Ígéret (Yoonmin-Omegaverse)✓

7.

Yoongi szüleitől elköszöntünk. Az alfa biztosította őket, hogy tartják a kapcsolatot a nászút alatt, hogy mi újság velünk. Csakhogy egy ismeretlen angol név is a beszélgetés tárgyává került, mégpedig Holly. A reggeli után már csak egy lány hiányzott Yoongi életében.
Lee várt minket az autóval a felhajtón. A csomagjainkat átvette tőlünk és bepakolta, míg beültünk a hátsó ülésre.
Megmentőm a kínos csendtől a telefonom volt. Jihoon hívott. Elnézést kérve felvettem a telefonomat.
- Hoooo, micsoda ez a gyorsaság? - kérdezi köszönés helyett a bátyám. - Nem a lepedőt kéne gyűrnötök?
- Yoongi lakására megyünk, hogy össze tudjak pakolni a nászútra. - mondom durcásan. - Te miért vagy fent ilyenkor? Húznod kéne a lóbőrt!
- Besegítek a kávézóban, bár ne vállaltam volna - lelki szemeim előtt látom, ahogy a szemét forgatja meg. - Eddig öt kávét ittam meg, de ragad le a szemem.
- Akkor menj haza és aludj. - tanácsolom. - Nem vagy húsz éves, hogy bírd az éjszakázás utáni melót. Lassan harminc vagy, öregedsz.
- Hova utaztok? - kérdezi Jihoon figyelmen kívül hagyva a sértésemet.
- Görögországba. - válaszolom és elmosolyodom.
- Oh de jól viszed! Csinálj képeket!
- Mindenképpen!
- De ne pucérokat, arra nem vagyok kíván...
- Szia Jihoon! - nyomom ki a vonalat, bár ne tettem volna. Yoongira pillantva látom a felvont szemöldökét, vár valamire.
- A bátyám, kolontos egy ember. - rakom el a telefonomat, csak most veszem észre, hogy a belvárosban vagyunk. - Bent laksz a városban?
- Nem. Van egy kerti házam, ott fogunk lakni. - magyarázza. - Kell a hely és a csend. Bár anyámék házánál sokkal kisebb, de otthonos.
- Azt ne mond, hogy van személyzet vagy dupla műszakot vállalok a kávézóban, miután visszaértünk - dörzsölöm meg a karomat, nem elég már a rövidujjú, de a kialvatlanság is rátesz egy lapáttal.
- Nincs személyzet, bár vannak kertészek, akik heti kétszer jönnek a kert miatt. - válaszolja, mire felszusszantok. Várjunk, ha vannak kertészei, akkor nem kis házról van szó.

Háromnegyed óra múlva egy vaskapu nyílik az autónak ki. Hát Yoongi nem hazudott abban, hogy kisebb a háza a szülői háznál, azonban még így is nagynak gondolom. Az előkert hatalmas, egy nagy feljáróval van ellátva, ahol Lee nyugodtan fegurul az autóval és megáll. Yoongi az, aki elsőnek száll ki az autóból, én pedig követem.
Igaz meg kell állnom, hogy megcsodálhassam a ház kialakítását. A felhajtó a duplaajtós garázsra lett kialakítva, az út szegélyét kis követkkel rakták ki, amelyek elhatárolják az útat a fűtől. A ház falai piszkos fehérek és nagy ablakokkal van ellátva, mintha a napfény át tudna jutni az egész házon, biztos sok a természetes fény. Az első emeleten az egyik ablaknál egy nagyobb párkány van kialakítva, ami modern hatást nyújt. És ez csak az első fele. Körbejárnám, de Yoongi így is vár rám.
- Látom tetszik. - vár be, miközben a zsebeiben matat és kihúz az egyikből egy kulcsot. - Ez már a te otthonod is, így átadom neked.
- Köszönöm. - veszem el a kulcsot, azonban arra nem számítok, hogy a nap folyamán már másodjára kerülök az ölébe és velem együtt lépi át az ajtókeretet. A kis folyósón rak le, ahol le is húzom a cipőimet.
Később jövök rá, hogy az én dobozaim állnak a nappaliban, kisebb barrikádot felállítva nekünk.
- Ezt nem így kellett volna lepakolniuk a szállítóknak! - mordul fel az alfa, mintha ideges lenne.
- Bocsánat, kicsit sok cuccom van.
Igaz a nappali felét foglalja el a holmijaim egy része, de akkor is útban vannak a dobozok. A legszívesebben elkezdeném kipakolni az összest, de az egész nap rámenne és este utazunk. Max pár dobozt tudok elpakolgatni.
- Uh, megvan a bőröndöm! - örvendek meg a guruló csodának és átmászom a fekete kanapén, amibe szinte belesüppedek annyira kényelmes.
- Csak lassan, még van időnk! - figyelmeztet Yoongi. - De ezek után házvezetés fog következni.
- Oké. - egyezek bele, majd felkínlódom a tele bőröndöt a kanapéra, bár nincs értelme a cselekedetemnek, mert van egy kicsi ösvény is.

***

A körbevezetést követően pakolni kezdtünk. Yoongi nemcsak az útra kezdett el pakolni, hanem még több helyet csinált nekem a szekrényébe, pedig még három szobát számoltam a hálónkon kívül.
A bőröndnyi ruhát sikerült kipakolni, de még volt három dobozzal, amit át kellett néznem az utazás miatt. De nagyjából megvoltam ruha szinten, csak a fürdőnadrágom hiányzott.
- Ha nem kapod meg, akkor veszünk egyet, nem olyan nagy dolog. - tájékoztat Yoongi, mikor berakok egy adag ruhát a szekrénybe, a közös szekrényünkbe, aminek az ajtaján tükör is van.
- Meglesz, csak nagyon elpakoltam - hitegetem magam, nem nagyon szeretnék Yoongira támaszkodni anyagilag, de mivel házasok vagyunk, így kötelességem, vagy hanem megsértem. - Ki az a Holly? - kérdezek rá, hogy témát váltsunk.
- A kutyám. Anyáéknál lesz, ameddig mi úton vagyunk. - magyarázza. Én azonnal kimelegedek, tudom, hogy elpirultam. Egy kutyára voltam féltékeny, egy kutyára, akit még nem is láttam.
- Biztos...biztos szép szuka lehet. - mondom halkan.
- Kan kutyus. - javít ki Yoongi.
- És Holly a neve? Az nem lánynév? - kérdezek rá.
- Holly-ra illik a neve és pont te mondod, akinek uniszex neve van. - emlékeztet engem.
- Jó, ez igaz. - sóhajtok egy kicsit és egy nagyot nyújtózkodom. - Kezdek éhes lenni, csinálok valamit ebédre.
- Tudod hol van a konyha. - mondja utamra engedve. De mielőtt kilépnék a hálóból, megszólítom az alfát.
- Yoongi? - felém fordul, mire elmosolyodom. - Szép házad van, tényleg otthonos.
Magára hagyom a gondolataival Yoongit és a konyhát választom menedékül, ami elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elférhessek.

Találtam disznóhúst a fagyasztóban, amit megsütöttem fűszerezés után és rizst is főztem magunknak. Yoongi étke nagyobb az enyémnél, volt szerencsém a tegnapi nap során megfigyelni őt. Igazából inkább húsokat ett, mint mást, de azért kell a változatosság is neki, ahogy nekem is. Hasonló ebédem volt nekem is, csak kisebb adaggal és találtam savanyúságot is, amire lecsaptam. Az ebédlőasztalra raktam, majd hívtam is az alfát, aki pár perc múlva meg is jelent a kezében a fürdőnadrágommal.
- Megtaláltam, a földön volt. - tájékoztat, majd lerakja a székre, ami mellette van. - Jó étvágyat!
- Jó étvágyat! - mondom én is. Csendben fogyasszuk el az ebéd minden falatját. Yoonginak átadok a saját húsom háromnegyedét, mert nem tudom megenni és mert kérte.
Ebéd után azonban visszatérünk a pakoláshoz és, miután megvagyok a ruháimmal, az irataim közül előkeresem az útlevelemet is, amit a kézi poggyászomba teszek.