Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

12.

Férfi omega létemre, szükség volt az abortuszra, ami egy kisebb műtéttel ért fel az esetemben. Rástresszeltem az egész folyamatra és ha ez nem volt elég, Yoongit is visszautasítottam minden alkalommal, amikor közeledni szeretett volna felém. Ezért úgy döntött, hogy több munkát vállal el, de megígérte a műtétnél jelen lesz és várni fog, hogy felébredjek. Azt kívántam, hogy bár ne ébrednék fel. Ő volt az első személy, akit megláttam a szobában, a kezemet fogta és lágy puszikat nyomott a kézfejemre, behunyt szemekkel. Homlokához rakta kézfejemet, éreztem, hogy reszket a keze.
Lágyan szorítottam ujjaira, azonnal rám kapta a tekintetét és a széket is kirúgta maga alól, ahogy felkelt róla, finoman zárt a karjaiba. Még nem láttam az alfát sírni, aznap is kifejezésmentes arccal nézett engem, mikor Hollynak mondtam el az érzéseimet. De most úgy nézett rám, mintha elveszthetne engem.
- Jól vagy, felébredtél. - liheg arcomra, könnyei egy része az arcomra hullik. - Felébredtél.
- Fel. - nyelek egy aprót, gyengének érzem magam, de összeszedek annyi erőt, hogy letöröljem a könnyei egy részét arcáról.
- Többet ilyet ne csinálj! - suttogva kér és megcsókol. - Kérlek, ígérd meg! Ígérd meg Jimin, ne ijessz rám többször!
- Itt vagyok. - suttogom neki.
- Ígérd meg Jimin! - könnyes szemekkel néz az enyémbe, barnái félelemmel teliek. Mitől ijedt meg?
- Ígérem. - suttogom.
- Jó! - fúj ki egy adag levegőt és ismét megcsókol. - Jó.

Nemsokára egy nővér jött be, aki leellenőrizte a folyadékmennyiséget, ami lecsepegett. Utána a doktor jött be, kérdezősködött, érdeklődött a hogylétem felől. Fáradt voltam, éhes, szédültem és nyűgös, mellette gyászoltam. Az sem segített, hogy Yoongi szúrós szemekkel néz a dokira.
- Valami történt. - suttogom magamnak. - Mi volt a műtét alatt?
- Felléptek komplikációk és túl sok vért vesztett. - válaszol az orvos fapofával. - De sikerült megállítani és visszahozni.
- Visszahozni? - ráncolom a homlokomat.
- Jimin, egy kis ideig leállt a szíved. - suttogja Yoongi, újra könnyes lesz a szeme.
- Két napot megfigyelés alatt tartottuk, javaslok még egy hetet a kórházban, hogy nyugalomban legyen és kipihenhesse magát. Mindezt olyan környezetbe, ahol csend van és nyugalom. - mondja a doktor. - A fő, hogy felépüljön.
- Ezt megértem - bólintok. - De nem akarok ebben a kórházban tartózkodni.
- De Min-shi...
- Jimin, figyelniük kell rád. - mondja Yoongi. - Fel kell épülnöd.
- Szeretném, ha átvinnének egy másik kórházba! - jelentem ki.
- Biztos... - kérdezné az orvos, de Yoongi félbeszakítja.
- A férjem utasította valamire, magának az a dolga, hogy végrehajtsa! - morog rá az orvosra Yoongi.
- Intézkedem. - hátrál az orvos kicsiket, végül elhagyja a szobát.
- Yoongi? - figyelem, ahogy visszaül a székre és rámnéz. - Holly?
- Anyáék vigyáznak rá. - válaszolja. - Mi megyünk érte, amikor jobban leszel, jó?
- Jó. - bólintok egy kicsit, nagy levegőt veszek, alig tudtam visszafogni könnyeimet, de most kitőrnek belőlem.
Yoonginak sikerül bemásznia hozzám az ágyba, rajta helyezkedem el. Hajamat piszkálja és hátamat simogatja, amikor elalszom. Borzalmas lesz, amikor a szüleinkkel is meg kell osszuk a rossz hírt. Csak abban reménykedek, hogy Jihoon jobban van.

***

Más kórházba szállítottak át, ahol jobban gondomat viselték és beszélgettek velem. Ragaszkodtam ahhoz, hogy Yoongi visszamenjen dolgozni, nem elűzni szerettem volna magam mellől, csak láttam rajta azt, hogy tehetetlen. Kell neki valami, ami lefoglalhatja.
Engem a kedves nővérek foglaltak le. Történeteket meséltek egy-egy szülőről, ahogy pánikba esnek a gyerekeik miatt a pultoknál, vagy épp vicces eseteket a többi beteggel kapcsolatban.
Fájó szívvel köszöntem el a másfél hét után, amit ott töltöttem. Azért volt szükség a másfél hétre, mert más orvost kaptam, aki időt szánt rám és rendesen megvizsgált.
Yoongi vitte a kis utazótáskát, aminek a tetején egy Holly-hoz hasonló kutya feküdt. Nagyon hiányoltam a kutyust, ezért Yoongi meglepett a plüssel.
Összekulcsolt kezeinkre néztem, amint kiléptünk a kórház ajtaján.
- Hol van Lee? - kérdezem az alfát.
- Én vezettem, Lee szabadnapos. - válaszolja, miközben elvezet az autóig. - Megyünk Holly-ért, ahogy ígértem.
- Aggódom. - mondom ki az érzéseim egyikét. Yoongi érdeklődve néz rám. - Félek a szüleid reakciójától. Ami történt... - könnyezek be egy kissé.
-

Jimin, meg fogják érteni, meg kell nekik - fogja két keze közé az arcomat. - Ahogy a te családodnak is meg kell.
- Mi lesz ha nem? - kérdezek rá, hangom remeg. - Mi lesz, ha...
- Én vagyok veled. - néz mélyen szemeimbe, barna íriszei nem engedik el a tekintetemet.
Yoongi a kezemet fogta, még vezetés közben is, nyugalmat rendeltek el nekem, de én már most idegeskedtem. Vanilía illata édesebb volt a szokottnál, de éreztem a kissé csipős árnyalatot is benne, a fájdalom jele volt.

A szülői birtokot megint csodálattal néztem, ahogy végighaladtunk az autóval az úton. Szívesen sétálnék itt többször is. A szélvédőn keresztül pillantom meg Holly-t, akivel épp játszik az egyik cseléd.
Yoongi, amint megállt az autóval, kicsatolom magam és már szállok is ki, Holly pedig boldogan csaholva iramodik meg felé. Le kell térdelnem, hogy üdvözölhessem, többször megnyalogatja az arcomat, majd körbeszaglászik. Hasamnál eltart egy ideig neki, majd síró hangot hallatt.
- Tudom Holly. - suttogom a kutyusnak, megvakargatom füle tövét.
- Tudod, nem hittem volna, hogy ennyire megkedvel téged. - Yoongi féltérdre ereszkedik és üdvözli kutyusát. - Jobban szeret téged, mint engem.
- Egyformán szeret. - mondom Yoongira nézve.
- Mehetünk be? - kérdezi és feláll, felém nyújtja a kezét.
- Nem vagyok kész, de sosem leszek kész. - mondom el őszintén, majd megfogom kezét. Holly jó kutyus lévén követ minket. Ha valakinek tiszta szíve van, az ő, feltétel nélkül szeret.

Az előszobában fogadnak Yoongi szülei. Igazából, nem jegyeztem meg a nevüket első alkalommal sem, de most bánom igazán. Igaz, hogy nyugodtan szólíthatom őket úgy, mintha a szüleim lennének, de eddig nem volt rá alkalmam.
- Hogy vagytok? - kérdezi mosolyogva anyósom, tekintete megállapodik rajtam. - Sajnálom a történteket a bátyáddal, jobbulást kívánunk neki.
- Köszönöm. - bólintok egy aprót.
- Biztos ezért festesz így, pihenned kellett volna. - dorgál meg szóban. - Apád a nappaliban olvassa az újságot. Gyertek, hozatok teát nektek!
- Anya, kicsit fékezd magad. - szólal meg Yoongi, de rászorítok a kezére.
- Hagyd. - suttogom neki. Yoongi anyukájának görögdinnye illata megváltozik. - Érzi, hogy van valami. Gondolom az illatomból.
Yoongi megértette, így csak követtük az anyukáját a nappaliba, ahol köszöntettük az édesapát is. Igaz, zavartak a megjegyzések, hogy vékony vagyok, meg lassan híznom kéne, amitől Yoongi feszült lett, én elengedtem ezeket a megjegyzéseket, bár nagyon belémhasítottak.

A teát fogyasztottuk épp, Holly az ölembe hajtott fejjel szundikált, mikor megérkezett egy másik cseléd, kezében egy kis csomaggal.
- Ezt a picinek szánjuk - mondja anyósom és átadja nekünk a kis dobozt. - Megkérdeztem a doktor barátnőmet, hogy mekkora lesz a pici, bátorkodtam megvenni az első cipőcskét, ha nem bánjátok.
Kibontom a csomagolásból, amit szépen magam mellé helyezek és szemügyre veszem a cipőcskét. Halványlila színű, fehér fűzővel, oldalán két kis fehér csík. Yoongi illata ismét felerősödik, látásom homályossá válik a könnyektől.
- Köszönjük, de - kezd bele Yoongi, nagyot szippantok a levegőből. - Ki szeretnél menni levegőzni?
- Igen. - válaszolom, felkeltem Holly-t és vele együtt sétálok ki az erkélyre, nyitvahagyva az ajtót.
- Mi a baj? - kérdez rá Yoongi édesapja, nagyon tompán hallom a hangját. Helyet foglalok az egyik fotelben és Holly-val foglalkozom.
- Nos - kezdi Yoongi. - A pici... elment.
- Mi?
- Micsoda? - egyszerre kérdeztek rá és nem túl halkan.
- Hogyan? - anyósom hangja döbbenetről árulkodik.
- Nem tudjuk. Sok minden lehet a kiváltó ok - kezd magyarázkodni Yoongi. - Össz...
- Keresnünk kell neked egy másik társat! - jelenti ki az apja. - Nem képes kihordani egy gyermeket. Nem lesz örökös a családban, ezt nem engedhetjük meg!
- Drágám...
- Ha tudtam volna, hogy selejt, akkor nem egyezek meg a Park családdal és veszed el Jimint! Keresünk más párt neked!
- Nem! - szólal fel Yoongi. - Jimin mellettem marad apa! - hangja megbicsaklik egy pillanatra.
- Nem engedem!