Tessék?

8.

Az akciónkban hirtelen egy kopogást hallottunk.
David nem húzódott el csak folytatta tovább a vicc kedvéért.
-Édes te vagy bent?- szólalt meg Dannak az anyukája.
-Mira vagyok!- szóltam ki egy kicsit elcsuklott hangon, hiszen David itt ujjaz.
-Rendben akkor hagylak.- hallottam ahogy ellépked az ajtótól és vissza fókuszáltam a férfira itt mellettem.
Egy ujját most dugta belém, mire beharaptam a számat, hogy még véletlenül se hallják meg a többiek.
-Örülhetsz, hogy nem csak benyitott.- súgta és plusz egy ujjat dugott be.
A tempó már egy kicsit gyorsabb volt így támaszkodnom kellett a falnak. A számat most én takartam el.
Pár perc múlva el is mentem a kezére. Kihúzta belőlem két ujját és a hasamra kente a váladékot.
-De undorító vagy...- sziszegtem fáradtan sóhajtozva. Ő erre csak kuncogott és elkezdett fürdeni.
Végül én is elkezdtem mosakodni. Mikor mind ketten végeztünk ő gyors kiment még én bent maradtam. Megfésültem a vizes hajam, arcot, fogat mostam és felöltöztem.
Mikor vissza értem Danhoz kicsit furán nézett rám.
-Mi az?- kérdeztem egy kicsit félénkebben. Lehet meghallott?
-Sokáig voltál fürdeni.-
-Ja, csak hajat mostam. Meg tudod még le kell kaparni is a kis sminket és ez idő.- így is úgy is sokat szoktam tölteni a fürdéssel, de szerintem azért időben végeztünk Daviddal.
-Rendben akkor.- tűnt el az undor az arcáról és rám mosolygott.- Gyere.- paskolta meg maga mellett a helyett az ágyon.
Én oda szökdécseltem és be bújtam mellé.
Ő elkuncogta magát és átkarolt.

Hiába csalom jó barát lenne. Ő választott szar barátnőd.
De valamikor nagyon jól esik ahogy törődik velem. Mivel apa itt hagyott, anya meg egy önző kutya aki csak magára figyel ezért kicsit szeretet hiányos vagyok. És Dan ezt ki tudja tölteni. Csak sokszor sok. És nyálas. Én nem ilyen pár kapcsolatra vágyok.

Ahogy ezen gondolkoztam észre vettem, hogy nyakamnál szuszog a fiú tehát én is lefeküdtem aludni.

Reggel meg csapott a hirtelen hideg. Ahogy kinyitottam a szemem láttam ahogy Dan anyja épp az ablakot nyitotta ki bukora. A fiú még mindig átkarolva bújt hozzám.
Az anyja egy mosolyt küldve jött egy picit közelebb.
-Jó reggelt.- köszöntöt vidáman.
-Jó reggelt.- szólaltam meg rekedesen.
-Ha úgy gondolod lejöhetsz. Meg csináltam már a reggelit.- mutatott az ajtó fele. Én bólontottam egyet és óvatosan kimásztam Dan kezei közül.

Na ilyen egy szeretet anyuka. Már most kedvelem. Én 8 éves korom óta magamra figyelek többnyire.
Mikor apa itt hagyta anyát teljesen magába zuhant és sokszor ki is kelt. Ordibált, meg csapkodott. Én meg hát féltem szóval elkezdtem kerülni.
Általában későn ért haza tehát én addigra meg vacsoráztam, megfürödtem és ágyban voltam. Próbáltam mindenre tanulni, hogy azért se kapjak ki.
Gyenge a lelkem, mert mindenen eltudom bőgni magam. Szószerint.
Volt egy tábor régebben. 5 évig folyamatosan mentem és az utolsó napon mindig sírtam. Jó volt a közösség és az emberek. Szeretem ott lenni. Jobb volt mint susuba vagy otthon.

Ahogy kinyújtoztam egy mosollyal jeleztem, hogy indulhatunk reggelizni. Dan anyja elindult én meg utána.
Lent leültünk egymás mellé. Ő szedett nekem rántottát és nézte ahogy eszem.
-Tudod... Nagyon megbízhatónak tűnsz.-