Tessék?

4.

-mosolygott rám kedvesen.

Most én nem értem őt. Gondolom van felesége vagy valami. 41 évesen illik lennie. Elkezdtem egy kicsit furcsán érezni magam. Lehet van egy kis apa kompleszusom de ez egy kicsit szúrja az aurámat.
Volt már többször is olyan, hogy kérték, hogy legyen még ilyen, de egyszer se adtam meg nekik valamimet. És most se fogom.

Össze szükült szemmel ránéztem és fel is ültem.
-Nem adom meg.- mondtam egyszerűen.
-Miért nem?- kérdezte felháborottan és ő is fel ült.
-Mert én ezt egy éjszakás kalandnak gondoltam. Semmi többre.- néztem rá komolyan és lehúztam a fel húzott ruhám.- Meg. Úgy se fogunk többet találkozni.- rántottam meg a vállam bugyimat fel véve. Táskámból előszedve egy kis tükröt kezdtem megigazitani magam hiszen frissen baszottan nem vagyok olyan szép.
-De ha megadod fogunk találkozni még.- próbálkozott tovább.
-Viszont én ezt nem szeretném.- mondtam rá se nézve. Épp az elkenödőtt sminkem lekaparássával voltam elfoglalva.
-De- -
-Semmi de.- vágtam a szavába. Kezdett idegesíteni mennyire rá menős. Pont abba hagytam a sminkemet így rá néztem.- Ha nem szeretném nem fogod rám erőszakolni akár mennyire nyomulsz.- mondtam komolyan és felálltam.- Nem fogunk soha többé találkozni úgy se. Fogadd el.- mentem ki az ajtón kitopogva a magassarkúmban.

Most ez mit képzelt? A nem az nem.
Amúgy meglepően nagyon magabiztosabb voltam egy olyan férfival szemben aki az apám lehetne. Tehát, hogy én ezektől eddig féltem szerintem, de igazából semmi baj nincs ezzel. Sőt. Nagyon is büszke vagyok magamra, hogy ilyen komoly voltam és, hogy egy ilyen jó férfit vissza tudtam utasítani.
Mind a kettőnknek jobb lett volna ha tényleg megadom a telefon számomat és máskor is össze ugrunk szó szerint. Viszont nem akarom, hogy egy északás kalandomból is legyen valami. Egyikből se.

Elhagyva a helyiséget bele szívók a levegőbe ami most olyan tisztának tűnik, hogy szinte csíp.
Meg nem állva sétáltam haza fele. Otthon a jól fűtött, nyugalmas ház fogadott.

Ettem egy kicsit majd megfürödtem. Teljesen elszívta az eneregiámat minden és mindenki így rögtön ágyba is bújtam.

Reggel egy telefon hívásra keltem ami Dantól volt. Ásítottam egy nagyot és fel vettem.
-Mond.- egy kicsit rekedessebb hangon.
-Mira!- szólalt meg kétségbe esve.- Nem emlékszel, hogy ma találkozunk a szüleimmel?- Úristen... fagytam le és szerintem csak a lélegzésemet hallotta telefonon keresztül.
Teljesen elfelejtettem. Arra se emlékesztem, hogy terveztem-e ma valamit.
-Jól van. Hallom, hogy nem.- találta telibe a mély mégis sietős lélegzetemről.- Siess. 30 perc és ott leszek érted.- nyomott ki mire én rögtön ki pattantam az ágyból.

Úristen, Úristen. Ki emlékezett volna egy ilyen jó északa után erre?
-Oh bazdmeg...- sziszegtem és elkezdtem keresni a ruhámat amit tegnap este elképzeltem magamnak.
Valami szépre gondoltam. Szoknya. Meg valami hosszújút. Nem vad és cuki beütése van. Legalább a szülei nem fogják azt gondolni, hogy csalom a fiúkat. Mondjuk nem csalom. Mindegy. Inkább készülödjünk.

Gyors magamra kaptam a ruhákat kirohanva a fürdőbe meg igazítottam, hajamat kifésültem, sminket feltettem.
Mikor az henyhe rúzsomat kentem csengettek. Gyors befejeztem, lerohantam és kinyitottam az ajtót.
-Szia Dan!- adok egy gyors puszit a szájára.
Megfogva a kezem a kocsijához kisért és elindultunk a szüleihez.