Tessék?

5.

Megfogva a kezem a kocsijához kisért és elindultunk a szüleihez.

Kicsit feszengtem amit szerintem észre is vett.
-Nem kell félned.- tette a combomra a kezét.- Prímán játszuk, hogy egy pár vagyunk.- nevette el magát amire én is elmosolyodtam.
-Azt tudom. Nem is attól félek. Csak... Olyan rossz előérzettem van.- húztam feljebb a labam és fontam keresztbe a karom, hogy nyugtassam magam.
-Figyelj Anyám biztos szeretni fog. Apám meg. Büszke lesz rám.- kuncogott fel.

Kicsit ellazultam, de bennem volt az a rossz érzés még mindig és ahogy közelebb értünk annál jobban nőt.

Oly 10 perc múlva leparkolt egy ház előtt ami nem is volt olyan régi és még szép is volt. Kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva mentünk az ajtó fele. A szoknyám alját szorongatva tippogtam az ajtó fele. Dan már húzott maga után nevetve.
-Ez nem vicces...- néztem a földet.- Félek...-
-Majd nem fogsz. Na gyere!- nyitott be.- Megjöttünk!- ordítja el magát hirtelen.

Mit ordibál? Úristen, itt ölöm meg magam.
A nagy hang miatt megjelent egy nő aki szerintem korához képest nagyon szép. Ahogy meglátott elmosolyodott és oda jött hozzám.
-Szia Drága!- mondta lágyan és megölelt.
-Csókolom...- meg szeppentem hirtelen közeledéstől, de vissza öleltem.
-Jaj, nyugodtan tegezz.- kuncogott fel. Én csak bólintottam egyet. Az anyukája tényleg nagyon kedvesen fogadott és ennek örültem is. Már csak a család főnek kell tetszeni.- Apád még dolgozik később fog jönni.- mondta a nő fiára nézve aki csak sóhajtott és bologatott.- Na gyertek! Már kész a vacsi.- mosolygot kedvesen és beinvitált engem.

Leültem egy helyre Dan mellé. Szedett nekem az anyukája egy kis ételt és elkezdtem enni. Közben beszélgettem vele egy kicsit. Hova járok susuba, mit csinálok, család meg ilyen kis jelentégtelen dolgokról.

Olyan 10 perc múlva ajtó nyitodást hallottam. Gondolom megjött az apuka. Én éppen az étkező bejárattal szemben ültém így kiváncsian néztem fel.

Ez. Nem. Lehet. Igaz.

Megfagyott bennem a vér és elkezdtem bámulni ahogy ő is engem.
-Szia Apa.- köszönt neki Dan mosolyogva.

Tessék? Az apja? Úristen...

- Ő barátnőm, Mira. Emlékszel, hogy mondtam, hogy átjön vacsizni, ugye?- nézett egy kicsit zavartan apjára aki ugyan úgy tovább szemezett velem.
-Igen, emlékszem.- törte meg a szemkontaktus azzal, hogy közelebb jött az asztalhoz. Leült velem szembe és kezét nyújtotta.- David.- mutatkozott be. Tényleg. Tegnap nem is mondta el a nevét.

Igen. Ő a tegnapi férfi akivel egy hatalmasat dugtam a buliban.

Remegve, de nyújtottam a kezem. Kezet fogva újra megéresztem érdes tenyerét ami tegnap a nyakamat és a csipőmet szorongatta.

-Mira.- bólintottam egyet.
Elengedve a kezét újra elkezdtem enni fel nem nézve rá.

Úristen. Ez csak egy rossz álom. Mi a fasz. Ez így nem lehet. Egy házas férfival basztam akinek van egy gyereke aki méghozzá a barátom. Igaz, hogy kamu, de akkor is. Ez így nem lehet.

Miközben én mardostam magam belülről Dan és az anyukája motyogtak valamin.

Lenézve és teljesen elsülyedve ettem tovább amíg meg nem éreztem az én lábamnál még egy lábat ami simogatja az enyemét. Felnéztem Davidra aki semmi reakicióval ette tovább a kaját. Ellöktem a lábát és én is fogyasztottam tovább az ételem. Addig amikor újra meg nem éreztem, hogy nyúlkál. Megint ránéztem és most ő is engem figyelt. Hirtelen lába felment középre, mire gyorsan felálltam.

-Dan, megmutatnád hol a wc?- néztem rá a fiúra nyugodtan.