Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

17.

Vastagon felöltözve síklottam le a hegy gerincén. Yoongi jóval előttem haladt a sízéssel, így nyugodtan tudtam a háta mögött ugratni egy párat. Vigyáztam minden landolásnál és igyekeztem nem nagyot ugratni, mert azért én is félek, ha nem úgy érek földet.
A pályán az volt a jó, hogy Yoongi nem tudott kérdőre vonni az érzelmeim miatt. A fogamzásgátlók kihajítása után érezte lunámon a bizonytalanságot, a félelmet. Próbáltam figyelmen kívül hagyni az ezzel kapcsolatos kérdéseit, ezt pedig a pályára lépésünk alkalmával sikeresen elkerülhettem.
Egy újabb ugratónál, rámentem a hóból kialakított emelkedőn és lazán érkeztem a talajra, már síklottam volna tovább, amikor Yoongi nem messze megállt. Lefékezve állok meg mellette, feltolom szemüvegemet is, már sírti a szememet a hó fehérsége.
- Mi az? - kérdezem tőle, még hátravan a pálya fele.
- Valami zavar téged. - jelenti ki, megforgatom a szemeimet.
- Igen Yoongi, zavar, majd elmondom neked, ha úgy érzem. - visszaveszem a szemüveget.
- Most mondod el! - jelenti ki.
- Nem. - ellenkezek vele. - Ez pont nem olyan téma, amit itt lehessen megbeszélni.
- Jimin, mond el vagy nem megyek tovább veled! - makacsolja meg magát.
- Yoongi, így is úgy is le kell csússz a pályán vagy megbűntetnek a nap végén. - magyarázom neki.
- Nem érdekel. - rázza meg a fejét, most olyan, mint egy gyerek. - Mond el, jogom van tudni! Furcsa vagy, mióta kijöttél a fürdőből, nem is akarsz velem beszélgetni és kerülsz. A cseresznyéd is más!
- Mondod te, aki most úgy viselkedik, mint egy gyerek! - csattanok fel én is. - Én megértek mindent Yoongi, de nem követelem azt, hogy mond el mi bánt téged!
- Mond el! A lunád is azt akarja!
- Kidobtam a fogamzásgátlókat! Most örülsz? - kérdezem ingerülten, megfordulok a deszkámmal. - Lent találkozunk, marha!

Duzzogva csúszok tovább a pályán. A kiszökni készülő könnyeim marják a szemem, de nem foglalkozom vele. Nem így akartam elmondani neki, más elképzelésem volt.
A pálya alján, lecsatolom magamról a snowboardot és megtámasztom a fal mellett, ahol a többi is áll. Szemüvegemet a zsebembe gyömöszölöm, nincs szükségem rá. Kikérek egy forró teát, amit kesztyűs kézzel fogok, így nem érzem a forróságát.
Körbe nézek. Sok a gyermekes család, de vannak baráti társaságok is és szerelmesek. A gyerekek legtöbbjét szánkózássak szórakoztatják.
Látom, ahogy Yoongi megérkezik, mögötte nem sokkal egy lány, aki vallon veregeti az alfámat.
Dühös voltam rá alapból, de ezzel még jobban felbosszantott. Kiöntöttem a teámat a hóba, majd kidobtam a poharamat a kukába.
Mérgesen sétáltam Yoongi felé. Lehajolok, hogy hógolyót gyúrjak, majd egy jól irányzott mozdulattal Yoongi hátának dobom, aki épp a lánynak segít a lécével. Kérdőn néz felém, de annyira dühös vagyok, hogy újabb hógolyókat gyártok és sorjában dobom felé. Valamelyik eltalálja, van amelyik mellette suhan el.
Miután elfogyott a hógolyóm, már amennyire a bakancs engedte rohanni kezdtem Yoongi felé és egyszerűen rávetettem magam. Mindketten hátraestünk a hóba. Kesztyűs kezemmel megmarkolok egy adag hót és Yoongi képébe dobom.
Yoongi átfordul velem, így én kerülök közelebb a havas földhöz. Teljesen rámfekszik és a kezeimet is lefogja.
- Meg vagy őrülve? - kérdezi, hangja kis idegességről árulkodik.
- Ezt kérdezhetném én tőled! - nézek szemeibe. - Lepasszolsz egy cafkára? Normális vagy?
- Nem passzoltalak le! - rázza a fejét. - A csajnak valami baj volt a lécével és megkért, hogy jöjjek le vele.
- Szállj le rólam! - lököm meg mellizmánál, épp, hogy ki tudtam húzni kezem a szorításából, de annyit ér neki, mint egy fuvallat.
- Nem fogok. Nyugodj meg! - mondja szemeimbe, ellenkezve hunyom le a szemeimet. - Jimin, most te vagy a gyerekes.
- Nem érdekel! - rázom fejemet. - Megbántottál! Nagyon megbántottál Yoongi!
- Mert te nem bántottál meg engem, mikor ignoráltál, mi? - kérdez vissza ismét kezeimre fogva.
- Nem akartalak megbántani - sóhajtok egy kicsit hosszan, érzem, hogy remegek. Kinyitom szemeimet, bár azonnal bekönnyesednek. - Nagy elhatározás ez részemről, még korainak is gondolom egy kicsit. - magyarázom.
- Akkor miért szeretnéd? - kérdezi az alfa elengedve a kezeimet, de nem száll le rólam.
- Mert szeretlek. - válaszolom, lefolyik arcomon a könny. - Szeretlek Yoongi és szeretem azt ahogy becézel, melletted igazán boldog vagyok és tartozom ennyivel magunknak.
- Gyere! - leszáll rólam és felhúz a hóból, egy kisebb közönségünk is lett. Yoongi megfogja arcomat, hideg a keze, nem húzott kesztyűt. - Jimin, nem tartozol senkinek, legfőképpen nekem nem.
- De...
- Nincs de. - mondja lágyan és letörli könnyeimet. - Boldog vagyok úgy is, ha ketten vagyunk. Akkor is, ha hárman vagy négyen leszünk. Boldog vagyok, mert szeretsz és azért is, mert én is szeretlek Jimin. Hallod? Szeretlek!
Azonnal cselekszem. Kabátába markolok és közelebb húzom, hogy megcsókolhassam. Mohó vagyok, ami miatt ismét a hátamon kötök ki, míg Yoongi fejem mellett támaszkodik meg. Lihegve válunk el egymástól, még mindig könnyezek, de ezúttal az örömtől.
- Szeretlek picim. - suttogja szemeimbe nézve.
- Szeretlek te marha! - nevetem el magam.
Yoongi ismét felhúz a földről, lesepri kezével a hátamat a hó miatt. Kifújom az orromat és meg is törlöm arcomat, nem akarom, hogy a könnyeim az arcomra fagyjanak.
- Amúgy, elég idétlenül néztél ki, ahogy próbáltál felém futni - tájékoztat Yoongi és arcomra puszil. - Jobban vagy?
- A bakancsok nehezek. - panaszolom. - Igen, de ez nem jelenti azt, hogy nem haragszom rád a parancsolgatásod miatt.
- Tudom. - sóhajt egy nagyot.
- Te adtad át a szalagot, szóval így is úgy is lesz beleszólásom a dolgokba! - magyarázom. - És ha valami zavar, akkor át kell gondoljam magamban a dolgokat, mielőtt közlöm veled. Múltkor nem követeltem, hogy mond el mi bánt téged. Szó nélkül hagytam rád.
- Jó. - segít visszavennem a kesztyűmet. - Igazából elmondtam, hogy mi zavart akkor.
- Mikor? - nézek rá kérdőn.
- Nemrég. - válaszolja és a fülemhez hajol. - Azt, hogy szeretlek.
- Azóta? - húzódok egy kicsit hátra. - Ezért voltál zavart és boldog egyszerre?
- Igen. - bólint. - Szeretlek Jimin.
- Én is szeretlek Yoongi. - mondom mosolyogva. - De többet ilyet nem csinálsz!
- Ígérem. - látom, hogy somolyog, szóval fog még csinálni. - De menjünk, csússzunk párat, utána felmelegítjük egymást. Használjuk ki az időt!
- Rendben. - nevetek fel ismét. - Verseny?
- Legyen. - egyezik bele.