Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

15.

Már jóval tíz óra után jártunk, amikor hazaértem. Sajnáltam Lee-t, amiért tovább kellett maradnia a szokásosnál.
A konyhában elkezdtem főzni magamnak egy teát és valami ehető után kutattam. A mai napi maradék volt, amit gondosan elraktam egy műanyag dobozba, hogy később megeszem. Most jött el a később. Kiveszem a spagettit és a mikróban meg is melegitem. Egy villával a kezemben állok neki, a pultra ültem fel.
Amint felforrt a víz, máris áttöltöttem egy bögrébe a teafilterhez és megcukroztam. Minden tevékenységemet felhagytam a pillanat töredéke alatt, kezeimmel támaszkodtam meg a pulton, homlokomat bicepszemnek nyomtam és nagyokat sóhajtoztam. Melegem volt és fájdalmak is gyötörtek a hasam tájékán. Majdnem egy hónap telt el, ami azt jelentette, hogy bármikor jelentkezhetett a lázam. És pont a mai napot választotta, mondjuk kívánós is voltam.
Mindent ott hagytam a konyhában, ahogy leraktam és felszaladtam Yoongihoz, aki az ágyban olvasva várt.
- Mi tartott ilyen soká? - kérdezi azonnal, felnéz rám. - Mi történt?
- Jihoon kiakadt, kellett nekem egy kis idő egyedül, ezért a tengernél voltam - hadarom és közelebb megyek az alfához. - Szagolj meg!
- Izzadsz, nem foglak. - emeli fel könyvét, hogy tovább olvashasson.
- Nem a miatt! - elveszem tőle a könyvet és felmászok ölébe, nem zavar hogy rajtam van a cipőm. - Szagolj meg Yoongi!
- Jól van. - sóhajt egy nagyot, nyakamhoz hajol és megszaglász. Érzem, ahogy a levegő kissé hideggé válik, majd felforrósodik, amint kifújja bőrömre. - Láz? A doki nem azt mondta, hogy majdnem két hónap kell, hogy ismét jelentkezzen?
- Azt a régi mondta - rázom meg a fejem. - Azt mondta, hogy a szervezetem gyorsan regenerálódik és a gyógyszerek miatt, lehetséges, hogy hamarabb jelentkezik. Ez tudod mit jelent?
- Mit? - kérdezi mosolyogva, tudja mit jelent, csak azt szeretné, ha én mondanám ki.
- Hogy akár próbálkozhatunk is. - válaszolom mosolyogva.
- És akarsz? - néz rám kíváncsian, közelebb húz magához, ölébe csússzanok a mozdulat miatt.
- Túl hamar lenne - válaszolom, homlokomat az övének döntöm. Vaniliája egyre jobban csalógat, farkasát is érzem.
- Még ráérünk próbálkozni. - mondja. - Itt van a lunád, a farkasom hiányolta.
- Yoongi, szeretnék valamit kérni. - elhúzódom tőle. - Jelölj meg!
- Nem lenne jobb várni azzal is? - kérdezi szemeimet fürkészve.
- Nem akarok várni. - hangsúlyozom ki az akarok szót. - Kérlek, jelölj meg!

Yoongi nem mond semmit, hanem megcsókol. Lunámat most nem érzékelem olyan jól, de ő tudja mire van szüksége, szükségünk.
Segítek neki levenni a ruháimat és az ő ruháit is. Gyengédebb, érzékenyebb és sokkal jobban odafigyel rám, mint az első alkalmakkor. Tetszik minden érintése a bőrömön, ami után úgy érzem, mintha meggyúltam volna. Bőrömre liheg és nyög, nagyokat szusszant, tudom, hogy visszafogja magát.
A felkészítés alatt ráparancsolok, hogy finomabb legyen. Fogalmam sincs, miért lettem ennyire érzékeny alul, de szinte el tudtam volna folyni alatta.
Az élvezeteket hajszolva többször karcolta meg nyakhajlatomat fogaival. Pont akkor harapot meg, amikor elélveztem volna. Körmeimet hátába vájtam és úgy nyögtem fel. Fogai kibocsájtották a forró mérget, rendesen égette a vénáimat. Fájt. Mikor már eleget adott a mérgéből, elvált nyakamtól és az arcomról csókolgatta le a könnyeimet, amik a fájdalomtól jöttek ki.
Hogy mikor zuhantam álomba, nem tudnám megmondani. De éreztem a belsőmben, hogy nemcsak a lunám van jelem, hanem a farkas érzései is.

***

A jelölést követő napok alkalmával úgy viselkedtem, mint aki életében nem szexelt. Minden nap ágyba bújtunk, vagy épp helyszínt változtattunk. Yoonginak nehezebben ment a munka, ha épp akkor követeltem őt, de kötelességét megtette.
Jihoonnal is sikerült kibékülni, bár nagyon nehezünkre esett bocsánatot kérni egymástól.
- És ha elmennénk sízni? - kérdezi Yoongi. A laptopját nézi, egy pár napra szeretne közösen elutazni, hogy kiszakadjunk a mindennapokból.
- Nem tudok sízni. - rázom meg a fejem. - De mehetünk attól a hegyekbe, majd nézem, ahogy lecsúszol. Vagy szánkózóm.
- Van snowboard is - néz rám mosolyogva. - Arra nem tudod azt mondani, hogy nem tudsz. Láttam a fényképalbumot. Tudsz, láttam!
- Jól van. - nevetem el magam és arcára puszilok. - És a hidegben töltött nap után, felmelegítjük egymást?
- Nincs ellenemre. - átölel vállamnál és hajamba nyom egy puszit.
- Most sem lenne? - kérdezek rá kihívóan. Kérdésem után erősebb lesz vanilíája és farkasa is készen áll. - Érzem, hogy nem.
Félretolom laptopját a pulton és le is csukom. Átmászom Yoongi ölébe teljesen, míg ő kezeivel tart meg combomnál fogva.

Egy újabb menetet követően, Yoongi lefoglalta a szállást. Bár még mindig érzékenyebb vagyok az együttlétek alatt, nehezebben tudja visszafogni magát és néha bedurvul.
Egy nagy pohár vizet iszok, amikor Yoongi mögém sétál és átölel.
- Nem lesz második menet - figyelmeztetem. - Este esetleg, de most nem.
- Arra gondoltam, hogy... - hagyja figyelmen kívül mondandómat. Miért kell ezt csinálni? - Elmehetnénk randizni.
- Randizni? - kérdezek rá és nagyjából hátranézek a vállam felett. - Lassan fél évesek vagyunk, de nem voltunk randizni.
- Épp ezért. - mondja. - Kimozdulnánk egy kicsit és jóléreznénk magunkat.
- Te tudod, hogy kell azt csinálni?
- Ha tudom használni a számat, akkor randizni is tudok - elnevetem magam.
- Ki mondta, hogy tudod?
- A nyögéseid alattam. - megnyalja száját. - Oké, kell a második menet!
- Mi? De az előbb mondtam, hogy nem. - tiltakozok azonnal.
- Nem érdekel. - vesz ölbe. - Felizgattál, véged. És elmegyünk randizni!
- Nincs választási lehetőségem? - kérdezem, hátha van egy kis esélyem.
- Ebben most nincs. - jelenti ki, mire elnevetem magam. Mintha megfeszült volna egy pillanatra. - Hiányzott a nevetésed.
- Mondanám, hogy többet fogok nevetni, de annak kell egy környezet is. - magyarázom, az alfa arcára puszilok. Farkasa, mintha össze-vissza szaladna. - Miért vagy bizonytalan? És ne hazudj, érzem.
- Nem baj, ha nem mondom most el? - kérdezi.
- Fontos? - döntöm oldalra a fejemet.
- Talán. - bizonytalanul bólint.
- Nem baj, majd elmondod, ha úgy érzed. - mosolyodom el és állára puszilok. - Most csinálhatnánk az ágyban, nem hinném, hogy a puha kanapét szeretnénk összekenni?
- Oda terveztem veled menni. - elindul velem, megkönnyebbült a válaszom miatt. - Bebizonyítom neked, hogy tudom használni a számat, nem úgy mint te!
- Hé! Csak egyszer fogaztam és tetszett neked!
- Bizonyíts!
- Fogok is! - mondom orromat felhúzva, és ekkor esik le nekem! - Hogy te mekkora csibész vagy! De utolér téged a huncut Jimin.
- Alig várom!
Halványan mosolyodom el. Önmagamnak érzem magam mellette, hiába ismerjük pár hónapja egymást. Mindig van újabb nap, amikor közelebb kerül hozzám. És bár letagadhatnám, de minden nappal jobban megszeretem.