Tessék?

13.

Kinyitottam az ajtót és amilyen gyorsan tudtam el is indultam a szobám felé.

Nem akartam találkozni Isivvel. Semmi féle képpen. Már ha rá gondolok el kap a hányinger.

Amint beértem a szobámba becsuktam és a kulcsot elfordítottam. Véletlenül se jöjjön be senki.
Megkönnyebülve elhelyezkedtem az ágyamon és kezdtem nézni valamit a telefonomon.

Miközben kerestem valami filmet a telefon észre vettem, hogy új üznetet kaptam. Egy ismeretlen embertől. Gyors rámentem és ki volt az? A kis Davidunk.

...

El akarom felejteni... Főleg, hogy a felesége ilyen kedves volt velem és őszinte. Még mindig annyira szégyelem magam.
Kivételesen.

"Sziaa Drága, jól meg vagy nélkülem?"
"Mennyire egy fasz vagy..."

Sóhajtottam egy nagyot.
Sőt még az is ott van, hogy a fiával együtt vagyok. És tudtommal szeret engem tiszta szíveből. Lehet abba kéne hagyni ezt a kurváskodást...

"Rossz napod volt? Ha itt lennél segítenék neked"
"Nem otthon vagy?"
"De, miert? Átjössz?"
"Ember. Már késő van, hogy át menjek és alapból nem mennék.
És ha otthon vagy akkor mért nem vagy a feleségeddel inkább?"
"Csak hiányoztál édes. És nem annyira jó a kapcsolatom vele. Ennyivel neked Dannal kéne beszélni helyettem"
"Dan már ilyenkor alszik..."
"Alszik? Hagyjuk már. Vele chatelsz, át hallak titeket"

Tessék?

"Képzelegsz"
"Nem hinném. Meg alapból mást képzelgetnék"

Ez nagyon... Most teljesen össze vagyok zavarodva.
Ráírok Danra.

"Alszol?"

Vissza mentem filmet keresni. Olyan 10 percen át, de nem írt vissza.

"Most kibeszéltek?"
"Nem én beszélek a fiaddal. Vissza se ír nekem"
"De biztos, hogy lány hangot hallok"
"Hát tudod lehet a fia hasonlít az apjára"
"Ez azért gonosz volt"

Megforgattam a szemem és inkább letettem a telefonom, hogy aludjak egyet.

Most akkor Dan megcsal? Mármint ha úgy nézzük vissza csal. De egy kicsit szarul esik. Mióta tarthat neki? És mennyi? Ez már így még gázabb.

A túl gondolkodásban elnyomot az álom.

Reggel már egy üzenetre keltem. Davidtól.

"Sziaa édees. Ha van kedved lejöhetnél ma. 4től leszek otthon"
"Suli van. De majd beugrok utána"

Elkezdtem készülődni susuba. Egy kis, fekete dress és egy hasas, kötött, fehér pulcsi.
Amiért itt aludt Isi ezért csak a kezembe fogtam a reggelimet és el is indultam. Nem akartam látni. Főleg hogy ruhába vagyok.

Ahogy beértem a suliba egyenesen a terembe akartam menni. Most az egyszer megköszönöm, hogy nem vagyok egy osztályba Dannal.
Bent leültem Lana mellé.
-Sziaa Lana.- öleltem meg.
-Sziaa Mira.- ölelt vissza.
-Egy kicsit fáradtnak tűnsz. Mit csináltál te este?- mosolyogtam rá huzogatva a szemöldököm.
-Jaj olyan perverz vagy!- ütött gyengén vállba.- Nem mindenki olyan, mint te!-
-Naa... Ez azért rosszul esett.- kaptam a szívemhez fájdalmasan.- De ha nem az volt akkor miért vagy ilyen fáradt?-
-Hívásoztam. Egy fiúval.- takarta el az arcát szégyelve.
-Milyen fiuuu?- ráztam meg a vállánál fogva.
Rázta meg a fejét és rám dőlt. Felkuncogtam és magamhoz szorítottam.
Szegény lány nagyon félénk és fél fiúkkal beszélni, tehát büszke vagyok rá.

A csengő pár perc múlva megszólalt így elengedve egymást fel figyeltünk a tanárra.

Óra után mentem ki a folyosóra. Minden óra után szoktam találkozni Dannal és nem akartam, hogy azz higgye hogy haragszok rá.
Elment a szekrényéhez és vártam rá. Várás közben telefonoztam. Egész szünetben vártam rá, de nem jött el.