Tessék?

9.

-Nagyon megbízhatónak tűnsz.-
Ránéztem a tányérból. Nem értem ez, hogy jön ide.
-Tényleg?- kérdeztem.
-Igen.- mosolygott és bólintott.- Tudod...- fogta meg a szabad kezem.- David többször csalt már meg engem.- oh... Tehát tudja.
-Igen?- most olyan hülyén érzem magam. Hiszen egy vagyok közülük.
-Igen.- bólintott.- És én nem akarom, hogy ilyen legyen Dan. Így ő nem tudja. Viszont már annál tartunk, hogy el vállok Davidtól. És én ezt valahogy el akarom mondani neki.- nézett fel rám. Szeme könnybe volt ami szúró érzést váltott bennem. - Te lehet jobban ismered őt. Nem tudnál nekem segíteni?- Én?
-Öhm... Nem lenne jobb ha ezt te és David mondanátok el neki?- néztem el zavaromban.
Segítenek. Tényleg. Viszont ez nem rám tartozik. Semmi közöm hozzá. Mármint van. Egy kicsi. De mégse nekem kéne közölnöm Dannal, hogy a szülei elfognak vállni.

-Igazad van. Sajnálom, hogy ezzel zavartalak.- állt fel és ment ki. Én csak magam elé meredtem tovább. Elment az étvágyam.

Milyen szörnyű ember vagyok. Miattam egy család fog tönkre menni.
Hogy lehettek ilyen önző ribanc?
Mért nem bírok viselkedni?
Mint egy normális lány.
Egy normális lány aki számon veszi mások életét. Aki nem tesz tönkre egy családot. Egy lány aki nem csalja a barátját. Aki egy normális kapcsolatban van.
Mért vagyok ilyen?
Utálom magamat.
Miért?

Bekönnyeztem. Az arcomról lassan folytak le a könnyek az ételembe pötyögve

Egy ilyen nő nem érdemelte meg azt, hogy megcsalják. Látszik rajta, hogy szereti Davidot.
Én meg kihasználtam a vágyaim miatt és így tönkre tettem az életét. És nem csak az övét. Hanem másik két embernek.
Akik jó emberek.
Akik nem érdemelték meg ezt.

A gondolataimból egy érintés a vállamon zökentett ki.
-Szia Édes.- köszöntöt Dan megpuszilva az arcom.- Baj van?- szerintem megérezte a könnyeimet az arcomon.
-Nincs.- ráztam meg a fejem megszorítva a villát.- Viszont haza kell mennem.-
-Most?- lepődött meg. Soha nem mondtam még ilyet.
Azt tudja, hogy anya nem igazán egy anya, de azt nem, hogy rosszba is vagyok vele.

Sokszor volt már úgy, hogy üvöltöttünk egymással. Vagy dobáltuk egymáshoz a különböző tárgyakat, szintén ordibálva.
-Igen.- bólintottam és felálltam.- Felmegyek a cuccaimért és el is indultam, rendben?- néztem a fiúra egy enyhe mosollyal.
-Rendben.- sóhajtott.- Azért megehettem a reggelidet?- ezen fel kuncogtam.
-Edjed.- borzoltam össze a haját és felmentem a dolgaimért.

Ahogy kerestem a ruháimat megint elkapott az az érzés, hogy egy szar ember vagyok. És az is vagyok.
Nincs egy normális életem.
Rosszba vagyok anyávval.
Apám nincs ha úgy nézzük. Nem tartom vele a kapcsolatot és ő se keres.
Csalom az egyetlen embert aki jól bánik velem.
És akivel csalom az valakinek a férje. Egy jó anyukának.

Ahogy pakoltam egy ajtó nyitodást hallottam. Hátra fordulva láttam, hogy David az. Nem foglalkozva vele vissza fordultam.
-Na...- jött közelebb.- Már durcás vagy?- kuncogott fel.
-Hagy békén.- ignoráltam megjegyzését.
-Miért tenném?- térdelt le mellém.
Otthoni szettben volt. Szürke melegítő és nagy póló. Arcomat keze közé fogta és felé fordította az arcomat.
-Mert megkértelek rá.- ütöttem el a kezét.

Értetlenül nézett rám viszont nem erőlködött többet. Felállt és ott hagyott.
Pár perc után én is végeztem. Lementem, elköszöntem Dantól és elindultam haza fele.