Tessék?

11.

Ott leültem és telefonoztam pár órát.

Ahogy teltek a percek annál inkább untam a tik tokot csak hát nem tudtam mi mást csinálni.

Egyszer csak egy csengőt halok meg.
Szuper. Megjött az úrisság.

Kíváncsi voltam ki az de egyben undorodtam, hogy ki lehet.
A gondolat hogy valakije lett anyámnak kiborít.

Volt olyan, hogy eltűnt több napra is mert, hogy ő palizott.
Nem akarom újra ezt.
Elveszíteni.
Ha úgy nézzük már elvesztettem. Semmilyen módon nincs semmi kapcsolatunk annyira össze vagyunk veszve. Csak hát egy házban kell élnünk.

De akkor is az anyám. És alapból nem akarok árva házba kerülni.
Még csak 17 vagyok.
Alapból nem tudnék még el élni teljesen egyedül. Nincs munkám és még nem fejeztem be a susut.

Meg anyám nem olyan nagyon jó ember, hogy valaki el is tűrje maga mellett tehát vagy az, hogy megjátsza magát, amit általában mindig csinál vagy ugyan olyan elmebeteg, mint anyám.
Tehát sehogy se jön össze a kép.

-MIRA!- a gondolkozásomból anya üvöltése szakított félbe.
Ajajj. Be akar mutatni. Így is úgy is látni fogom a palit ha akarom ha nem.
Felálltam és lassan lesétáltam a lépcsőn.

Ahogy egyre jobban közeledtem jobban elkapott az undor és rossz előérzet lett. Nem volt több kedvem megismerni, de még meglátni se az illetőt.

Leértem a lépcsőn elég furcsa látvány fogadott. A pali nem volt helyes, se kigyúrt pedig anyám azokra megy.
Ilyen apuka test, kopasznak nem mondható de mégis és lehetett 50 körül. Anya meg 37. Tehát elég fura volt és gusztustalan.

Ahogy a pali meglátott elmosolyodott és lenézett a lábaimra.
Ugyan az a szoknya volt rajtam amibe voltam Dannéknál. Nem volt túl rövid viszont a combom pont látszodott.
Még jobban undort éreztem és hányingerem lett.

-Illedelmes lenne bemutatkozni.- mondta Anyám kedvesen.
Játsza magát selytettem. Sz is undorító.
-Mira.- hajtottam meg kicsit a fejem.
-István, de szólíts csak Isinek.- nevetett fel és kinyújtotta a kezét.
Meglepetten és undorral néztem a kezét. Bele helyeztem a kezem és el is tűnt. A nagy hurka ujjai teljesen körül vette az egész kézfejem.

Amilyen gyorsan elvettem a kezem és egy picit lejjebb húztam a szoknyát, de nem látványosan.
-Ideje enni!- szólalt fel vidáman Anya és elindult a konyha fele.
Felnéztem lassan Istvánra vagy Isire aki ugyan azzal a mosollyal elindult a konyhába, én meg utánna.

A szívbaj lassan elkapott. Ilyen féle undort csak kivételes embereknél érzek.
Az egész palinak kamu szaga volt. Fel akartam menni. Vagy elmehetne ez az ember.

Leültünk az asztalhoz.
Mivel én és Anya szokott itt lenni, ezért elég kicsi asztal van. 4 helyre tudnak leülni de szűkösen így inkább csak kettőnek jó annak is csak egymással szembe.
Isi mellém ült le Anyával szembe. Ahogy Anya kihozza az ételt és szedett nekem, mert ugye jó anyukának kell lenni, nem mertem elkezdeni enni.

A hasban a görcs nőt és remegve fogtam meg a villát. Ennyire rosszul még nem lettem senkitől. Jobban elakartam tűnni, mint ha suliban lennék.
Amíg Isi és Anya vígan nevetek, meg beszélgettek én csak ott ültem magamba süllyedve és ettem.

Hirtelen egy kicsit élessebb hang szakított félbe.
-Mira!- szólt rám Anya, mire fel emeltem a fejem.- Kérdeztek valamit.-