Tessék?

10.

Lementem, elköszöntem Dantól és elindultam haza fele.

Nem volt olyan meleg mint hittem. Össze húzódva, karomat körbe fonva magamat próbáltam kevésbé megfagyni.

Hogy lehetek ilyen?
Olyan vagyok mint anyám. Önző.
Nem akarok olyan lenni. De mégis.
Olyan vagyok mint ő.
Csak magamra gondolok mindig. Senki másra.
Elhitettem magammal, hogy vagyok valaki.
Hogy fontos vagyok.
Hogy aki elhagy az az ő vesztesége.

De ez nem igaz.
Én szenvedek belőle. Mindig.
Nekik nem fáj. Vagy ha igen hamarabb túl lépnek.
Egy senki vagyok.
Cserélhető vagyok.
Csak baszásra vagyok jó. És ezt már jól tudja mindenki.
Már elterjet, hogy mekkora kurva vagyok.
Valaki csak azért ír is rám, hogy találkozzunk csak ezért.

Senkinek nem vagyok fontos.
Tönkre tettem a saját életem azzal, hogy csak magamra gondoltam.

Rossz ember vagyok.
Nagyon rossz.

Végre elértem a házamhoz ahova amikor beléptem megcsapott a meleg.

Annyival jól járok anyával, hogy fizeti a rezsit meg ezeket.
Még nem is dolgozok, szóval nem is tudnám.

Ahogy beljebb mentem miután levettem a cipőmet anyát láttam meg a konyhába kaját csinálni? Ez most, hogy jött ide? Hogy hogy csinál egyeltalán valamit cigizés és telefon tracsolás helyett?

Megérezte a tekintettem ezért hátra fordult rám nézve.
-Haza jöttél?- nem bazdmeg. Még Dannál vagyok.
-Hogy hogy kaját csinálsz?- nem valászolva neki mentem egy kivsit közelebb.
Nem kell válaszolnom mert nagyon jól látja, hogy haza jöttem.
-Hát mert éhes vagyok.- jelentette ki egy kicsit felcsattantan.
Kamuzik. Ha éhes akkor simán rendelne kínait vagy pizzát és meg lenne oldva.
-Akkor mért nem rendeltél?- kérdeztem értetlenül.
-Mert...- csöndesedett el hirtelen.- Mert olyan kedvem volt.- zárta is le. Hát ez kamu már meg ne haragudj.- Olyan 8 körül itthon leszel?-
-Igen. Ma egész nap itthon leszek.- szögeztem le, mire fejeket vágott.
-Nem mennél el valakinél ott aludni esetleg?- mosolygott rám. Undorral néztem visszta rá.
-Kinél?- nincsenek barátnőim. Az összes gimis barátnőmmel nem tartom a kapcsolatot így csak Dan van még meg nekem gimiből.
-Danhoz nem mész vissza?-
-Tegnap aludtam ott. Nem szeretnék többet zavarni. Itthon fogok aludni akármit is tervezel.- jelentettem ki és elindultam kifele a konyhából.
-Neked mért kell mindent tönkre tenned amit kitalálok?- üvölt ki.- Ilyen nehéz másnál aludni?-
-Hát képzeld, igen, mert nincsenek barátaim!- beszéltem vissza neki.
-Mert egy antiszociális kis ribanc vagy! Hogy lesz neked valakid majd a jövőbe?- kérdezte drámaiasan.
-Úgy beszélsz mintha neked lenne.- röhögtem ki.
-Van!- röhögött vissza. Én kitágult szemekkel meredtem rá.

Nem mondta egyszer se, hogy talált valakit. Ez az info hirtelen jött. Anyának először nem esett le mit is mondot ki hangosan, de egy idő után csak vissza fordult sütögetni.

-Ő is fog átjönni hozzánk most?- fordultam felé teljes törzsel.
-Kicsoda?- kérdezte.
-Ne játszd a hülyét!- szóltam rá erősebben.- A pali fog átjönni hozzánk?-húztam össsze a szemem.
-Igen.- bólintott.- De mostmár hagyj békén! Nem tudom megcsinálni a vacsorát.- mordult rám.

Egy házban élünk és még így se mond semmiről semmit.
Fogadni merek, hogy erről a kis találkozásról se tudnék ha Dannéknél aludtam volna még egy napot.
De sajnálom a palit. Egy olyan nővel mint az anyám.

Kimentem a konyhából, egyenesen a szobámba. Ott leültem és telefonoztam pár órát.