a nyakkendőmet, mert összevéreztem.
- Biztos menni fog a többi vendég fogadása? - kérdezi, hangjában észreveszek egy kis aggódalmat.
- Menni fog, maximum elájulok. - próbálom viccesre venni a történeteket, de szúrós pillantásával leállít. - Menni fog.
- Oké, de a maradék időre szék is lesz mellettünk, hogy ha véletlenül rosszul lennél, le tudj ülni. - tájékoztat, mire bólintok egy kicsit.
Igazából nem kellett a szék, csak üresen állt mellettünk. A kis ijedelem után, minden visszatért a normálisnak nem nevezhető kerékvágásba.
Kettőt pislogtam, már hozták a menü első fogását, amiből jóformán nem ettem semmit a szendvics miatt. Yoongival eljártuk az első közös táncot is, ami igaz lassú volt, de kellett egy kis lassítás a sok esemény előtt. A táncunkat követően, sorra kértek fel a rokonok, igyekeztem mindenkivel szót váltani és táncolni is, de nem mindig ment. A szüleimmel is táncoltam, illetve az anyóssal és apóssal is egy rövid bemutatást követően. Mindeközben Yoongi a céges embereket szórakoztatta, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem haragúdtam rá. Nagyon nagyon dühös voltam rá és ideges is.